Az értékelési és az ösztönzési rendszerről
Az APEH mindenkori tevékenységének több mint egy évtizedre visszatekintő értékelési és ösztönzési rendszere alapvetően az állami adóbevételek törvényes keretei közötti növelését ösztönözte a feladatok teljesítésének összehasonlítható módon történő korrekt mérésén keresztül úgy, hogy ez egyben az anyagi érdekeltség elismerésének alapjaként szolgáljon.
E cél megvalósításának gyakorlatát természetesen alapvetően meghatározták a működés szervezeti és egyéb törvényi feltételei. Könnyen belátható, hogy az 1990. évi szervezeti rendben működő igazgatóságok és adófelügyelőségek háromszakaszos értékelési rendszere - az objektív viszonyszámos mutatók, a mérhető pontszámokon alapuló minőségi mutatók, valamint a felügyeletet gyakorló elnök, elnökhelyettesek által adott, elsősorban az irányítást, belső működést, feladat-végrehajtást értékelő pontszámok, amelyek által a maximálisan realizálható pontszám az igazgatóságoknál 905, az adófelügyelőségeknél 415 volt - nehezen hasonlítható össze a 2000. évi értékelési rendszer elemeivel.
A két rendszer között a kapcsolatot valójában azok az évről évre bekövetkező módosítások teremtették meg, amelyek mindenkor igyekeztek megfelelni az időközben bekövetkezett jogszabályi, szervezeti változásoknak, valamint az irányító hatóság részéről jelentkező elvárásoknak.
Így a működés során vált világossá az, hogy az ún. objektív mutatók részarányát a szubjektívek terhére növelni kell.
Az éves értékelést hamarosan felváltotta a tárgyéven belül több alkalommal - de nem rendszeresen - elvégzett értékelés (1992), de a viszonyítási alap még mindig a jóváhagyott éves tervszám időarányos része volt, figyelmen kívül hagyva ezzel a bevételek negyedévenként jelentősen eltérő mértékű befolyását. A mutatószámok folyamatosan csökkennek, a szubjektív mérőszámokon belül a döntő hányadot a jogi, hatósági és ügyfélszolgálati tevékenység értékelése jelenti (1993).
Szükségessé vált az is, hogy az egy-egy mutatószámot jelentősen túlteljesítő, így összességében aránytalanul magas pontszámot elérő igazgatóságok ilyen irányú teljesítése korrigáltan kerüljön figyelembevételre, korlátok közé szorítva ezt az anomáliát (1994).
Az ezt követő években a mutatók száma tovább csökkent - ezen belül tovább szűkült a szubjektív mutatók száma - ugyanakkor a költségvetési elvárások teljesítése érdekében növekedett a bevételi mutatók súlyaránya.
Az értékelés folyamatossága a negyedévenkénti értékeléssel valósult meg, és az ehhez kapcsolódó jutalmazási rendszer mind hatékonyabban segítette elő az adóztatás eredményességét.
1997-től kezdődött meg az értékelési munka igazgatósági szintű tapasztalatainak nyilvánossá tétele, s napjainkban mind az elért pontszámok és sorrendek, mind a szöveges félévenkénti részletes értékelés eljut mindenkiről mindenkihez. Az ADOSZT véleménye már az előző években is az volt, hogy az értékelésnek hozzáférhetően nyilvánosnak kell lennie, minden érintett szervezet előtt. Az igazgatóságoknak így módjukban áll saját eredményeiket összevetni mások teljesítményével.
Fentiekben röviden vázolt folyamatokon keresztül alakult ki az APEH 2000. évi értékelési és ösztönzési rendszere, amelynek főbb jellemzői a következők a teljesítménymutatók száma 22, a teljesítés esetén a pontok száma 183; az összes pontszámból a bevételi mutatók 110 pontot, a számított mutatók 39 pontot, a hivatali főosztályok által elvégzett szakmai szöveges értékelések mutatói 34 pontot képviselnek; az értékelés időszaka 2000. január 01. és 2000. november 25-e közötti időszak, az egyes mutatószámokat, ezek kiszámításának gyakoriságát, az adatszolgáltató, illetve értékelő főosztályok megnevezését a közölt összeállítás tartalmazza.
Az értékelési rendszer által realizálható mutatószámok bázisán kerül felhasználásra a jutalom, amelynek kifizetési feltétele az, hogy az értékelési időszakban az APEH időarányosan teljesítse az önkéntes befizetésen kívüli összes bevételt. Az egyes igazgatóságok akkor részesülhetnek jutalomban, ha az önkéntes befizetésen kívüli összes előirányzatukat legalább 90 százalékban teljesítik.
Fontos - még tavaly bekövetkezett változás _, hogy a hivatal egészének jutalmát erősen befolyásolja az önadózásos áfa- illetve szja-bevételek túlteljesítése. Korábban a jutalom alapja az előző lezárt év letéti számlán kimutatott bevétele volt.
A teljesítmények figyelembevételével az APEH elnöke határozza meg az igazgatóságok, a hivatali központ, a bűnügyi igazgatóság, a SZTADI, valamint az oktatási igazgatóság köztisztviselőinek jutalomkeretét.
Az elkülönített jutalomalapból az igazgatóságok teljesítményeik alapján részesülnek. Az elért pontszámok alapján kialakított jutalomcsoportok jutalomátlaga, továbbá a hivatal elnöke által jóváhagyott létszámarányok és az önkéntes befizetéseken kívüli összes bevételhez való hozzájárulás arányának figyelembevételével kell a jutalom összegét igazgatóságonként meghatározni. A jutalom mértékét egy főre vetítve határozzák meg, tekintettel az egyes besorolási csoportok jövedelemarányaira is. Korábban hónapban fejeződött ki az adható jutalom mértéke. Jellemző továbbá, hogy az éves jutalom több mint fele az év végén elért eredményhez kötődik.
Vélhetően a röviden bemutatott rendszer megfelelő funkcionálásával biztosítani lehet a költségvetési elvárások teljesítését, illetve az ehhez történő hozzájárulás arányában a köztisztviselői jövedelmek kielégítő alakítását.
ADOSZT Titkárok Tanácsának értekezlete
A Budapesten, 2000. március 30-án tartott értekezleten Michalkó Péter röviden tájékoztatta a titkárokat a legutóbbi tanácskozás óta végzett munkáról. Javasolta, hogy az előre kiadott napirend szerint az értékelési és jutalmazási rendszerrel kapcsolatos kérdéseket tárgyalják meg, majd a kiskörei objektummal, valamint a horvátországi ingatlanvásárlással és az üdülők kihasználásából adódó problémákkal foglalkozzon a Titkárok Tanácsa. Dönteni kellett még a kiskörei ingatlan üzemeltetéséről, valamint az ADOSZT által létrehozott alapítvány aktuális ügyeiről is.
z ülés első napirendi pontjához kapcsolódóan Nagy József főosztályvezető ismertette a hivatal vezetésének a 2000. évi értékelési és jutalmazási rendszerrel kapcsolatos előzetes elképzeléseit. Eszerint elfogadható a mozgóbér, valamint az eredményarányos jutalomkeret ez évre várható közelítően 27_30 százalékos emelkedése.
A számítások szerint ez már a reálkeresetek javulását jelenti. Az első három negyedévben mintegy 1500_1500 millió forint fordítható a mozgóbérre, szemben a tavalyi 1200 millióval. Még ennél is számottevőbb az emelkedés az év végén esedékes eredményarányos jutalomnál. A felsoroltak együttesen eredményezik az említett kedvező változást az illetményen kívüli juttatásokat tekintve. Vélhetően érezhető lesz majd, hogy az idei I_III. negyedévben nem terheli az APEH személyi juttatások előirányzatát a társadalombiztosítástól átvett munkavállalók (járulékigazgatóságok) számára kifizetett jutalom.
Az elmúlt esztendő hasonló időszakában ezt anélkül kellett kifizetni, hogy erre megadták volna a fedezetet. A 2000. évben az APEH és szervei teljesen egységessé váltak, mind a szervezeti felépítésüket, mind a költségvetésüket tekintve. A kormányzati oldalról támasztott bevételi és egyéb elvárások teljesíthetőbbnek tűnnek, mint 1999-ben. Összességében biztatónak látszik a helyzet.
A keretek helyi felosztását a hivatal vezetése - igyekezete szerint - egyre kevésbé óhajtja befolyásolni. Úgy vélik, ez legyen az adott vezető felelőssége, mert az elvégzendő feladatokért is neki kell elsősorban felelnie.
A főosztályvezető kérte a jelenlévőket a közölt adatok megfelelő kezelésére. Emlékeztetett arra, hogy a külvilág mindenkor irigyen figyelte az APEH és területi szervei javadalmazását, még azokban az időkben is, amikor az a jelenlegi szintnél messze alacsonyabb volt. Az Állami Számvevőszék vizsgálata ugyancsak kitért a jutalmazási rendszerre, amit nagyon nehéz volt megvédeni. Ilyen körülmények között inkább azt érdemes hangsúlyozni kifelé, hogy az APEH számára minden egy forint kifizetett jutalommal szemben az APEH 7,25 forint többletbevételt biztosít az állami költségvetésnek. Ebből az aspektusból szemlélve „jó befektetés" a hivatalt többletforrásokhoz juttatni.
Nemes István és Pósa Attiláné arról szólt, hogy a járulék-ellenőrzés immár teljes integrációjának az e területen dolgozók azonos szintű értékelését és jutalmazását kell jelentenie. Kérdezték, hogy mi a hivatal álláspontja, valamint a fiatal diplomások megtartása érdekében mit kívánnak tenni?
Fejes Péterné felszólalásában hangsúlyozta, hogy az összteljesítményt szükséges értékelni és ebben a járulékkal kapcsolatos teendők benne vannak. Nagyon sok emberrel szemben diszkriminatív lenne az eltérő értékelés. Kérdezte, hogy a kifizethetőségre vonatkozó plafonok, korlátok hogyan értelmezendők.
Sulyok Emília és Pósa Attiláné szóvá tette, hogy az operatív területnek az értékelés szempontjából nagyon nehéz, már-már teljesíthetetlennek tűnő szinten szabták meg a feladatait.
Hegedűs Gábor azt állította, hogy a technikai megszűnt adóalanyok kezelése számos megyei szervet nehéz helyzet elé állít. Az értékelés során erre a többség számára méltányosan kellene kialakítani a mutatókat.
Többen kérdezték, hogy a kimutatott hátralék mutatóit mennyire fogadja el a vezetés reálisnak, mert sokféle körülmény módosíthatja azokat, sőt, adott esetben manipulálhatók az eredmények. Kritikus pontnak vélték a mozgóbérkeretek megállapítása szempontjából, hogy az adott szervek tényleges, vagy az elnök által jóváhagyott létszámait veszike figyelembe. Több területi szerv hátrányos helyzetbe kerülhet pusztán azért, mert már az év elején végrehajtotta az év végéig esedékes létszámcsökkentését, amit rá kiszabott a hivatal.
Már Mihály arról szólt, hogy a vezető és beosztottak és a beosztott-beosztott közötti jutalomkülönbség aránytalanul nagy feszültséget okozhat, vagy a már meglévő ellentéteket fokozhatja. Ezzel miképpen számol a hivatal? - kérdezte.
Nagy József főosztályvezető válasza szerint a vezetés többsége, mint az itt jelenlévők, az egységes értékelés mellett foglalt állást az adó és járulék területet tekintve, de végleges döntés még nem született ebben az ügyben. Az idei egységesen megállapított költségvetés is ezt indokolná.
A fiatal diplomásokra vonatkozóan, és csak az ő javukra került be az a pozitív diszkriminációt tartalmazó kitétel, amely alapján negyedévenként 4 havi, legfeljebb 400 ezer forintban állapították meg a felső plafont. Ez sajnos egyelőre szinte csak elméleti lehetőség, hiszen az adott személynek ilyen maximumban megállapított összeg kifizetése a többi, mellette dolgozók keretét szűkítené.
Csak a felosztható keretek jelentenek korlátokat, az érvényes szabályozók már nem. Nőtt a vezetői felelősség. Ha valaki indokolatlanul nagy feszültséget okozva hajtja végre a mozgóbér felosztását, annak magának kell megoldania az ebből adódó problémákat is. Az esetleges teljesítmény-csökkenésért elsősorban az adott vezetőnek kell felelnie.
Még nyitott kérdés, hogy a keretek megállapításánál melyik létszámot veszik majd figyelembe.
A „technikai megszűntek" kezelésénél az APEH nem térhet ki az elől a kormányzati elvárás elől, amely célul tűzte ki a tiszta és átlátható viszonyokat az adóknál és járulékoknál.
A hátralékokra vonatkozó adatokat több módszerrel ellenőrzik. A vezetés igyekszik reálisan megítélni a területi szerveket ezek alapján. Az értékelési rendszernek egyik elsődleges célja a folyamatos és egyenletes teljesítményre ösztönzés. Az egyes időszakokban jelentkező egyedileg kiugróan magas megállapításokat, befizetéseket ekképpen ítélik meg.
Nagy József ezek után a május 12_13_14-én tartandó 13. Tatai APEH Sportnapokkal kapcsolatosan közölte, hogy a részletes programot és tudnivalókat tartalmazó anyagot már postázták. A hivatal számít az ADOSZT aktivistáinak a segítségére mind a szervezésben, lebonyolításban, mind pedig a rendezvény finanszírozásában. Az elmúlt évek gyakorlata szerint a rendezvényt a hivatal is támogatja. Az 1999. évi árakhoz képest csekély emelkedés várható. Meglepő módon egyre többen igényelnek a tatai edzőtáborban szállást. A lehetséges létszámig ezt igyekszenek biztosítani. Az esemény előtt központi eligazítást tartanak a szervezőknek, amire az ADOSZT képviselőjét meghívják.
Michalkó Péter bejelentette, hogy az előző tanácskozáson már tárgyalt módon a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei alapszervezet átvenné a kiskörei gondnoki épületet. Ennek fejében vállalják az üdülőtelep működtetéséből adódó feladatokat, mivel az elmúlt évek során az e teendőket végző pedagógus a jövőben ennek nem tud eleget tenni. Kérte a titkárok hozzájárulását ahhoz, hogy az előzőek szerinti feladatok végzésével bízzák meg a szóban forgó alapszervezetet.
A titkárok Tanácsa egyhangú szavazással megbízta az ADOSZT Borsod-Abaúj-Zemplén megyei alapszervezetét a Kiskörén lévő üdülőtelep működtetésével és a gondnoki teendők ellátásának megszervezésével.
Az ADOSZT elnöke beszámolt arról, hogy horvátországi útján megtette a szükséges intézkedéseket az ADOSZT egyszemélyi tulajdonában álló vállalkozás megalapítására, amely szükséges volt a horvát jogszabályok miatt az üdülő megvásárlásához. Egyéb módon külföldi nem szerezhet ingatlan tulajdont Horvátországban.
Sürgősen meg kell kezdeni az üdültetés szervezését. Az üdülő legalább 75-80 százalékos kihasználtság mellett lesz csak rentábilis az ADOSZT számára.
Mivel az előszezon, azaz május eleje közeleg, ezért a 2000. március 24-én összehívott értekezlet részvevői megbízták Sőregi Lászlóné, Bálint László és Sulyok Emília titkárokat, hogy készítsenek elő egy szobaelosztási tervet, amely az előző titkári értekezleten megfogalmazott elvárásoknak lehetőleg megfelel. A bizottság elvégezte feladatát és elkészítette az elosztási tervet, amit a jelenlévők megkaptak.
Amennyiben az ingatlan adásvétele valamely okból mégis meghiúsulna, úgy az eladó képviselői vállalták, hogy az ADOSZT által tervezett árakon megszervezik az üdültetést. Remélhető, hogy ennek igénybevételére nem lesz szükség.
Több dunántúli megyei alapszervezet képviselője - Nemes István, Varsányi László, Cseppán Sándor - vitatták az üdülőhelyek elosztására vonatkozó eljárást, valamint a beterjesztett anyagot. Érvelésük szerint előny illetné mindazon alapszervezeteket a horvátországi ingatlan férőhelyeinek elosztásakor, akik Kiskörén nem rendelkeznek faházzal.
Kissné Naász Márta, Fejes Péterné, Pósa Katalin figyelmeztettek arra, hogy a két ingatlan egymással nem összevethető, azok bekerülési költségét tekintve sem. A jelenleg megvásárolni kívánt üdülő ára több mint harmincszorosa lesz a kiskörei telek árának. Faházakat pedig bármely alapszervezet vásárolhat és felállíthat a Kiskörei ingatlanon. Amennyiben e jogukkal nem élnek, az egy más kérdés, de ebből előnyt nem kovácsolhatnak maguknak.
Fejes Péterné arra emlékeztette a jelenlévőket, hogy előbb minden lehetséges kapacitást ki kell használni és csak azt követően lehet gondolkozni az esetleges szervezetek közötti üdülőhelyi kompenzáción. Félőnek tartotta, hogy nem lesz elég jelentkező.
Pósa Attiláné a férőhelyek kiosztására valamely módon központi nyilvántartás kialakítását tartotta szükségesnek. E módon az ADOSZT titkárság koordinálná az elosztást.
Lakosi Lászlóné az alapszervezete nevében vállalta, hogy létrehoznak egy számítástechnikai programot, amely alkalmas lesz a férőhelyfoglalások naprakész nyilvántartására.
Michalkó Péter, tekintettel a kialakult vitára, határozathozatalra kérte a tanácsot abban a kérdésben, hogy elfogadják-e az üdülő-férőhelyek felosztására a bizottság által készített írásos anyagot.
A Titkárok Tanácsa két tartózkodás mellett a bizottság által elkészített tervezetet elfogadta.
Ezt követően Michalkó Péter ismertette, hogy elkészültek az üdülőt igénybe vevők által fizetendő térítési díjakra a javaslatok. Ezeknél a megfizethetőség miatt a lehető legkisebb összeggel igyekeztek számolni. 100, illetve 85 százalékos térítési díjakkal kalkulálva az éves törlesztőrészletek kigazdálkodhatók, természetesen a már említett 75-80 százalékos kihasználtság mellett. A szabad kapacitások esetlegesen átadhatók az ingatlan jelenlegi tulajdonosának, aki vállalja azok hasznosítását. Bízni kell abban, hogy az üdülő az APEH dolgozókkal feltölthető lesz.
Kérte a tanács tagjait, hogy az üdülő igénybevételére vonatkozó 2000. évi térítési díjakat fogadják el.
A Titkárok Tanácsa egyhangú szavazással elfogadta a horvátországi üdülő 2000. évi térítési díjára és az igénybevétele feltételeire vonatkozó javaslatot.
Michalkó Péter az egyéb megtárgyalásra váró témák közül az alapítványi ügyet javasolta egy, a következőkben megtartandó értekezlet önálló napirendjeként kitűzni. Ezt részben az ügy bonyolultságával, részben pedig a kuratóriumi elnök távollétével indokolta.
A jelenlévők egyhangú szavazással az alapítványi ügyet a következő értekezletre elnapolták, azzal, hogy ott önálló napirendi pontként szerepeljen.
Pető Ferenc
országos titkár
Májusi hajnal |
||||
| Hajnalra, mint csilláron a láng, felgyulladtak a gesztenyefánk ágain az ezernyi tüzek; a kinyíló bimbók és rügyek, s mint ünnepi fényből szőtt zenét, hallgatom a fa halk énekét. Bimbók, rügyek, piciny levelek mindegyike egy-egy üzenet a gyökértől, mely sötétben lent, hol rögök közt nedv, nyirok kereng, |
munkál, harcol, hatol lefele, hogy viruljon lombja, levele. A magasba csak a mélyen át törhet fel az ég felé az ág. Ez a törvény: úgy nő meg a törzs, ha oda le, a mélységbe törsz. Ezt hirdeti - e gesztenyefa szívemből fel- suttogó szava. Ezt példázzák rügyek és csírák, s körülöttem |
a bokrok, a fák, midőn itt e korahajnalon, bensőmből a hangjuk hallgatom, s velem együtt az egész világ figyeli az újulás dalát, Mint habos tej, a napsugarak, csobognak a kék felleg alatt. Bimbózó ág, piciny levelek, hadd nyíljak ki én is veletek, hogy viruljon bennem is tovább remény, hűség: tavaszi virág. |
||
| Vihar Béla | ||||
Március 15-én
Először adományoztak Bezerédi István Emlékérmet
A kitüntetettek névsora
Adóügyi Főosztály: Radovits Attila főosztályvezető; Bűnügyi Igazgatóság: dr. Erdélyi János igazgató; Kiemelt Adózók Igazgatósága: Somodi Sándor igazgató; Adónemek Főosztálya: Ácsné Molnár Judit tanácsos; Alkalmazásfejlesztési Főosztály: König Károly osztályvezető; Ellenőrzési Főosztály: Bóta Zsuzsanna c. szak-főtanácsos; Gazdasági Főosztály: Huszák Lászlóné főmunkatárs; Észak-budapesti Hatósági Főosztály: Oláhné Horváth Irén osztályvezető; Hatósági Főosztály (Pest megyei Hatósági Osztály); dr. Merényi Emil főtanácsos; Jogi Főosztály: dr. Bordács Ágnes osztályvezető; Nemzetközi Iroda: Forrai Györgyné főmunkatárs; Dél-budapesti Igazgatóság: Balázs Zoltánné főosztályvezető; dr. Bisztrayné dr. Szabó Erika főosztályvezető; dr. Dávida Marianna főosztályvezető; Fábry András osztályvezető; Mikes Lászlóné főmunkatárs; Ormay Géza főmunkatárs; Sárközi Gyula főtanácsos; dr. Szeleczky Zoltánné főosztályvezető; Tanai Zsolt előadó; Észak-budapesti Igazgatóság: Fehér Jánosné főelőadó; Király Károlyné főosztályvezető; Márkus Elvira főelőadó; Paulik Dezsőné főelőadó; Sipos János fogalmazó; Szabóné Kovács Ilona főelőadó; Szatmári Sándorné főelőadó; Szigeti Gyögy főmunkatárs; Zelenka Zoltán főosztályvezető; Kelet-budapesti Igazgatóság: Burján Sándorné főmunkatárs; Horváthné Kiss Zsuzsanna főosztályvezető; Kisházi Kálmán főmunkatárs; Korbélyi Ildikó főosztályvezető; Lakatos Györgyné főelőadó; dr. Péter Beatrix főosztályvezető-helyettes; Szentistváni Sándorné főelőadó; dr. Varga Andrea főosztályvezető-helyettes; Vértesiné Juhász Ibolya osztályvezető; Pest megyei és Fővárosi Kiemelt Adózók Igazgatósága: dr. Bessenyei Gáborné főmunkatárs; Hajagos Antalné szakfőtanácsos; Számítástechnikai és Adóelszámolási Intézet: Király Andorné főelőadó; László Éva főtanácsos; Sinay Mártonné főmunkatárs; Bűnügyi Igazgatóság (Baranya megyei Nyomozó Hivatal): Álmos László hivatalvezető; Bűnügyi Igazgatóság: Borza György István főosztályvezető; Baranya Megyei Igazgatóság: Dömös János főmunkatárs; Huber Éva osztályvezető; Kormányné dr. Ambrus Erzsébet osztályvezető; Bács-Kiskun Megyei Igazgatóság: dr. Almási Tibor főosztályvezető; Molnár László főmunkatárs; Pavelka Máténé főmunkatárs; Túri-Kissné Fábián Éva főelőadó; Békés Megyei Igazgatóság: Borbély Ferencné osztályvezető; Kosztoványi István főtanácsos; Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Igazgatóság: Borkáné Oláh Olga tanácsos; Hargitai Ferencné főtanácsos; Juhászné Berzi Katalin főelőadó; Udvarhelyi Istvánné dr. osztályvezető; Csongrád Megyei Igazgatóság: Dén Lászlóné főtanácsos; Hajdu Zsuzsanna osztályvezető; Vörös József főmunkatárs; Fejér Megyei Igazgatóság: Bokodiné Juhász Mária főelőadó; Gergelyné dr. Móder Ágnes osztályvezető; Menyhárt Róbert osztályvezető; Győr-Moson-Sopron Megyei Igazgatóság: Biczó Károlyné főmunkatárs; Fehér Mónika fogalmazó; Jámbor Ivánné c. főtanácsos; Némethné Csöngei Zsuzsanna c. tanácsos; Hajdú-Bihar Megyei Igazgatóság: Császár Lászlóné főelőadó; Pósa Attiláné főmunkatárs; Süveges Dezső osztályvezető; Heves Megyei Igazgatóság: Bakondi Istvánné főtanácsos; Miskolczi Istvánné osztályvezető; Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Igazgatóság: dr. Ecseki György főtanácsos; Horváth Gábor főmunkatárs; Kiss Béla osztályvezető; Komárom-Esztergom Megyei Igazgatóság: Etter Domoszlay Ágnes osztályvezető; Lendikné Gyarmati Gizella igazgatóhelyettes; Stockbauer Józsefné főelőadó; Nógrád Megyei Igazgatóság: Ponyiné Oszvald Katalin főosztályvezető-helyettes; Sánta Zoltán osztályvezető; Pest Megyei Igazgatóság: Demeter Béláné főmunkatárs; Hegyi Istvánné c. főmunkatárs; Juhász Gyuláné főelőadó; Komlódi Sándor titkár; Oláh Zsuzsanna c. főmunkatárs; Pekár Erzsébet főelőadó; Polgár Péter igazgatóhelyettes; Rákos Zoltán főosztályvezető-helyettes; Somogy Megyei Igazgatóság: Rózsa Jánosné ügykezelő; Szabóné Gumhert Ágnes előadó; Székely Béláné főmunkatárs; Szabolcs-Szatmár Megyei Igazgatóság: Czirjákné Tóth Erzsébet osztályvezető; Oroszné dr. Farkas Mária c. főtanácsos; dr. Ujvári Sándor osztályvezető; Tolna Megyei Igazgatóság: Pilisi Gábor osztályvezető; Szabó Istvánné főelőadó; Vas Megyei Igazgatóság: Gergácz Istvánné főtanácsos; dr. Sütő Andrea osztályvezető; Veszprém Megyei Igazgatóság: Baumgartnerné Kalocsai Krisztina főtanácsos; Bérci Oszkárné főmunkatárs; Nagy Zsuzsanna főmunkatárs; Zala Megyei Igazgatóság: Bakos Gyula szakfőtanácsos; Berényi Albertné dr. osztályvezető; Kanta Ferencné osztályvezető.
Nyugállományba vonulása alkalmából
emlékérmet kapott
Adóügyi Főosztály: Grafné dr. Szőllősi Katalin szakfőtanácsos; Számítástechnikai és Adóelszámolási Intézet: Domaniczky Istvánné főosztályvezető; Pest megyei és Fővárosi Kiemelt Adózók Igazgatósága: Riszterné Kruspán Mária főosztályvezető-helyettes; Győr-Moson-Sopron Megyei Igazgatóság: Jóna Ottóné igazgatóhelyettes; Pest Megyei Igazgatóság: Bátky Lajosné főmunkatárs; Tolvaj Zoltánné szakfőtanácsos; Veszprém Megyei Igazgatóság: Hortoványi Mária osztályvezető; Jüttner Andrásné osztályvezető.
Gratulálunk!
A Westel 900 ajánlata
Dolgozói vásárlási konstrukció
A Westel 900 GSM Mobil Távközlési Részvénytársaság ajánlatot tett az APEH vezetőinek a hivatal alkalmazottai számára összeállított „dolgozói vásárlási konstrukció" igénybevételére. A megállapodás tervezetét megküldték, ebből közlünk most részleteket.
A kedvezmény igénybevételének feltétele
APEH igazolási joggal rendelkező vezetője hivatalos, írott nyilatkozatot ad ki arról, hogy a szolgáltatóval megállapodni kívánó dolgozót jogviszonya a nyilatkozatot kiállító APEH-szervezethez köti.
Az igazolás akkor érvényes, ha azon szerepel a szervezet (vezetőjének) aláírásán kívül a szervezet bélyegzője is.
Az APEH a szolgáltató számára a munkáltatói igazoláson feltüntetve adja meg a munkaviszony igazolására jogosult vezető nevét, elérhetőségét.
Az APEH összességében legalább 500 dolgozói Westel 900-as előfizetői kártyát üzemeltet.
Az APEH belső információs csatornáin a kedvezményes vásárlási és üzemeltetési lehetőségről, és azok igénybevételének lehetőségeiről, valamint azokhoz kapcsolódó ügymenetről tájékoztatja szervezetei dolgozóit.
Ebben az esetben a szolgáltató a dolgozók számára kedvezményeket biztosít.
Kedvezményes díjcsomag dolgozói vásárlás esetén
Amennyiben a dolgozó rendelkezik a szolgáltató részére kiállított munkáltatói igazolással, és a szolgáltató által ajánlott akciós lehetőségek közül választ, úgy ezen vásárlásokhoz a szolgáltató az Eurofon K díjcsomagot biztosítja.
| Eurofon K díjcsomag (az árak áfát nem tartalmaznak) | |
| Belépési díj: | 3920 Ft |
| Havi alapdíj: | 1700 Ft (utólag - a számlázási ciklusban - fizetendő) |
| Percdíjak: | |
| Belföldi hívás csúcsidőben/perc | 32,00 Ft |
| Belföldi hívás csúcsidőn kívül/perc | 27,00 Ft |
| Hálózaton belüli hívás csúcsidőben/perc | 22,00 Ft |
| Hálózaton belüli hívás csúcsidőn kívül/perc | 18,00 Ft |
| Hálózaton belüli hívás éjjel/perc | 10,00 Ft |
| Hangpostás felhívása munkanapokon | |
| 08-16 óra között/perc | 22,00 Ft |
| Hangpostás felhívása egyéb időszakban/perc | 10,00 Ft |
| Csúcsidő: | munkanapokon 7.00 és 20.00 között |
| Éjjeli időszámítás | minden nap 22.00 és 6.00 között |
| Csúcsidőn kívül: | minden egyéb időszakban |
| Data belépési díj: | 800 Ft + áfa |
| Fax belépési díj: | 800 Ft + áfa |
| Data havi előfizetési díj: | 450 Ft + áfa |
| Fax havi előfizetési díj: | 800 Ft + áfa |
Havi alapdíjmentes szolgáltatások
Az Eurofon K tarifacsomag nyújtása esetén a szolgáltató az alábbi kiegészítő szolgáltatásokat havi alapdíj mentesen biztosítja a dolgozó részére: hangposta, hívástartás, -átirányítás, -várakoztatás, GSM-távirat (20 db/hó/SIM).
A szolgáltató fenntartja a jogot, hogy az Eurofon K díjcsomagban szereplő 2000. évben érvényes tarifákat az egyéb kedvezmények megtartása mellett, a normál díjcsomagok tarifaváltozásának megfelelő mértékben, előzetes írásos értesítés alapján egyoldalúan módosítsa.
A Westel 900 Rt. az APEH-hel jogviszonyban álló dolgozói számára a mindenkori akciós árait kínálja.
A szolgáltató vállalja, hogy a dolgozó tulajdonában lévő (már meglévő) előfizetéshez használt díjcsomagot - a munkáltatói igazolás bemutatása és szolgáltatónak való átadása ellenében, jelen szerződés aláírásától számított 3 hónapon belül bejelentett díjcsomag-módosítási igény esetén - átírja a kedvezményes K díjcsomagra.
Egy dolgozó egy kedvezményes (K díjcsomagú) Westel 900-as előfizetés igénybevételére jogosult.
In memoriam
Ifj. Németh Károly
(1974_2000)
Ifjabb Németh Károly, akiért ismeretlenül is oly sokan igyekeztünk tenni, már nem jő többé közénk. Hiába vártuk vissza. Nehéz ilyenkor szólni. Nem lehet hűen elmondani azt, hogy mennyire bizakodott a németországi kezelések sikerében. Nehéz szólni arról, hogy mennyire nagyon bízott benne, leküzdheti a gyilkos kórt. Hitt benne, az nem lehet, hogy huszonöt évvel a háta mögött, egy igazán el sem kezdett élettől búcsúzni kelljen. Ezért reménykedett a hallei klinika orvosprofesszorainak tudásában. Ilyen fiatalon csak a gyógyulás lehetőségét képes elfogadni az elme.
Most nincs reá szó, hogy arról a köszönő sorokról beszéljek, melyeket a remélt gyógyulását követően intézni kívánt hozzánk. Készült, hogy írásban mond köszönetet mindazoknak, akik küzdelmében segítették. Telefonbeszélgetésünk során úgy vélekedett, hogy szerencsésnek érzi magát, mert neki az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal a fogadott családja, hiszen a dél-budapesti igazgatóság dolgozóin túl számos, az APEH más területi szervénél dolgozó munkatársak is megmozdultak érte. Szerette volna mindezt személyesen leírni, elmondani…
Ezekben a napokban a fiát sirató édesanya, Németh Károlyné kolléganőnk mellett kell állnunk, mert nincs megrendítőbb a szülői gyásznál. Igazán vigaszt nyújtani nagyon nehéz. De hadd mondjuk el, hogy a gyermeke élete mégsem múlt el nyomtalanul, hisz a sorsa tanulsággal szolgált számunkra. Példázata volt annak, hogy képesek vagyunk egymás bajával, keserű helyzetével együtt érezni és gondolkodni. Ez pedig nem kevés.
A megtörtént tragédia nyomán tapasztaltuk, hogy egyre anyagiasabb világunk sem tudta az együttérzést még kiölni belőlünk.
Vigyázzunk hát rá, őrizzük meg Károly emlékével együtt.
Péef
Mi az igazság?
Ma itthon a háztartások jövedelmük mintegy 10-15 százalékát költik energiahordozókra, Európa nyugati felén ugyanez az arány 4 százalék körüli. A reáláron várhatóan duplájára dráguló gázárakat alapul véve ahhoz, hogy Magyarország is hasonló arányokat érhessen el, az átlagjövedelmeknek _ reálértéken - a csatlakozásig legalább száz százalékkal kell emelkedniük. Ahhoz viszont, hogy egy minimálbérből élő család is elmondhassa magáról, hogy jövedelmének csupán az európai országokéhoz hasonló hányadát költi gázfűtésre, a mostanihoz képest mintegy 400 százalékos emelésre lesz szükség.
Magyarország legnagyobb ipari vállalata, a Budapesti Értéktőzsdén a legjelentősebb kapitalizációval rendelkező MOL Rt. gazdálkodását alapvetően befolyásolja, hogy szerintük sem az előző, sem a jelenlegi kormány nem módosította megfelelően az importgáz-árképletet. A társaság most már azon gondolkodik, hogy esetleg visszaadja gázkereskedelmi engedélyét. A veszteségről ellentmondó nyilatkozatok jelentek meg a sajtóban. Ezekből közlünk részleteket.
„A MOL Rt. 1997-ben ezen az üzletágon 8 milliárd forintot vesztett, egy év múlva már 20 milliárdot, tavaly pedig - a csökkenő világpiaci kőolajárak miatt - 18 milliárd forintot." (Nem képletes veszteség; Üzleti 7, 2000. 05. 02.)
„A MOL Rt. tárgyalásokat folytat a kormánnyal a gázüzlet évi 70-75 milliárd forint körüli veszteségének okáról." (Nem képletes veszteség; Üzleti 7, 2000. 05. 02.)
„Amennyiben júliustól „csak" 12 százalékkal drágul a gáz, több tíz milliárd forintos veszteség éri a MOL-t - hangzott el a parlament gazdasági bizottsága előtt, ahol jelen volt Mosonyi György, a MOL vezérigazgatója." (Politikai kérdés a gáz ára; Magyar Hírlap, 2000. 04. 06.)
„A parlament gazdasági bizottsága egyik képviselője szerint idén 30, jövőre 80 milliárd lehet a veszteség." (Politikai kérdés a gáz ára; Magyar Hírlap, 2000. 04. 06.)
„Egy másik képviselő (a parlament gazdasági bizottságának ülésén) felvetette, hogy a szolgáltatók tevékenységét ellenőrző Magyar Energia Hivatal akkor még megbízott főigazgatója januárban közölte a bizottság előtt: nem volt veszteséges tavaly a MOL gáz-üzletága. Csák János, a MOL elnöke, válaszában elismerte: »valóban nyereségesek voltunk 1998-ban és 1999-ben a gázüzletben«." (Politikai kérdés a gáz ára; Magyar Hírlap, 2000. 04. 06.)
Ismét a horvátországi üdülésről
Az ADOSZT Titkárok Tanácsa május 4-én újra a horvátországi ingatlanszerzésről tárgyalt. Megérkezett Budapestre az ADOSZT horvátországi üdülő vállalkozása hivatalos cégbejegyzése, valamint az ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződés horvát nyelvű tervezete. A hivatalos és hiteles fordítások készülnek.
A Titkárok Tanácsa az előző értekezlet határozata alapján meghallgatta a sutivani ingatlanon szükséges átalakítási munkálatokkal kapcsolatos szakértői véleményt, amelyet Mák Károly építész ismertetett a résztvevőkkel. A szakértői véleményt írásos formában a titkárok megkapták, az ezzel együtt átadott árajánlatot a Titkárok Tanácsa elfogadta.
Az üdülő üzemeltetésével kapcsolatosan több ügyben is állást foglalt a tanács. A Titkárok Tanácsa értekezletével a következő számunkban részletesen foglalkozunk.
A tűzjelzés és a tűzoltás fejlődése
Az emberi élet védelme, a nagy adat- és értékkoncentráció a tűz minél gyorsabb érzékelését, jelzését és oltását teszi szükségessé.
A kezdetek
Az automatikus tűzérzékelés technikai feltételei a XIX. század derekára teremtődtek meg. A XVIII. században, főként raktárak, üzemek védelmére már egyszerű hőérzékelőket használtak.
Az égés kezdeti, lappangó szakaszára nem a nagy hőfejlődés, hanem a füstölés, izzás és a parázslás a jellemző. Az ez irányú kutatások alapvetően két irányban hoztak eredményt, amelyek aztán az optikai és az ionizációs füstérzékelők elterjedéséhez vezettek. Az első füstérzékelők bevezetésére az 1930-as évekig kellett várni.
Sikeres kutatások
A fényérzékeny elemek megjelenésével egy időben, az 1950-es években fejlesztették ki a pontszerű optikai füstérzékelőket. Az 1960-as, 1970-es évek műszaki újításai tették lehetővé a lángérzékelők elterjedését.
A tűzjelző rendszerek a 1980-as évekig - mai szóhasználattal élve - hagyományos kialakításúak voltak. Ekkor jelent meg a piacon az első úgynevezett címezhető rendszer, amely kezdetleges formában ugyan, de beazonosította a jelzés helyszínét.
Az érzékelők fejlődésében nagy fordulatot jelentettek az 1990-es évek, amikor is megjelentek a multiszenzoros (azaz egy fejben többféle tűzjellemzőt figyelő) detektorok, valamint a vonali hőérzékelők újabb fajtái.
Intelligens rendszerek
Az 1990-es évek megteremtették a valós tűzfelismerés műszaki megoldását, az analóg technikát. Lehetségessé vált az érzékelők üzemi adatainak folyamatos figyelése és elemzése, az érzékelési szintek beállítása. Megjelentek a számítógépes háttérrel működő kezelő és kijelző egységek, amelyek mind az üzemelést, mind a tűz helyszínének beazonosítását jelentősen megkönnyítették.
Az épületen belüli védelem lehet részleges vagy teljes körű. Azt, hogy melyiket választjuk, meghatározza az épület védelmi szintje, a pénzügyi lehetőségek, a beruházási igények, valamint a tűzvédelmi hatóság előírásai.
Beépített tűzjelző berendezés a tűz kifejlődésének korai szakaszában önműködően észleli a tüzet, jelez, valamint további tűzvédelmi intézkedésekre képes, mint például a tűzoltóság értesítése és az oltóberendezések indítása.
A tűzjelző berendezések elektronikus felépítésűek, ami egyrészt ember által felügyelt térben elhelyezett tűzjelző központból, másrészt a védett térben elhelyezett automatikus érzékelőkből áll, amelyeket vezetékhálózat köt össze.
A beépített tűzjelző berendezéssel szemben támasztott alapvető követelmények, a gyors, megbízható jelzés és hatékony, gyors beavatkozási lehetőség.
Ha nem biztosított a gyors beavatkozás, akkor a tűzjelző berendezés nem tudja funkcióját betölteni. Ilyenkor célszerű azt oltóberendezéssel kiegészíteni.
A beépített tűzoltó berendezések önműködően oltják a tüzet, megakadályozzák annak továbbterjedését, csökkentik a tűzkárt. Általában nagyobb beruházást igényelnek, mint a tűzjelző berendezések, de az általuk biztosított védelem is nagyobb, mert egy előre kiépített, megfelelően méretezett berendezéssel hatékony beavatkozás lehetséges tűz esetén.
Az irodaházakban általában önműködő, vízzel oltó zuhanyberendezést szoktak alkalmazni (sprinker berendezés). A védett területen csőhálózatot építenek ki, amelyen szórófejek vannak. A szórófejek készenléti állapotban le vannak zárva egy hőre olvadó elemmel. A vezetékrendszer nyomás alatt van. Ha tűz keletkezik a védett zónában, a fejlődő hő hatására a záró elem meghatározott hőmérsékleten nyitja a szórófejet.
Számítógéptermek beépített tűzoltó berendezése leggyakrabban a halonnal oltó berendezés. A halonok hatékonyan oltják a tüzet és kis mennyiség is elegendő belőle. Az ózonkárosító hatása miatt folyamatosan kevésbé károsító oltógázokra cserélik.
További fejlődés
A tűzjelzésben és a tűzoltásban 2000. február 25-től kezdődően új fejlődési szakaszhoz értünk.
Az engedélyezési eljárás alá vont épületek esetén az irodaépületeket beépített tűzjelző berendezésekkel kell ellátni. Továbbá - ezen belül - a magas épületekben és a 150 m2-nél nagyobb alapterületű számítógép-központokban beépített tűzoltó berendezéseket kell elhelyezni. Az erre vonatkozó részletes előírásokat a 9/2000 (II. 16.) BM. sz. rendelet határozza meg.
Kiss Gábor
tűzvédelmi referens
Központi Statisztikai Hivatal
Főbb munkaügyi folyamatok 1999. I-IV. negyedév
(kivonatos közlés)
Munkaerőpiac, foglalkoztatás
A kilencvenes évek végén a gazdaság élénkülésével együtt a munkaerőpiacon is kedvező jelenségek mutatkoznak.
A munkaerő-felmérés adatai szerint 1999-ben 4 millió 96 ezren voltak jelen a munkaerőpiacon, többségük (4 millió 24 ezer) munkavállalási korú. A gazdasági aktivitás növekedése elsősorban a munkavállalási korúak nagyobb munkaerő-piaci részvételének köszönhető. A foglalkoztatottak száma 3 millió 812 ezer volt, számok 3 százalékos növekedést mutatnak az előző évhez képest. A munkanélküliek 285 ezres átlaglétszáma jóval kisebb, mint 1998-ban volt. A munkanélküliségi ráta 1999-ben 7 százalék volt, 0,8 százalékponttal alacsonyabb, mint egy évvel korábban.
Az évközi intézményi munkaügy-statisztika az alkalmazásban állók szűkebb körére - 1999-ben a legalább 5 főt alkalmazó gazdálkodó szervezetekre és a költségvetési intézményekre _ vonatkozóan rendelkezik összehasonlítható adatokkal. E körben a foglalkoztatottak száma 1999-ben 2 millió 691 ezer fő volt, közel 1 százalékkal több, mint az előző évben, ez azonban a versenyszférában dolgozók létszámának 2,5 százalékos emelkedését, míg a költségvetési intézményekkel alkalmazásban állók 2,8 százalékos létszámcsökkenését takarja. A létszám emelkedése a szellemi foglalkozásúak állománycsoportjában volt jelentősebb (1,7 százalék), míg a fizikai foglalkozásúak létszáma lényegében az előző évi szinten maradt. A gazdasági élénkülés hatására a versenyszférán belül csaknem valamennyi gazdasági ágban és ágazatban nőtt a munkahelyek száma.
Az alkalmazásban állók közül mintegy 800 ezer főnek volt a munkáltatója költségvetésből finanszírozott intézmény. Az e körben foglalkoztatottak létszáma 23 ezer fővel (2,8 százalékkal) csökkent 1998-hoz képest. A közigazgatás, védelem, kötelező társadalombiztosítás gazdasági ágban 1,7 százalékkal, az oktatás területén 3,0 százalékkal, az egészségügyi, szociális ellátás gazdasági ágban pedig 3,4 százalékkal csökkent a létszám.
A keresetek, munkajövedelmek alakulása
A nettó keresetek
1999-ben a teljes munkaidőben foglalkoztatottak havi bruttó nominális átlagkeresete 77 187 forint volt a nemzetgazdaság 4 fő feletti vállalkozásainál és a költségvetési intézményeknél. A fizikai foglalkozásúak átlagosan 55 218 forintot, a szellemiek 106 962 forintot kerestek. A szellemi foglalkozásúak keresete évek óta gyorsabban emelkedett, mint a fizikaiaké, ezért 1999-ben tovább nőtt a két állománycsoportba tartozók közötti kereseti különbség. A szellemi munkakörben dolgozók bruttó kereseti előnye több mint 90 százalék az 1997. évi 80 százalékkal szemben.
1999-ben a versenyszférában dolgozók 77 413 forintot, míg a költségvetési szervezeteknél alkalmazásban állók 76 760 forintot kerestek. A bruttó keresetek tekintetében a legjobban fizető gazdasági ág a pénzügyi tevékenység volt (165 327 forint), ezt követte a vegyipar (111 702 forint), a villamosenergia, gáz-, gőz-, vízellátás (104 543 forint), a bányászat (95 762 forint), valamint a közigazgatás, védelem, kötelező társadalombiztosítás (92 821 forint). Legkevesebbet a textília, textiláru, bőrtermék, lábbeli-gyártásban (47 546 forint), a szociális ellátásban (49 068 forint) és a szálláshely-szolgáltatásban, vendéglátásban (50 067 forint) dolgozók kerestek.
1999-ben a nemzetgazdasági átlagos bruttó nominálkereset 16,1 százalékkal emelkedett. A tényleges keresetemelkedés ennél 0,6 százalékponttal kevesebb volt (15,4 százalék), ugyanis kissé növelte az átlagot az, hogy a magasabb keresetű szellemi foglalkozásúak aránya nőtt az összlétszámon belül.
Az elmúlt években a két eltérő keresetszabályozású területen a költségvetésben és a versenyszférában a kereset dinamikája jelentősen különbözött. A költségvetési szféra átlagkeresetének növekedése 1995-től rendre elmaradt a versenyszférára jellemzőtől. 1996-ban szélesebbre nyílt az olló, de 1997-ben a költségvetési terület keresetdinamikája haladta meg némileg a versenyszférára jellemző értéket. 1998-ban a két terület keresetnövekedése szokatlanul kiegyensúlyozott volt, és év közben is közel azonos módon, ingadozások nélkül változott. 1999-ben a költségvetési szféra béremelkedési üteme (19,2 százalék) jóval meghaladta a versenyszféráét (14,8 százalék), de a költségvetésben végbement nagyobb arányú keresetemelkedés ellenére a keresetek színvonala a versenyszférában továbbra is magasabb.
A korábbiakhoz képest jelentősen megváltozott a költségvetés bérpolitikája. A közalkalmazotti és köztisztviselői illetménytáblák befagyasztása és egyes területek (pl. fegyveres testületek, felsőoktatás, pedagógusok) bérpreferenciája azt célozta, hogy nivellált kötelező béremelés helyett a munkáltatóknak legyen mozgásterük a teljesítményorientált helyi bérpolitikához.
A jellemzően költségvetés finanszírozta három gazdasági ágban a bruttó keresetek dinamikájának differenciáltságában a kormányzati bérpreferenciák hatása érvényesül. A közigazgatás, védelem, kötelező társadalombiztosítás gazdasági ág, amely több mint 300 ezer főnek ad munkát, bruttó keresete emelkedett leginkább, 21 százalékkal. Az oktatás területén keresetemelkedéssel az egészségügyi és szociális ellátás területén dolgozóknak kellett beérniük, 14,6 százalékkal.
A közigazgatás, védelem, kötelező társadalombiztosítás területén ez évben a keresetek rendkívül differenciáltan alakultak. A mintegy 174 ezer főt foglalkoztató általános közigazgatás, irányítás alágazatban 17,3 százalékkal emelkedtek, míg a társadalmi közszolgáltatásban (honvédelem, közrend, közbiztonság) 26,2 százalékkal lettek magasabbak az átlagkeresetek.
A keresetemelkedés mértéke az előző évivel ellentétben elsősorban a köztisztviselők illetményalap-emelésének elmaradása miatt - a közalkalmazottaknál 17,6 százalék, a köztisztviselőknél 13,1 százalék volt. A szellemi munkát végző köztisztviselő bruttó átlagkeresete 116 423 forintnak felelt meg, ami 56 százalékkal magasabb, mint a hasonló munkakörben dolgozó közalkalmazottaké. A nettó keresetek alapján számolva 43 százalék a különbség. A köztisztviselők kereseti előnye tehát továbbra is jelentős a közalkalmazottakkal szemben, de az előző évhez képest közeledtek egymáshoz a közszféra két legnépesebb csoportjának bérei. (1998-ban a szellemi foglalkozású köztisztviselők bruttó átlagkeresete még 63 százalékkal, de nettó keresete is 48 százalékkal magasabb volt, mint a közalkalmazottaké.)
A tömeges privatizáció befejeződése után a versenyszférában foglalkoztatottak 10 százaléka, mintegy 187 ezer ember dolgozik állami vállalkozásoknál. Bruttó átlagkeresetük emelkedése az év első felében még elmaradt a versenyszféra egészének változásától, de az év második felében a keresetkiáramlás élénkült a többségi állami tulajdonú vállalkozásokkal. Így az itt dolgozók keresetének emelkedése a négy negyedév átlagában egy százalékponttal meghaladta a versenyszféra egészére jellemzőt.
A keresetek alakulása szempontjából jelentős differenciáló tényező az eltérő szintű iskolai végzettség. Az utóbbi években a magasabb iskolai végzettséget, az átlagnál magasabb felelősséget igénylő és követelményeket támasztó munkaköröket a munkaerőpiac is átlagon felül honorálja. 1999-ben az egyetemi végzettségűek 3,5-szeresét keresték, mint a legfeljebb általános iskolát végzettek. A kereseti különbségek a versenyszférában és a költségvetési intézményeknél az iskolai végzettség minden szintjén számottevőek, s a költségvetés finanszírozta területeken dolgozók lemaradása a végzettségi szint emelkedésével növekvő.
Ez egyben azzal is jár, hogy a versenyszférában a magasabb végzettség az olyan szellemi többlet, mint a nyelvtudás, vagy a tudományos fokozat megszerzése, anyagilag lényegesen jobban elismerhető, mint a közszférában. Ha a két terület átlagkereseteit az összehasonlítható munkakörök alapján vetjük össze, jóval jelentősebb a különbség, a költségvetés területén alkalmazásban állók keresete átlagosan mintegy 37 százalékkal alacsonyabb, mint a versenyszférában dolgozóké.
A munkajövedelmek
A kereseten kívül a vállalkozásoknál és a költségvetési intézményekben dolgozók különféle juttatásokban is részesülnek, amelyek ma már annyira jellemzőek, hogy célszerű a keresetek kiegészítőjeként számba venni őket. A leggyakoribb ilyen juttatások (a külföldi kiküldetés munkabér összegét meghaladó díjazása, lakhatási költségtérítés, étkezési térítés, a munkába járással kapcsolatos költségtérítések, pl. a helyi vagy távolsági járatokra szóló bérletek árának a munkáltató által történő teljes vagy részbeni megtérítése, saját használatra biztosított cégautóval kapcsolatos költségtérítések, jubileumi jutalom, tárgyjutalom) a munkavégzéshez közvetlenül kapcsolódnak.
Arányaiban a legjelentősebb az egyéb munkajövedelem a bányászatban, a villamosenergia-iparban, a szállításban és a közigazgatásban. A nemzetgazdasági átlagos havi munkajövedelem 80 976 forint volt 1999-ben, ami éves átlagos árfolyam számolva 320 eurónak felel meg.
A nettó keresetek
1999 I-IV. negyedévében a nettó nominális átlagkereset 50 076 forint, ezen belül a szellemi foglalkozásúaké 66 165 forint, a fizikai foglalkozásúaké 38 206 forint volt. A nettó nominális kereset 12,7 százalékkal emelkedett az előző évhez képest.
Májusi emléklapok
 |
 |
Röviden
Olcsó a munkaerő
1998-ban Magyarországon voltak a legalacsonyabbak a fizetések a fejlett ipari államokat tömörítő OECD-ben - írta a Világgazdaság a szervezet legújabb felmérésére hivatkozva.
A magyar munkás a legalacsonyabbnak számító bruttó fizetésből a legalacsonyabb nettó bért kapta kézhez - írja a lap. Nálunk csak Mexikóban olcsóbb a munkaerő az OECD-tagállamok közül: a vásárlóerő-paritás alapján dollárra átszámolt munkaköltség tekintetében Csehország a 25., Lengyelország a 27., Magyarország pedig a 28. a sorban.
A magyar SAPRI-kutatások főbb megállapításai
A SAPRI (Structural Adjusment Participatory Review Initiative - a Strukturális Alkalmazkodást Széles Körű Részvétellel Vizsgáló Kezdeményezés) azt a célt szolgálja, hogy javaslatokat adjon a Világbanknak és a kormányoknak a gazdasági alkalmazkodási programok és a gazdaságpolitika kialakítási folyamatának megváltoztatására.
Magyarországon a kormány részvételével a témákra négy kutatócsoport alakult, a civil szervezetek és a világbanki szakértők bevonásával. Közel másfél ezer szakértő kapcsolódott be, akik Budapesten és az ország különböző megyéiben végeztek tényfeltáró kutatómunkát, és írtak mintegy 150 tanulmányt. E kutatómunka eredményeként a világbanki szakértőkkel közösen négy összefoglaló tanulmány készült. Ezekből közlünk most.
A gazdaság mutatóinak alakulása
és annak értékelése
A liberalizáció, a dereguláció, valamint a korábbi kereskedelmi kapcsolatok elvesztése miatt a gazdaság teljesítménye nagymértékben csökkent. Az ipari termelés 25, a mezőgazdasági 35, a GDP 18 százalékkal esett vissza. A gazdasági visszaesés nyomán a foglalkoztatottak száma 1989 és 1995 között 5,5 millióról 4,0 millióra, vagyis másfél millióval mérséklődött, és azóta e téren lényegi változás nem történt. A munkahelyek közel egyharmadának megszűnésére Magyarország statisztikailag írott történelmében - beleértve forradalmakat, világháborúkat - még nem volt példa. Hasonlóképpen, míg korábban gyakorlatilag nem volt munkanélküliség, a rendszerváltozás során a munkanélküliség 3-4 év alatt a nulláról 13 százalékra növekedett, és tartósan - a kilencvenes évtized utolsó éveit kivéve - 10 százalék felett maradt. Különösen a fiatalok tudják rendkívül nehezen megtalálni első munkahelyüket, és egy bizonyos korhatár (40-50 év) fölött pedig, ha valaki elveszti az állását, szinte lehetetlen másikat találnia. A reáljövedelmek nagyon rövid idő alatt 13 százalékkal estek vissza. Ez a 13 százalék azonban egy nemzetgazdasági átlag, amely jelentős differenciákat takar.
A 70-es években 90_100 000 lakást is építettünk egy év alatt, ma évente 25 000 lakás épül Magyarországon és az állami vagy a közösségi lakásépítés gyakorlatilag megszűnt. Ez azt jelenti, hogy akiknek nincs elég pénzük (például fiatal házasok), azok számára a lakáshoz jutás gyakorlatilag lehetetlen.
A gazdasági visszaesés hatása a lakosság jövedelmére
és fogyasztására
1989_97 között a fogyasztói árak indexe 584 százalékra emelkedett, míg a nettó átlagkereset növekedési indexe 455 százalék volt, ennek folytán a keresetek reálértéke mintegy 20 százalékkal csökkent. A közel hatszoros áremelkedésen belül igen jelentős volt az egyes árufőcsoportok közötti szóródás. A legnagyobb mértékű árszintemelkedés elsősorban a közszolgáltatások, illetve az energia területén következett be. Emiatt az úgynevezett létfenntartási költségek - amelyek közé tartozik az energiaköltség, a lakhatási költség, víz-csatornadíj, továbbá az élelmiszerek és a közlekedés - árszintje az átlagosnál lényegesen nagyobb mértékben emelkedett, és ez az emelkedés elsősorban az alacsony keresetű, jövedelmű rétegeket sújtotta. A létfenntartási költségek aránya a lakosság összes fogyasztásán belül átlagosan mintegy 67 százalék, a legalacsonyabb jövedelmi rétegek esetében azonban ez az arány 85-90 százalék körüli, tehát szabadon elkölthető jövedelmük jóformán alig marad.
Az árak és bérek jelentős differenciálódása következtében a társadalomban igen jelentős jövedelmi különbségek alakultak ki. Az alsó és felső jövedelmi sáv közötti eltérés a korábbi 4,5-5-szörösről 1997-re mintegy 8-szorosára növekedett. A szociológiai felmérések szerint a lakosság közel kétharmadának a jövedelmi helyzete romlott, közel egyharmadának szinten maradt, és csak mintegy 10 százalékra tehető azok aránya, akiknek jövedelmi helyzete kiemelkedően javult.
A jövedelmek jelentős csökkenése következtében romlott a lakosság táplálkozása, az egy főre jutó élelmiszer-fogyasztás csökkent. Az egy főre jutó tápanyagfogyasztás, kilojoule-ban számolva mintegy 13 százalékkal esett vissza. A napi fehérjefogyasztás egy főre számított értéke mintegy 16 százalékos csökkenést mutat. Az egy főre jutó húsfogyasztás 81 kg-ról 68 kg-ra, az egy főre jutó tejfogyasztás 190 literről 137 literre csökkent. A visszaesés mintegy 15, illetve 28 százalék.
Az elmúlt években lezajlott átalakulás legnagyobb vesztese - mint társadalmi réteg - kétségtelenül a cigányság volt. Egy olyan társadalmi réteg, amely már-már megkapaszkodott volna a magyar társadalom szélén, visszakerült a teljes reménytelenségbe.
A magyar kormányok úgy alakították ki a politikai, gazdasági helyzetet Magyarországon, hogy azok részesültek abból a keserves munkával létrejött állami vagyonból, akik soha talán nem tettek értük semmit. A nehéz, piszkos munkát jelentős részben a 44 év alatt a cigányság végezte el. A családjuktól távol, munkásszállón laktak, kéthetenként vagy havonta egyszer jártak haza a családjukhoz, nélkülözték a család szeretetét, és majdnem éhbérért dolgoztak.
A cigányság mellett nagymértékében megnehezedett a helyzete egy másik jelentős társadalmi rétegnek, a nagycsaládosoknak is. A gyerekszám növekedésével párhuzamosan nemcsak a szegénység kockázata nő, hanem a lakásban való zsúfoltság is, ami az esélyegyenlőtlenséget nagymértékben fokozza.
Az államháztartási kiadások csökkenése következtében jelenleg a közoktatásban részt vevő gyerekek több mint egyharmada a minimális létfeltételeket sem kapja meg, és itt nemcsak étkezés értendő ezen, hanem az is, hogy a szülő ki tudjae fizetni gyerekenként a 8_10 000 forintos tankönyvszámlát.
Bár a nők részaránya a foglalkoztatottakon belül még mindig magas, 44,6 százalék, az elmúlt évek átalakulása során a hivatalos társadalompolitika az egykeresős családmodellt helyezte előtérbe, ahol a nők háttérszerepet vállaltak, a feladataik még a korábbiakhoz képest is rendkívüli mértékben megnőttek a gyermeknevelésben, az időskorú családtagok ellátásában, a háztartásban, a családnak mint mikrokörnyezetnek a működtetésében. Ugyanakkor ez a munka semmilyen módon nincsen értékelve, a nők ezzel a teljesítményükkel nem tudnak jogot szerezni az egészségügyi biztosításban való részvételre, vagyis az egészségügyi ellátás ingyenes megszerzésére és nem tudnak jogot szerezni megfelelő nyugdíjellátásra sem.
Felhívás!
Horgászok és horgászatot kedvelők!
Az APEH Kelet-budapesti Igazgatóság Kelet SC nyílt horgászversenyt hirdet, melynek lebonyolítására 2000. június 18-án kerül sor a Silver Club Gödöllő melletti horgásztaván.
A verseny további részleteiről tájékoztatás kérhető Takács Lászlótól, illetve Angyalosy Gedeontól a 06/1/467-7253 telefonon.
Egyben tájékoztatást adunk arról, hogy 2000. május 27-ére az APEH csapatát meghívták a Sporthorgász Balzer Kupa Balatonalmádiban megrendezendő évadnyitó horgászversenyre. Az érintettek a meghívást elfogadták.
-péef-
Adótörténelem
A mi adópolitikánk
Írta: Dr. Czermann Antal országgyűlési képviselő
A mai adórendszerünk, mint minden adórendszer, történelmi fejlődés eredménye. A divális adórendszer a XIX. század közepéig állt fenn. Kezdetleges vagyonadó volt. Ezt követte az 1848. évi országos határozat, valamint az 1848. évi VIII. törvénycikk, amely az egyenlő és arányos adóztatás elvét szegezte le. Az ezekben lefektetett elveknek a végrehajtására azonban a szabadságharc miatt nem került sor, és így ezeket a reformokat tulajdonképpen az 1850. november 20-ai császári és királyi helytartótanácsi rendelet léptette életbe. Ez a reform már a hozadéki adók rendszerére volt felépítve. Ismerte a föld-, a ház- és kereseti adót és a személyi adót, s ez a rendszer a kiegyezés után is megmaradt. A kiegyezés elfogadta és legalizálta, de hátrányait igyekezett kiküszöbölni.
Az első igazi adóreform 1875-ben jelentkezett, amelyet azonban a megnövekedett állami szükségletek folytán legfőképpen a fiskális szempontok jellemeztek. Ez az adórendszer úgy adópolitikai, mint adótechnikai szempontból lényeges haladást jelentett. A föld- és a házadó mellett egy új kereseti adót létesített, bevezette a tőkekamat- és járadékadót, a bányaadót és - ezt jól meg kell jegyezni - bevezette a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adóját, ezenkívül az általános jövedelmi adót, a nyereményadót, a hadmentességi díjat és szállítási díjat. Megjavította a kivetés, behajtás és kezelés rendszerét és ennek folytán tényleg az állami bevételek fokozódására vezetett. Ennek a rendszernek az volt a hibája, hogy tisztán a hozadéki adókra épült fel. Merev és hideg volt, a személyes vonatkozásokat még akkor sem vette figyelembe, ha abból az államháztartásnak előnye lehetett volna. Nem vette figyelembe a szociális szempontokat sem. Pedig az akkor már előretörő fogyasztási adók parancsolólag írták elő azt, hogy az alsó néposztályok egyenesadó terhét könnyítsék. Éppen ezért az 1909-es években előtérbe nyomult az adóreform gondolata, amely gondolatot Wekerle Sándor valósított meg az általános jövedelemadó életbeléptetésével. A reform leszállította a kulcsokat, eltörölte az első- és másodosztályú kereseti adót, a családtagok különadóját, az általános jövedelemadót, és bevezetett egy igazságos, a létminimumot is figyelembe vevő jövedelemadót. Sajnos, ez a jövedelemadó nem lépett életbe csak 1914-ben, a háborús kényszerítő körülmények hatása alatt, amelyet 1916-ban egy vagyonadó követett. 1921-ben az állami szükségletek fokozódása folytán életbe léptek a fényűzési és különféle forgalmi adók, az általános forgalmi adó, az őrlési, az állatforgalmi adó.
A valutaromlás parancsoló kényszerűsége folytán adórendszerünket újból át kell formálnunk. Ez bekövetkezett 1925-ben és 1927-ben a hivatalos összeállításokban, amelyekben tulajdonlóképpen a mai adórendszerünk is felépül. A gazdasági válság folytán életbe lépett az 1931. évi XXVI. törvénycikk, melynek folytán a szükségadó és a különböző pótlékok honosodtak meg, s ezek még fokozták azokat az aránytalanságokat, amelyek egyébként is jellemezték adórendszerünket.
Ez a mi adópolitikánk rövid története. A kezdetleges vagyonadóból átmentünk a hozadéki adók rendszerébe és a hozadéki adók rendszerét párosítottuk később a személyes adóval, a jövedelmi adóval. A rendszer három pilléren épül fel: megadóztatja a forgalmat, megadóztatja a hozadékot és megadóztatja a jövedelmet. A forgalmat megadóztatja a forgalmi adó, az illetékek, a fogyasztási adók és vámok révén; a hozadékot megadóztatja a föld, a ház, a kereseti adó, a gépjárművek adója és a társulati adó révén, és itt a személytől függetlenül, az adótárgy hozamát, a tiszta hozadékot keressük; a jövedelmi adó és vagyonadó pedig a személyes tiszta jövedelmet kívánja megterhelni.
Ennél világosabb és logikusabb felépítést tulajdonképpen sehol Európában nem találunk. Tehát szerves adóreformról és arról beszélni, hogy mostani adórendszerünk teljesen rossz és hogy helyébe teljesen más, valami csodálatos és kitűnő adórendszert kell hozni, nem lehet. Először azért, mert ilyen adórendszer nincs, másodszor pedig logikusabb, világosabb és egyszerűbb adórendszer, mint a mienk, nincs a világon.
(Igaz Szó; Újpest, Rákospalota és vidéke politikai, társadalmi és közgazdasági hetilapja, 1937. november 20.)
Olvastuk
Microsoft-ítélet: a tőzsde már büntet
Egy nap alatt nyolcvanmilliárd dollárral esett a Microsoft piaci értéke. A cég alapító elnöke, Bill Gates pedig 12 milliárd dollárral lett szegényebb, miután egy washingtoni szövetségi bíró 43 oldalas ítéletében kimondta, hogy a cég megsértette a trösztellenes törvényt.
A GM visszavág
1998 végén Bill Gates, a Microsoft-birodalom feje, az autóipart a komputeriparral összehasonlítva, a következőket mondta: „Ha a General Motors (GM) úgy haladt volna a technológia fejlődésével, mint a komputeripar, akkor ma 25 dolláros autókkal járnánk, és 1000 mérföldet mehetnénk egy gallon üzemanyaggal."
A válasz nem késett sokáig, maga Mr. Welch, a GM feje közölte „hivatalos" állásfoglalását a sajtóban: „Ha a GM a Microsoft technológiájával fejlesztette volna ki az autóit, akkor az autók a következő tulajdonságokkal rendelkeznének:
1. Az ön autója ismeretlen okból naponta kétszer balesetet szenvedne.
2. Minden alkalommal, amikor az utcán a jeleket újrafestik, egy új autót kellene vásárolni.
3. Az autó rendszeresen, ismeretlen okból lemenne az autópályáról. Ezt egyszerűen akceptálnunk kellene, újraindítani és továbbmenni.
4. Ha egy bizonyos manővert kellene végrehajtani, mint pl. egy balkanyar, az autó egyszerűen továbbmenne, és megtagadná az újraindítást. Ilyenkor a motort újra kellene installálni.
5. „Car95" esetén az autóban csak egy ember ülhetne. „CarNT" esetén viszont minden ülést külön kellene fizetni.
6. A Macintosh olyan autókat állítana elő, melyek napenergiával működnek, megbízhatóak, ötször gyorsabbak és kétszer könnyebb őket vezetni. De ezek csak az utak 5%-án járnának.
7. Az olajellenőrző égő, a hőmérséklet-mutató és a töltést jelző műszerek helyett egy „általános autóhiba" jelzőlámpa lenne beépítve.
8. Új üléseket fejlesztenének ki, hogy mindenkinek ekkora legyen a feneke.
9. Az airbag-rendszer kioldás előtt megkérdezné: „Biztos benne?"
10. Az autója rendszerint minden ok nélkül kizárná önt. Csak egy trükk segítségével tudna újra hozzáférni az autójához, mégpedig úgy, hogy egyszerre kellene kihúznia a kilincset, fordítani a kulcsot, és egy kézzel fogni a rádióantennát.
11. A GM kényszerítené önt, hogy minden autóhoz egy Delux térképcsomagot vegyen a McNally-től (egy új GM-leányvállalat), akkor is, ha erre nincs szüksége, vagy nem akarja. Ha ennek a feltételnek nem tesz eleget, az autója 50 százalékkal lassabban menne (vagy rosszabbul).
12. Ha a GM egy új autót hozna forgalomba, az autóvezetőknek mindig újra kellene tanulni a vezetést, mert egyik kapcsoló sem úgy működne, mint a régi autóban.
13. A motor kikapcsolásakor a „Start" gombot kellene megnyomni."
Közkinccsé tették
A dakota indiánok egyik bölcsessége azt mondja: „Ha észreveszed, hogy egy halott lovon lovagolsz, akkor szállj le róla." Csakhogy egy menedzser gyakran kipróbál más stratégiákat, amik szerint ilyen szituációkban cselekszik.
