Végre értékén ismerik el az adóhivatali dolgozók munkáját

- mondja Michalkó Péter, az ADOSZT elnöke

Vélhetően eldőlt a vita, nem volt ezredforduló. Egy év azonban mindenképpen elmúlt. Milyennek bizonyult ez az adóhivatali dolgozóknak? Mit várhatnak a 2000. évtől. Erről kérdeztük Michalkó Pétert, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Dolgozók Országos Szakszervezeti Tanácsának (ADOSZT) elnökét.

Háromesélyes volt a múlt év

• Kezdjük a januárral, csak az egy évvel korábbival.

- Kétségekkel és reményekkel indultunk az 1999. évnek. Tudtuk, hogy bérfejlesztésre nem számíthatunk. Ugyanakkor jelentős volt a beígért mozgóbér. A tervszámokat megismerve azonban az évet sokan - köztük én is - háromesélyesre tippelték. Kemény időszak elé néztünk, feszített tervvel, két, az APEH szervezeti átalakításában jelentős projekt - bűnügyi igazgatóság, járulékintegráció - megvalósításával. Most mondhatjuk csak el, hogy felejthetők az idegtépő percek, a veszekedés, a nehéz érdekegyeztetés. Sikeres volt a hivatal vezetése, az adóhivatali köztisztviselők és a szakszervezet.

• Minden százszázalékosra sikerült?

- Ezt azért nem állítom, de nagyon megközelítettük, talán pár százalékkal maradtunk el. Így az év elején megígért majdnem teljes összeget megkaptuk, sőt, talán már el is költötte mindenki.

• A szakszervezet is „forintokban mér"?

- Mi annak örülünk, hogy végre értékén ismerik el az adóhivatali dolgozók munkáját. Készséggel elfogadjuk, hogy az APEH ilyen erős érdekérvényesítő képessége a hivatal elnökének, illetve elnök asszonyának köszönhető. Mindazt, amit a szakszervezet évek óta szorgalmazott, nekik sikerült valóra váltani.

Arányaiban megőriztük szervezettségünket

• Értsük úgy, hogy ment ez az ADOSZT nélkül is?

- Feladat nekünk is jutott, Fogadtuk a tb-igazgatóságoktól érkezőket, segítettük felkészülésüket, beilleszkedésüket. Ennek érdekében többször ott voltunk a Társadalombiztosítási Dolgozók Szakszervezetének fórumain. Megpróbáltuk enyhíteni az átszervezés gondjait, az integrálódásukat. Megszerveztük a Fővárosi és Pest Megyei Járulékigazgatóság szakszervezetét. Sajnos, átmenetinek bizonyult, mert ez évtől beolvadnak a fővárosi igazgatóságba.

• Megalakult a bűnügyi igazgatóság.

- Hasonló volt a helyzet, mint az előbbinél. Várjuk, hogy formálisan is létrejöjjön az országos lefedettségű középszervük. Összességében a taglétszámunk számottevően nőtt és arányaiban megőriztük a szervezettségünket. Sajnos azonban nagy a területenkénti eltérés, vannak „fehér foltok". Felszámolásuk sokban függ a helyi tisztségviselőktől, aktivitásuktól.

Szolid reálbér - növekedés várható

•Új évet kezdünk, új gondokkal?

- A megelőző év eredményei sokat jelentenek. Az adóhivatal megőrizte a kiemelt helyét 2000-ben is. Ezt visszaigazolja a költségvetés. Miközben másutt a 8,25 százalékos bérfejlesztéssel úgy kell számolni, hogy ehhez 3 százalékos létszámcsökkentés is tartozik, mi a teljes fedezetét megkapjuk.

• Rövid számítás, mit jelent ez?

- Ha a kormány 6-7 százalékos inflációs programja igaznak bizonyul és a személyi jövedelemadó tábla is csak 0,6 százalékos csökkenést okoz, akkor végre a kollégák - igaz, szolid 0,6—1,6 százalékos - reálbér-növekedéssel számolhatnak. Ez ahhoz viszonyítva, hogy tavaly reálbércsökkenés volt, komoly előrelépést jelent. A kormány megígérte, hogy ha az infláció meghaladja az előbb említett mértéket, akkor hajlandó tárgyalni a korrekcióról.

• Az illetmény talán az inflációt meghaladó mértékben növekszik. A jutalmazási keret?

- Külön öröm volt az ADOSZT szempontjából, hogy az idén minden különösebb közbenjárás nélkül valorizálták a jutalmazási keretet. Így az nem csökken, sőt, reálértéke még növekszik is.

• A jutalomhoz tervszámok is tartoznak.

- A tavalyi évhez képest jó eséllyel indulunk. Az előirányzatok ismeretében - a szakmai vezetéssel együtt - úgy véljük, hogy teljesíthetők.

• A két nagy projekt megvalósítása befejeződött?

- A járulékintegrációnak csak az első ütemén vagyunk túl. Ez évben már olajozottan kell működnie. Ezenkívül a Fővárosi és Pest Megyei Járulékigazgatóság szétválik és integrálódik az APEH budapesti, illetve Pest megyei igazgatóságba. Megteszik azt a lépést, amelyen a megyék már túlvannak.

• A szervezeti átalakulás nyilván érinti a járulék-nyilvántartást is.

- Kiemelt feladat a centralizált adó- és járulék-folyószámla létrehozása és működtetése. Ha mindezek sikeresen megvalósulnak, akkor igazolódik Varga Árpád elnökhelyettes sajtóban is megjelent véleménye. Az, hogy a két rendszer integrálása a magyar közigazgatás utóbbi éveinek egyik legkiemelkedőbb reformintézkedése volt. Most még azonban, egy év után, csak logikai úton következtethetünk a sikerre abból, hogy egyre több a beszedett járulék, a bevételt teljesítette az APEH.

Közérzetet befolyásoló teendők

• A nagy célok nem feledtethetik, lehetnek apróbb feladatok is.

- A szakszervezet több, a munkahelyi közérzetet befolyásoló teendőről tárgyal az elnök asszonnyal. Szeretnénk, főleg a pályakezdő köztisztviselők esetében, javítani a lakáshoz jutás esélyeit. Eddig, az inflációra tekintettel, évente 10-20 millió forinttal sikerült emelni a lakásalapot. Ez évben az elnök asszony - saját elhatározásából - 40 millióra emelte. Igaz, hogy a létszám is 35 százalékkal növekedett. Mivel nem ehhez a témához tartozik, csak zárójelben jegyzem meg. Szeretnénk, ha az önkéntes nyugdíjpénztári támogatás is növekedne.

• A további tervek?

- Állami, önkormányzati, munkahelyi támogatással és nonprofit szervezetek segítségével lakásépítési akciót akarunk indítani, amellyel jó minőségű és a piaci árnál lényegesen olcsóbb lakáshoz juttathatnánk a kollégáinkat. Az ötletnél már több van, szakértőink dolgoznak a megvalósíthatósági tanulmányterven.

• Idáig mindig visszatérő ügy volt a ruhapénz.

- Most sem került le a napirendről. Szeretnénk, ha megtörténne a valorizálása. Ez vonatkozik az étkezési hozzájárulásra, a szociális segélykeretre.

• Újabb örökzöld téma: oktatás.

- Valóban, Minarik György óta szorgalmazzuk az APEH oktatási központjának létrehozását. Sok-sok terv, elképzelés után végre elérhető közelségbe került a megvalósulása. A most már 13 ezer fős hivatalnak szükséges egy ilyen létesítmény. Különösen akkor, amikor a cél a kiválóan képzett apparátus létrehozása. Ezen kívül az oktatási központ a holtszezonban - a téli, nyári iskolai szünetben - a dolgozók rekreációját szolgálhatná. Ez némileg ellensúlyozná a nagyon szűkös üdülési lehetőségeket. Egyébként az ADOSZT régi célja, hogy ezeket saját eszközeivel is bővítse. Továbbra sem mondtunk le arról, hogy a közeli horvát tengerparton, nyilvános elbírálás alapján, támogatással üdüléshez jussanak a dolgozók. De ha már a támogatásokról beszélünk. Szeretnénk elérni a bérletpénz bevezetését, továbbá évente és személyenként kétezer forinttal a bankkártyaköltségek megtérítését.

• Mint elhangzott, az APEH létszáma jelentősen megnőtt. Nem okoz ez gondot az elhelyezésben?

- De igen. A probléma nagyon is komoly a fővárosi és a Pest megyei igazgatóságokon. A Fiumei útról kikerülő munkatársakat valahol le kell ültetni. Néhány megyében szintén áldatlan állapotok vannak. Mindezekre nem kell a vezetők figyelmét felhívni, mert ismerik. A szakszervezet támogatja e problémák megoldását, és ha kell, védi is a beruházások ügyét. Nem csak a köztisztviselőinket érintő gondokról van szó. Az állampolgároknak sem mindegy, hogy milyen körülmények között intézhetik ügyeiket.

• Kétségek és remények, biztató évkezdet, integrációs gondok, jutalmazás, lakástámogatás… szinte mindent érintettünk. Talán az összegzés hiányzik.

- Véleményünk szerint az adóhivatalnokoknak más állami alkalmazottakhoz képest valamivel kedvezőbb a helyzete. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a többiek keresete nagyon nyomorúságos, és ezen csak összefogással tudunk változtatni. Ennek egyik jele, hogy a kormány elfogadta már azt a feladattervet, amely a köztisztviselői életpálya kialakítására vonatkozik és elkészült a köztisztviselői törvény módosításának javaslata. Várjuk a folytatást.

V. F.

Köszöntünk, március!

Utolsót szusszan a mélyben a mag, nyújtózik egyet, mielőtt felkapaszkodna. Rezdülnek a dermedt ágak, s a fagyos éjszaka után kibuggyannak az első zöld rügycseppek. Hanggal és mozdulattal telik a világ. Az utcák, terek parkjait serény kezek rendezgetik, takarítják.

Jólesik szemet hunyni a cirógató sugaraknak, gondtalanul sétálni a verőfényes utcákon, nézelődni a tavaszi kirakatok előtt. Hogy vártuk már a jó időt!

Az ember érzi, tudja minden porcikájával, hogy valami újrakezdődik. Hiszen a tavasz összecseng az újjászületéssel, mint pólyás az édesanyával, érzelem a zenével, álom az eszméléssel, cselekedet az elgondolásokkal. Mindig erre az újrakezdésre várunk, egész esztendőnk várakozás - hogy jön a tavasz.

Hányszor készültünk, mennyit reménykedtünk benne! Egész életünk beteljesedett ebben a tavaszvárásban, amikor nem is csodákat, nem teljes fordulatot, magas ívelést vártunk - csak valami megbizsergett bennünk: fiatalokban titokzatos izgalom, idősebbekben az emlékezés.

Irigy pillantásaik büszkén méregetik a padokon összebújókat, az életüket, jövőjüket tervezőket. Ők talán még jobban felfogják a tavasz biztató jelzéseit, s nemcsak érzik, hanem bölcsen értik is a természet körforgásának törvényeit.

S mert a tavasz összecseng az újjászületéssel, mint pólyás az édesanyjával - a vajúdó évszakban ünnepeljük az emberiség szebbik felét: az örök Anyát, az örök Gondoskodót, az örök Kedvest, az örök Asszonyt.

A Nő, az életet világra hozó, a legelső a mindenség szépségéből. Az Ő türelmes mozdulata óvja botló lépteinket, az Ő csókja égeti tüzesre ifjúságunkat, az Ő odaadása biztos támaszunk bölcsőtől koporsóig. Minden diadalban és minden kudarcunkban osztályosunk. Életünk fele.

Most neki terem a tavaszi határ hóvirágot, illatos ibolyát. A lányt, az asszonyt - a nőt köszönti a március. S a férj, a gyerek, az ismerősök, a munkahelyi jóbarátok. Neki muzsikál a gyermekzsivaj a nyüzsgő játszótereken. Hozzá simul a zsendülő szirom. Elé gördülnek a párosrímek a tavaszdaloló poéta szálkás betűiből. Az Ő ölében ébred fel a világ.

Hogy örülünk ennek az ébredésnek! Mostanában mintha jobban várnánk a tavaszt. Sürgetnénk, noszogatnánk a meleget, a derűt. Úgy hisszük, rászolgáltunk erre.

Féltjük a születni készülőket, a világra érkezőket, hogy ne dermessze mozdulatlanságba őket a visszatóduló fagy, a pusztító, csonkító, természetet gyalázó akarat. Viaskodunk a tél ármádiájával, s minden igyekezetünkkel az életre ébredést akarjuk szolgálni.

És milyen elégedettek vagyunk, hogy mégis és megint elérkezett az új évszak - a mi tavaszunk! Most esik csak igazán jól szemet hunyni az aranysárga, langyos zuhatagnak, hallgatni erdők, ligetek elevenülő neszeit. Mintha lebegnénk, úsznánk, vinne a lég… A hegyi folyó hazafelé fut, valami izgalom villámlik át a földön. Ledönti a fény az elhagyott tanyákat. Kincs a nap. Barkás fűzfaág integet a viszontlátás örömével.

Megint mosolyognak a kertek. Újra nagyszerű átmenni a mezőkön, s még jobb csodálni az ébredő szántókat, tisztelni benne az anyaggal, a természettel küzdő embert, aki gépeivel szeleteket nyes a földből, s mint az elevenszülő óriás, önmagát megsokszorozza.

Millió ajtón kopogtat a tavasz.

A későn kelő, aki még alszik, ijedten kaphatja magára ruháit: ugyancsak igyekeznie kell, hogy utolérje fürgébb társait. Mert még szállhatnak pihék, a mag is szusszanhat egy utolsót, de az embereknek már nincs több idejük a várakozásra.

Tízéves az ADOSZT

„...Most nem is a szakszervezetet kellene ünnepelnünk, hanem a kollégáinkat, akik alapítók voltak, hűséges tagok maradtak…"

Önzetlenül a munkahelyi közösség érdekében

Részletek Michalkó Péternek az ADOSZT tízesztendős fennállását méltató beszédéből

Szakszervezetünk tízesztendős „születésnapját" családiasan szűk körben köszöntjük. Szinte mindenki ismeri egymást. Sőt, közülünk sokan, már annak idején - 1989. november 4-én, a MEDOSZ-Székházban is - együtt voltunk, hogy egy új szakszervezetet hozzunk létre.

Talán történelmi mértékkel mérhetjük azt az eseményt, amely akkor az országunkban zajlott: a rendszerváltozás napjait éltük. Az akkori APEH-felügyelőségek és -igazgatóságok szakszervezeti titkárai ezért úgy döntöttek, hogy saját szakszervezetet alapítanak.

1988—89 tájékán, az akkori Közalkalmazottak Szakszervezetében a tét nem az volt, hogy hogyan tovább, hanem, hogy lesz-e szakszervezet egyáltalán a közszférának ezen a részén vagy nem. Az eljött küldöttek hosszan sorolták, hogy mennyi gond, baj gyötri az adóhatóságnál dolgozó köztisztviselőket - akkor még egyszerű munkavállalók voltak; hogy mennyi támadás éri az adóhivatal dolgozóit. A többi közintézmény által irigyelt kereset ellenére mennyi pénzügyi problémája van az adóhivatalnak. Teljesen világosan fogalmazták meg a kollégák, hogy úgy érzik, a zivataros időkben még inkább szükség van arra, hogy egy olyan szakszervezet képviselje az itt dolgozók érdekeit, amely független, nem irányítja semmilyen politikai centrum, saját magának szabja meg a feladatait és védi az érdekeiket.

Az illúziók keveredtek a vágyakkal. Legtöbben azt hittük, hogy megjön a rendszerváltozás, és majd felvirágzik az ország, ezután sokkal könnyebben fogunk élni, gazdagabbak leszünk, mint Ausztria vagy Németország. Az elkövetkezendő évtized előbb kiábrándulást keltett, majd kijózanodást hozott. Távolról sem lett „fenékig tejfel" az élet, rájöttünk arra, hogy ehhez nagyon sokat kell dolgozni. Csak munkával lehet elérni ezt a színvonalat.

Voltak az illúziók mellett félelmeink is. Mi lesz velünk, vetődött fel. Azt nem ismertük, hogy milyen a kapitalizmus közelről, de azt tudtuk, hogy ott bizony munkanélküliség is van. Valahogy a zsigereinkben éreztük, hogy szükséges egy olyan szakszervezet, amely a kisemberek érdekeit megjeleníti. A munkahelyeken megszűnt minden korábban megszokott érdekképviseleti szerv.

Amikor megalakult az adóhivatali dolgozók szakszervezete, akkor még bizonytalan volt a közszféra megítélése, ezért elég bizonytalan érdekvédelmi-érdekképviseleti közegben kellett elkezdenünk működésünket.

Az elmúlt tíz év története bebizonyítja, hogy jól választottunk. Nemcsak a saját dolgozóink érdekeit tudtuk képviselni, hanem kicsit tágabban értelmezve, talán az összes többi köztisztviselő javára is értünk el eredményeket. Annak ellenére, hogy mi csak kis szegmentuma voltunk a gépezetnek, hasznosan, és ahogy a példa mutatja, sok esetben látványosan sikerült újjáépíteni azt, amit elődeink szakszervezeti mozgalomnak neveztek.

Sikerült kiépíteni az érdek-képviseleti szövetségi kapcsolatainkat. Létrehoztuk a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségét. (…) Nem sokkal később megalapítottuk a Szakszervezetek Együttműködési Fórumát. Ez a konföderáció ma a magyar szakszervezeti élet egyik meghatározó tényezője, amelyre odafigyelnek talán még a nagypolitikában is.

Sokan emlékszünk még azokra a napokra, amikor 1990 januárjában az egykori Közalkalmazottak Szakszervezete jóvoltából kaptunk egy helyiséget, és egy almásládán ülve, - mert semmi egyebünk nem volt - kezdtünk hozzá az építkezéshez, hogy legyen saját szakszervezetünk. Hosszú utat jártunk be azóta. Ma az adóhivatal szakszervezetének minden megyében alapszervezete és működő bizalmihálózata van. Saját információs rendszerrel, önálló szakszervezeti lappal rendelkezünk. Üdültetünk, és megpróbálunk valami módon segíteni a rászoruló kollégáinkon, azaz a tagságunkon. Hosszú utat kellett bejárnunk. Szinte „minden napra jutott egy-egy nagyobb projekt." (…) Élénken emlékezünk még a felügyelőségek és igazgatóságok 1991-es összevonására. Ehhez a szervezeti változáshoz a járulékigazgatóságok létrehozása hasonlítható csak. 1992-ben - a köztisztviselői törvény életbelépése előtt - cselekvő szerepet vállaltunk abban, hogy köztisztviselők avagy közalkalmazottak legyünk. Végül is köztisztviselők lettünk, és ennek a későbbiek során nagyon sok előnyét láttuk. 1993—94-ben az akkori hivatalvezetéssel összefogva - közösen harcoltunk a mozgóbér-rendszer visszaállítása érdekében. A Bokros_csomag idején, 1995—96-ban újítottuk meg az adóhivatallal az együttműködési megállapodásunkat. A következő esztendőkben nyugdíjpénztárt alapítottunk. Most pedig talán az utóbbi évek legnehezebb gondjain vagyunk túl, a járulékintegráción, a bűnügyi igazgatóság felállításán. (…)

Az elmúlt tíz évben számtalan eredményt értünk el, de talán még több csalódást, nem titkolt kudarcot kellett elszenvednünk. Voltak szép pillanataink, és átéltünk közösen nagyon nehéz időszakokat. Úgy gondolom, most nem is a szakszervezetet kellene ünnepelnünk, hanem a kollégáinkat, akik alapítók voltak, hűséges tagok maradtak, mindvégig önzetlenül tevékenykedtek a munkahelyi közösségért. A munkatársaink odaadása, a szakszervezeti tisztségviselők bátor kiállása nélkül az ADOSZT nem működhetne tisztességesen a munkahelyi közösség érdekében. (…)

Úgy gondolom, hogy a következő tíz esztendőben ugyanezeknek az értékeknek a mentén tesszük a dolgunkat, s ez lesz a meghatározó. Büszkék lehetünk arra, hogy létrehoztunk egy szakszervezetet, olyan érdekképviseleti-érdekvédelmi szervezetet, amely ma a hazai közszolgálatnak elismert része.

Végezetül szeretnék tisztelettel köszönetet mondani tagságunknak, tisztségviselőinknek az áldozatos együttműködésért.

Köszöntések, hozzászólások

December 16-án az Agro Hotelben rendezték meg az ADOSZT fennállásának tíz esztendős jubileumát, illetve a szakszervezet VII. közgyűlését.

Az eseményen Fejes Péterné elnökölt. Az ünnepi megemlékezésen Michalkó Péteren kívül köszöntő-beszédet mondott dr. Szabó Endre, a KSZSZ tiszteletbeli elnöke, a SZEF elnöke, dr. Varga Árpád, az APEH elnökhelyettese. A közgyűlésen szerepelt Cseppán Sándor és dr. Nagy Zoltán. Hozzászólt: Vargáné dr. Orosz Ágnes, Már Mihály, Nemes István, Pósa Attiláné, Zagyva Béla, Katona Erika, Kócs József, Nemes István, Pető Ferenc, dr. Nagy Zoltán és Súlyok Emília.

Felszólalt Varga Árpád, az APEH elnökhelyettese

Ünnepi beszédet mondott Dr. Szabó Endre, a SZEF elnöke

Jubilál a szakszervezet

Emléklapot kaptak

Gratulálunk a kitüntetetteknek!

Az ADOSZT tízesztendős fennállása alkalmából a szakszervezet alapító tagsága emléklapot kapott. Ezt többségük az alapszervezetnél vette át. Néhányan viszont a jubileumi ünnepségen Michalkó Pétertől kapták meg az emléklapjukat. Nevüket (azokéval együtt, akik akadályoztatásuk miatt csak néhány nappal később vették át) az alábbiakban közreadjuk:

Rízvai Lászlóné, Krinis Károlyné, dr. Feleky Pálné, Temesvári János, Tóth István, Joóné dr. Faludi Ildikó, Kollár István, Baki István, Nagy Csilla, Papp Jánosné, dr. Zagyva Béla, Radics Lászlóné, Kiss Ernő, dr. Bodon Éva, Fábián Pál, Pető Péter, Vörös Lajosné, dr. Ács Árpádné, Veilandné Molnár Ágnes. Gráfné dr. Szőlősi Katalin, dr. Várszegi György, Sóti Pálné, Kovács Irén, Mór Zoltán, Heinrikné Pataki Erika, Zágonyi Mária, Nagyné Tamási Zsuzsanna, Bőtiné Pataki Klára, Lajtainé Szabó Adél, Tóthné Sedon Margit, Simonné Oroszi Ágota, Nagy Gyuláné, Sztankó Julianna, Tóth Tiborné, Obsuszt András, Udvaros Károlyné, Valina Ferencné.

Ketten a felszólalók közül		Elnöki gratuláció
Már Mihály, Heves megyei szb-titkár	Dr. Vargáné Orosz Ágnes, Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szb-titkár	Dr. Ács Árpádné, APEH Veszprém Megyei Igazgatóság

Javaslat a köztisztviselői törvény módosítására

A Belügyminisztérium elkészítette a köztisztviselői törvény módosításának tervezetét, amelynek hatálybalépését követően a több mint százezres köztisztviselői kar létszáma legalább harmincezer fővel csökkenne. Közszolgálati jogviszonyban csak a központi és a helyi közigazgatási szervek érdemi ügyintézői, valamint a tevékenységüket közvetlenül segítő adminisztratív dolgozók maradhatnának.

A kisegítő személyzetet közszolgálati munkavállalóként foglalkoztatnánk a munka törvénykönyvének általános szabályai szerint, őket tehát nem illetné meg a fokozott munkajogi védelem, és nem részesülnének a jövőre bevezetendő kedvezményekben sem. A besorolás és az előmenetel rendje azonban nem változna, vagyis fizetésüket a jelenlegi szabályok szerint állapítanák meg.

A tervezet szerint 2001-től a köztisztviselők kedvezőbb helyzetbe kerülnének: a 13. mellett a 14. havi juttatásra számíthatnának, nőne a nyelvvizsgapótlék összege, a közigazgatási hivatalok munkatársai és a jegyzők magasabb illetménypótlékot kapnának, emellett mindannyian nyugdíjpótlékra, a magánnyugdíjpénztárak tagjai pedig a tagdíjkiegészítésére is jogosultak lennének. A köztisztviselők munkateljesítményét évente értékelnék, és a minősítésnek anyagi következményei is lehetnének, így magasabb vagy alacsonyabb besorolásba kerülhetnének, nagyobb fizetéssel járó címeket kaphatnának, de azokat el is veszíthetnék.

A törvénymódosítás elfogadásával létrehoznák a kormányzati főtisztviselői kart, amelynek létszámát évente határoznák meg. Ez a változás a tervezet szerint „a kormányzati munka összkormányzati szemléletének erősítését, az államháztartás működtetésének hatékonyságát, az európai integrációval összefüggő tevékenység eredményességének, a vezetés és az irányítás hatékonyságának emelését, valamint a közigazgatási stratégiai döntések előkészítését" szolgálná. A főtisztviselők kiemelt díjazásban részesülnének: besorolásuktól függetlenül a mindenkori helyettes államtitkári fizetést kapnák, ami most 364 ezer forint. A kar tagja az a köztisztviselő lehetne, aki valamelyik minisztériumban vagy a kormány közvetlen irányítása alatt működő központi közigazgatási szervnél dolgozik. Potenciálisan nem egészen tízezer fő jöhet szóba, ám legfeljebb 2500-an kerülhetnének e körbe. A kormányzati főtiszviselői címet a miniszterelnök adományozná, és ennek feltétele a felsőfokú iskolai végzettség, a C típusú nemzetbiztonsági ellenőrzés - ehhez kapcsolódóan részletes vagyonnyilatkozat _, valamint a versenyvizsga követelményeinek teljesítése. Az államtitkároknak nem kellene résztvenniük a versenyvizsgán, a miniszterelnök pedig a létszámkeret húsz százalékáig másoknak is felmentést adhatna. A főtisztviselőt felmentés helyett - saját kérelmére - tartalékállományba kellene helyezni, aminek időtartama legfeljebb öt év.

A köztisztviselőkre vonatkozó magatartási normákat etikai kódex írná elő. Etikai vétség esetén eljárást kezdeményeznének, amelynek nyomán szóbeli vagy írásbeli figyelmeztetést szabnának ki. Ha a vezető beosztású köztisztviselőt öt éven belül három alkalommal elmarasztalnák, tisztségéből fel kellene állítani. A kódex tervezete egyebek mellett az alkotmányhoz való hűséget, pártpolitikai semlegességet, a közérdek és az egyes polgárok szolgálatát, lojalitást, pártatlanságot, szakszerűséget, megbízhatóságot ír elő. Emellett a köztisztviselőtől elvárnák, hogy jelentse, ha tudomására jut, hogy más köztisztviselő összeütközésbe került a jogszabályi előírásokkal, vagy olyan cselekedetre próbálják rábírni, amely miatt munkatársának alapvető lelkiismereti problémái keletkezhetnek.

Keresőprogram^*

Előre senki sem tudja megítélni, a Központi Statisztikai Hivatal (KHS) adatai mennyire hűen mutatják be a költségvetési intézményekben dolgozók tényleges keresetalakulását, s hogyan is alakultak valójában e jövedelmek 1999-ben. A KHS-jelentésekből az derül ki, hogy „megszaladt" a közszférában dolgozóknak, a teljes munkaidőben foglalkoztatottak havi bruttó átlagkeresete 18,2 százalékkal nőtt (a tervezett 13,6 százalékkal szemben), csakhogy a HVG által megkérdezett gazdasági igazgatók és szakszervezeti vezetők váltig állítják, hogy ennek az adatnak semmi köze a valósághoz. Bár Aradi Zsolt, a Pénzügyminisztérium (PM) főosztályvezetője kapásból három-négy tartalmi és technikai okot is felsorolt arra, hogy a túl sok kereset elvileg miért lehet valóságos (például hogy az intézmények minden évben sokkal több bevételre tesznek szert, mint tervezik, illetve a kereseti index attól függően is több vagy kevesebb egyik évről a másikra, hogy kifizették-e az adott esztendőben a 13. havi fizetéseket, vagy átvitték a következőre), ám - mint mondta - a konkrét okokról egyelőre fogalmuk sincs, épp most rendelt el a PM erre vonatkozóan egy vizsgálatot. Az intézményeket finanszírozó Magyar Államkincstárban ugyanis nincsenek meg a létszámadatok.

Mindazonáltal az 1999. évi adatokból úgy tűnik - persze ennek a valóságtartalmára is kiterjed majd a PM-vizsgálat _, hogy hosszú évek óta először tavaly sikerült a költségvetési béreket a vállalkozásokéihoz közelíteni, ahogyan az a kormányprogramban is szerepelt (a versenyszférában a bruttó keresetek 15 százalékkal, a költségvetésinél 3,2 százalékkal kissebb mértékben nőttek). Van azonban még így is min javítani, különösen a szellemi foglalkozásúakat illetően, hiszen annak ellenére, hogy a kereseti olló összébb záródott, a költségvetési intézményekben átlagosan még mindig a versenyszférában elértnek csupán a kétharmadát keresik.

Ráadásul 2000-ben már megint a versenyszférában dolgozók előzhetnek, hiszen a költségvetési intézményeknek semmi sem jut a gazdasági növekedés adta pluszból. 6 százalékos inflációt s 4,5 százalékos gazdasági növekedést feltételezve alakult ki a bűvös 8,25 százaléknyi nominális keresetnövekedés, amiről folyamatosan azt állítják, hogy ez 2,25 százalékos reálkereset-növekedést jelent. Ha a progresszív személyi jövedelemadó a Pénzügyminisztérium számításai szerint több mint 10 százalékkal nő 2000-ben, az azt jelenti, hogy az államkassza rögtön visszavesz a 2,25 százalékosnak mondott reálkereset-növekedésből.

^* a cikket rövidítve közöljük

(HVG, 2000. február 12.)

A teljes munkaidőben foglalkoztatottak havi bruttó átlagkeresete (forint)

Adótörténelem

Takarékosság, forgalmi adó, vagyonváltság

„Kitárni az ablakokat, mondotta az új pénzügyminiszter hétfői székfoglalójában. Súlyos, mondhatnánk lehetetlen feladatra vállalkozott Hegedűs Lóránt" - állapította meg a Népszava 1920. december 17-i számában a tárgyilagos tudósító, majd így folytatta: „Terve merész, nagy és szükséges gondolat, de ha csak pénzügyi téren mozog, akkor megoldhatatlan. Az ország pénzügyi helyzete szorosan összefügg az ország politikai helyzetével.

Hegedűs Lóránt pénzügyminisztersége első napján - a kormány tagjainak nem kis meglepetésére - két dolgot jelentett be a minisztertanács ülésén: teljesen kész terve van a gazdasági-pénzügyi kibontakozásra, és mindössze egy évre vállalja el a tárca vezetését.

Recept: forgalmi adó

Hegedűsnek az infláció megállítására, Magyarország pénzügyeinek rendbehozatalára készen álló terve a költségvetési hiányt a bevételek emelésével, valamint a kiadások drasztikus csökkentésével kívánta megszüntetni. Ehhez a legfontosabb eszközt a forgalmi adó bevezetésében látta, melytől joggal remélte, hogy az államháztartás jelentős többletbevételhez jut. A kiadásokat illetően pedig döntően egyes minisztériumok néhány költségvetési tételének törlését tűzte ki célul. Ugyanakkor terve szerint emelnék a magyar valuta, a korona külpiaci árfolyamát, ami Hegedűs feltételezése szerint csökkenti az infláció ütemét. A másik feltétel Hegedűs elgondolása szerint a valutaárfolyam emeléséhez a természetben megállapítandó nagy vagyonadó.

Hegedűs Lóránt elgondolása az volt, hogy a vagyonok minden fajtájára kivetett tárgyi adó beszedésével az állam olyan vagyontömeghez jut, amelynek értéke az idők folyamán nem csökken, hanem nő. Tekintettel az ebben az időben már nagyrészt kidolgozott földreformjavaslatra (1920), úgy vélte, hogy a földbirtok vagyonváltsága alapját képezheti a földreform megvalósításának: az állam a földek egy részét pénzért eladja, majd ezen bankjegyeket megsemmisíti, ami pénzszűkét idéz elő, s csökkenti az inflációt. Végül, ha mindez megvalósul, a már megemelt értékű és így stabilizált magyar valutát be kell kapcsolni egy világvalutába; ez a francia vagy svájci frank lehetne.

Takarékosság, forgalmi adó, vagyonváltság, s a korona árfolyamának megerősítése: erre a négyes feltételre alapozott program végrehajtásának első szakasza szinte varázslatos gyorsasággal sikerült: az 1%-os forgalmi adó bevezetése éppúgy, mint a vagyonváltság különböző nemeinek kidolgozása.

Hegedűs Lóránt azonban tisztában volt azzal is, hogy mindezen intézkedések - mai kifejezéssel stabilizációs „csomagterve" - csak lényegesen hosszabb idő alatt hoznak tényleges eredményt, mint szeretné. Már csak azért is, mert a jóvátételi terhek végleges megállapítását megelőzően a magyar kormányzat részéről igen kockázatos lett volna minden olyan lépés, amely esetleg a magyar gazdaság teherviselő képességét a valóságosnál kedvezőbb színben tüntette volna fel. Magyarország megindulását az inflációs lejtőn Hegedűs éppen azzal a nem titkolt szándékkal akarta megakadályozni, hogy ezzel bizonyítsa: a magyar kormány önerejéből mindent megpróbál, s így erkölcsi kényszert gyakoroljon a külföldre, adjon segítséget.

„Magyarország külföldi adóssága majdnem 16 milliárd korona. Be fogja (Hegedűs) jelenteni úgy a nemzetgyűlésnek, mint a hatalmaknak, hogy Magyarország ezt a terhet nem bírja. Vagy adjanak más országot, vagy másik adósságot" - mondotta a kormány 1921. január 10-i ülésén a miniszter.

A megvalósulás útján

Hogyan valósult meg a belföldi kísérlet? A forgalmi adó bevezetésre került, jóllehet hatása csak az inflációt lezáró, 1924. évi stabilizációt követően érvényesülhetett, és - hasonlóan Hegedűs Lóránt okirati illetéket emelő intézkedéseihez - a fokozódó bankjegykibocsátás és áremelkedés mellett nem fejhette ki bevételnövelő hatását. Nem így a vagyonok minden nemére kivetett egyszeri vagyonadó, a vagyonváltság.

A vagyonadó konstrukciójának több gyönge pontja már a törvény megalkotásának idején nyilvánvaló volt. Az egyik a bevallás önkéntes volta. Ugyanakkor az így előidézett gyors pénzszűke néhány hónapjában a termelés akadozott, számos magáncégnél elégtelennek bizonyult önmagában a bizalom a tárgyilagos vagyonkimutatás elkészítéséhez. A másik, ennél nem kevésbé gyenge pontja az egész eljárásnak az volt, hogy Hegedűs Lóránt kezdeményezésére megalakult az Országos Pénzügyi Tanács, amely mentességet adhatott a vagyonadó alól.

Még súlyosabb gondot jelentett, hogy az elképzelés egésze egy külföldi kölcsönre, valamint ennek segítségével önálló jegybank működésére épült. A külföldi kölcsön azonban éppen a jóvátételi kérdés rendezetlensége miatt váratott magára.

Hegedűs Lóránt nagyszabású terve végül is megbukott. Nem a terv hibái miatt, hanem azért, amit a Népszava is írt: politikai változások nem segíthetnek. 1921 tavaszától mind Magyarország külpolitikájában, mind pedig gazdasági vérkeringésében előre nem látható változások következtek be.

Alapítványi támogatás

Kedves Munkatársak!

A személyi jövedelemadó törvény 45. paragrafusa alapján a magánszemély nyilatkozatban rendelkezhet adójának meghatározott részéről, azaz a befizetett adója 1 százalékát a külön törvényben rögzítettek szerint felajánlhatja civil szervezetek támogatására.

Az Adóhivatali Dolgozók Jóléti, Egészségmegőrző és Szabadidő Alapítványa az apeh és területi szerveinél dolgozó munkatársak számára nyújt segítséget életkörülményeik javításához.

Ennek megfelelően az alapítvány jelentős összegekkel támogatta a kiskörei üdülő fenntartását, ezen túlmenően a nagyobb létszámmal szervezett csoportos utazásokhoz és üdülésekhez is hozzájárult.

Az alapítvány az elmúlt években a hagyományos tatai apeh Sportnapokhoz évente több millió forinttal járul hozzá, hogy a résztvevő 850_1000 résztvevőnek kellemes sportolási, szórakozási lehetőséget biztosítson. A regionális jelleggel szervezett - több megyét érintő - sport- és kulturális rendezvényeket szintén támogatni kívánja az elkövetkező időkben. Évente 450 ezer forintot fizet ki az alapítvány apeh-dolgozó szülők egyetemi, főiskolai tanulmányokat folytató gyermekeinek támogatására. Az e támogatásban részesülők számát a források függvényében növelni lehetne.

Az alapítvány céljai között szerepel a súlyos betegség, elemi kár vagy egyéb okok miatt nehéz helyzetbe kerülő kollégák és családjuk megsegítése. Erre sajnos az 1999. évben volt példa, amikor egy dél-budapesti munkatárs beteg gyermeke külföldi gyógyíttatása kiadásaihoz járult hozzá az e célra beérkező adományokból, valamint szintén adományok gyűjtésével segített néhány, a belvíz miatt nehéz helyzetbe került munkatárson is.

Most adhat, és ezzel sok kollégán úgy segít, hogy Önnek nem kerül semmibe. Rendelkező nyilatkozata megfelelő rovatába csupán az alábbi adószámot kell feltüntetnie és máris sokat tett az adóhivatali dolgozókért, hozzátartozóikért.

Ha segít, mi is segítünk!

Ezért kérjük, hogy a rendelkező nyilatkozatot önadózás esetén az adóbevallásához mellékelje. Amennyiben munkáltatóját bízta meg adóbevallása elkészítésével, úgy a vonatkozó 1996. évi CXXVI. törvény 5.§ (2.) bekezdése szerint adja le a munkáltató megfelelő egységénél.

Az alapítvány adószáma: 18002100-141

Állambrigád

Kevés megtakarítás, annál több vita várható abból, ha a kormány nemcsak többletpénzekkel, hanem az államigazgatási szerveknél dolgozó fizikai alkalmazottak és ügykezelők „visszaminősítésével" is forrást akar teremteni a köztisztviselői kar bérének emeléséhez.

A kormány által tervezett átminősítések ma már aligha lennének indokolhatók olyan érvekkel, hogy a magyar köztisztviselői kar létszáma túl nagy. A Világbank egy tavaly nyilvánosságra hozott felmérése szerint legalább 5-10 százalékkal kellene növelni az államapparátusban dolgozók létszámát ahhoz, hogy az uniós csatlakozást követően a közösségi elvárásoknak megfelelő méretű szervezet jöjjön létre Magyarországon. Ahhoz persze nem férhet kétség, hogy ennek a létszámbővülésnek minőségi javulással kellene párosulnia, vagyis nem fizikai és ügykezelői körben kell erősíteni. A kvalifikált és fiatal munkaerő „beáramlásának" viszont egyelőre gátat szab, hogy a kabinet maga is számos féket épített a rendszerbe.

A köztisztviselők 26 ezer forintos illetményalapjának tavalyi befagyasztása után az ez évre kilátásba helyezett 8,25 százalékos bérfejlesztés is csupán ígéret. Ahhoz ugyanis csak 5 százalékos bértömeg-növelési fedezetét biztosítja a büdzsé, a többit az intézményeknek maguknak kell kigazdálkodniuk. A visszalépés „történelmi távlatokban" is kimutatható: amíg ugyanis 1993-ban az illetményalap (9 ezer forint) és a minimálbér (18 ezer forint) között százszázalékos volt a különbség, ez mára 11 százalékra apadt. Az idei 25 500 forintos legkisebb fizetéssel szemben 28 100 forintos köztisztviselői illetményalap áll. Azt pedig az Európai Bizottság országjelentése is a negatívumok között említi, hogy ugyanazzal a végzettséggel a magyar közszférában ma harmadannyit lehet keresni, mint a magánszektorban.

Forrás: HVG

Az államháztartás kiadásainak változása

(reálértékben, milliárd forintban, 1991-es áron)