Megkérdeztük dr. Vida Ildikó, az APEH elnökét

Az új közszolgálati szabályzatról, a bűnügyi igazgatóság munkájáról

- Mi a véleménye a 2000. július 1-jén, a Köztisztviselők napján hatályba lépett APEH Közszolgálati Szabályzatról? Mi a jelentősége az egységes szerkezetben készült, a hivatali élet egészére kiterjedő szabályozásnak?

- Az adóhivatal a legnagyobb magyar közszolgálati munkáltató. Tagolt struktúrájából és az alkalmazottak számából eredően feltétlenül szükséges, hogy szakszerű, de minél egyszerűbb belső munkajogi szabályozása legyen a szervezetnek. Ennek megfelelően az egyes tárgyköröket rendező külön elnöki utasítások helyett az új közszolgálati szabályzatot egyetlen - a 1030/B/2000. - elnöki utasítással léptettük életbe. A szabályzat csak olyan kérdéseket rendez, amelyeket a jogszabály nem tartalmaz. Ezt a célt szolgálja továbbá, hogy az utasítás egyes rendelkezései kizárólag a normát, a szabályt tartalmazzák.

A szabályzat a köztisztviselői törvény felépítését követi. Egyik külön erénye, hogy a munkakörökre és a betöltési feltételekre vonatkozó kérdéseket a korábbihoz képest új, könnyebben áttekinthető rendszerben szabályozza. Mindez azért is lényeges, mert egy 13 és fél ezer főt foglalkoztató munkaadónál „életveszélyes", kaotikus állapotokhoz vezethet, ha e területet nem a legösszefogottabban rendezzük. Az ADOSZT-Újság hasábjain nincs mód arra, hogy tematikusan áttekintsük a szabályzatot. Kiemelném azonban a közszolgálati etikára vonatkozó fejezetet. E területen - úgy tűnik _sikerült megelőznünk a törvényalkotást, mert a köztisztviselői törvénynek még csak a tervezetében megfogalmazott erkölcsi követelményeket hivatalunk már a közeljövőben hatályba lépteti.

Az APEH és az ADOSZT együttműködése alapján várhatóan a közeli időben jelenik majd meg az ADOSZT 2ooo. Évkönyve, amely egységes szerkezetben magába foglalja a közszolgálati szabályzatot, a köztisztviselői törvényt és végrehajtási rendeleteit, valamint a Munka Törvénykönyvének a közszolgálatra vonatkozó paragrafusait. Mindez sokkal egyszerűbbé teszi a köztisztviselőkre vonatkozó joganyag hétköznapi alkalmazását.

- Témát váltva, hogyan értékeli a vezetés a bűnügyi igazgatóság első évét?

- Az adónyomozók szakszerűen és jól dolgoztak. Az elért eredmények alapján bátran kijelenhetem, hogy megfeleltek azoknak az elvárásoknak, amelyek az igazgatóság megalapítását indokolták. A bűnügyi igazgatóság - bár bűnüldöző tevékenységét önállóan végzi - az APEH szervezeti egységét, a hivatal részét képezi. Az eredményes munkavégzéshez elengedhetetlenül szükséges volt, hogy a területi nyomozó hivatalok, illetve a megyei APEH-igazgatóságok munkatársai között jó munkakapcsolat alakuljon ki.

- Milyen feltételek között kell eleget tenniük a velük szemben támasztott magas követelményeknek?

- Eleinte akadtak problémák. Néhány megyei nyomozó hivatal esetében komoly elhelyezési és technikai nehézségek voltak. A kezdeti gondokon azonban sikerült úrrá lennünk. Fokozatosan javult a technikai ellátottság, megtörtént a gépkocsibeszerzés. Számos megyében sikerült hosszabb távon megnyugtató megoldást találni az elhelyezésre. Ez többek között azért volt lényeges, mert a pénzügyminiszter úr engedélye alapján 1999 nyarán újabb 6o adónyomozó munkába állására nyílt lehetőség. Egyébként a 6o új státus bérfedezetét a bűnügyi igazgatóságnak az első hat hónapi bérmegtakarításból kellett fedeznie. Meggyőződésem, hogy az év végére sikerült minden olyan eszközt beszerezni, amely megfelelő munkafeltételeket biztosít a különböző munkák szakszerű végzéséhez.

Létszám-átcsoportosítás

A végére jártunk

Interjú Nagy Jánossal, az APEH tervezési és elemzési főosztályának vezetőjével

Hallottad, hogy átszervezik a hivatalt? Igaz, hogy sok munkatársat elküldenek? Mit tudsz arról, hogy az osztályunkat is érinti a létszám- átcsoportosítás? Vajon engem áthelyeznek? Ilyen és hasonló kérdéseket az utóbbi időben sűrűn kaptak az ADOSZT vezető tisztségviselői. Utánajártunk, hogy miért és mi történt eddig, mi várható? Lapunkban megszólaltattuk az egyik legilletékesebbet, Nagy Jánost, az APEH tervezési és elemzési főosztályának vezetőjét.

- Főosztályvezető úr, mi igaz a szóbeszédből?

- Ma már köztudott, hiszen megjelent az erre vonatkozó elnöki utasítás, hogy az APEH egészét érintő létszám-átcsoportosítás lesz. Hangsúlyozom, hogy nem átszervezés, hanem a területi szerveket és a központot is érintő létszámmozgás, amely a területi szerveknél összességében 12 fős csökkenéssel jár.

- Az ön előbbi szavait idézem: „az APEH egészét érintő létszám- átcsoportosítás lesz". Megismerhetjük a döntés indokait?

- Több tényezőre vezethető vissza. Sorolom ezeket. A múlt évben, a járulékigazgatóságok átvételével több mint háromezerrel nőtt a hivatal létszáma, de ennek a területi megoszlása lényegesen eltért az adóhatóságétól. Megtörtént a járulékbeszedés rendjének hozzáigazítása az adózáséhoz. Főleg az informatikai háttér változott. Ez év január elsejétől megszűnt a korábbi nagy terjedelmű járulékbevallás, amely beépült az adóbevallás rendszerébe.

Az okok között említem meg azt is, hogy utoljára 1992-ben volt normatíva szerinti létszám-megál-lapítás, amelynek 4-5 éve kisebb korrekciója történt. Közben azonban változott az adóalanyok száma, a belső összetétel. Végül, de nem utolsósorban említem, hogy a társadalmi, kormányzati elvárásokat és a létszámfeltételeket közelebb kell hozni, meg kell feleltetni. Ebből a szempontból nagyon lényeges, hogy növekedjen az ellenőrzések száma.

- Az indokok világosak, de ehhez a pontos létszámokat is meg kellett állapítani.

- A megyei igazgatóságoknak rendszeres adatszolgáltatási kötelezettségük van. A revíziós rendszerben közlik az ellenőrzések számát, mélységét. Hasonlóan van ez a hátralékbehajtásra vonatkozóan. Az adóügyi blokknál korábban kialakult mérési szisztéma működik, ezt kellett felülvizsgálni. A többi területen is rengeteg gyakorlati tapasztalat van.

Javaslatot tettek az igazgatóságok, hogy a múlt évben engedélyezett létszámot milyen struktúrában kívánják működtetni. Figyelembe vettük, hogy a fővárosi igazgatóságokon az adózással foglalkozó létszám kedvezőbb, mint a járulékosok esetében. Lényeges tényező volt, hogy a központ javára ne történjen átszervezés, ne csökkenjen az igazgatóságok összlétszáma. Érzékelhető, hogy sok szempont mérlegelésével alakultak ki a most már végleges létszámok.

- Mint említette, a területi szerveknél azonban mégiscsak van összességében csökkenés, igaz, hogy mindössze 12 fő. A közel 12 ezres létszámukhoz viszonyítva ez a végeredmény elhanyagolható mértékű. Érdemes volt az egészbe ekkora munkát fektetni?

- Rossz a megközelítés. A „végeredmény" nem az említett néhány fős létszámcsökkenés. A területi szerveket összefüggésében kellett vizsgálni. A humán erőforrás átcsoportosítása történik meg az új súlypontoknak megfelelően. Elsősorban az ellenőrzést kellett erősítenünk, de például figyelembe vettük, hogy a működtetésnél meg kell felelni a jogszabályoknak, így például a gazdasági területen nem lehet egy személy az utalványozó és az ellenőrző. Vagy a portaszolgálat egységesítését is meg kell oldani.

Így nézve az ellenőrzésnél 341, a végrehajtásánál és felszámolásnál 52, az adó- és járulékügynél 226, a működtetésnél pedig 75 fős lesz a változás. A végső cél pedig az volt, hogy ez úgy történjen, hogy az összlétszám ne, illetve legfeljebb minimálisan változzon. Hozzáteszem, hogy a számítottól egyeztetéssel blokkonként ötszázalékos mértékben el lehet térni. Az ellenőrzésnél egyedi megállapodással és csak mínuszban lehetséges. A javaslatokat az elnök asszony általában jóváhagyta.

- Jelentős az átcsoportosítás az igazgatóságok között úgy, hogy az összlétszám nem változhat. Így a mozgások is össze vannak kötve.

- Ez így van. Létszámnövekedés csak akkor lehet, ha másutt megtörténik a csökkentés. Persze, ez sem ilyen egyszerű, hiszen ha középfokú végzettségű helyett másutt felsőfokú végzettségűt vesznek fel, az többe kerül. Az elbocsátottaknak végkielégítés jár. Ezeket mind, tehát a pénzügyi kihatásokat, a végrehajtásnál mérlegelik.

- Az adóhivatalban a negyedéves jutalom keretösszege összefügg a létszámmal. Van jelenlegi, a létszámstopot is figyelembe véve tényleges létszám és az újonnan engedélyezett. Melyik a mértékadó?

- Értelemszerűen a betöltetlen létszámra nincsen jutalmazási keret. Az igazgatóságok a második negyedévi jutalmat a tényleges létszám és a nyújtott teljesítmény után kapják. Ez igaz, ahol csökkenteni és ott is igaz, ahol növelni kell a létszámot. Mivel az átcsoportosítás nincsen határidőhöz kötve, a feladat teljesítése az igazgatók fél-, illetve háromnegyed éves jutalmazásnál nem lesz szempont. A negyedik negyedévben viszont már ellenőriztetni fogja a megvalósítást a hivatal vezetése, és akkor vélhetően befolyásolja a jutalom mértékét.

- Nagyon sok idő nincsen a végrehajtásra.

- A személyzeti főosztály már megkezdte az igazgatóságokkal a végrehajtás egyeztetését. Ezek olyan megállapodásokkal zárulnak, amelyekben figyelembe veszik az általam említett pénzügyi kihatásokat. Tudomásom szerint lesznek prioritások, de erről a személyügyi főosztályvezető kollégám illetékes nyilatkozni.

A végzett munka, a teljesítmény mérlegelése alapján végrehajtandó létszámcsökkentésekhez a vonatkozó jogszabályok betartásán túl idő, türelem, emberség kell. Lehetnek eközben minőségi cserek is. Hangsúlyozom azonban, nem ez volt a cél, hanem hogy egységnyi elvégzendő munkára ugyanannyi legyen a létszám mindenütt. Remélem, hogy ez év végére megvalósul.

- Nagy a feladat, több hónapig tartott az előkészítése és ugyanannyi időtartamú végrehajtást igényel. A megelőző „átrendezést", mint elmondta, egy kisebb korrekcióval nyolc év nyugalom követte. Most is ez várható?

- Nem hiszem, hogy a hivatal vezetése ilyen nagymértékű átvilágítást a következő néhány évben elrendel. Annak lehetőségét azonban nem zárom ki, hogy lesz kiigazítás. Tudomásom szerint, a mai ismeretek alapján olyan újabb, nagy horderejű kormányzati döntésre sem kell számítani, mint például a járulékbeszedés átvétele volt.

- Utolsó kérdés. Alapos előkészítés, majd gondos végrehajtás után lezárul a létszám-átcsoportosítás. Gondolnak-e arra, hogy egy idő után megnézik, mennyire vált be?

- A hivatal vezetése nem zárkózik el attól, hogy ha kiderül, valamelyik igazgatóságon módosítás kell, erre vissza lehessen térni. Szerintem azonban a kellő tapasztalatokhoz legalább egy év kell.

Köszönjük a beszélgetést!

fe.

Más a helyzet

Ha a számok mögé nézünk

Az APEH tervezési és elemzési főosztályának vezetőjével készített és lapunk e számában közölt interjúban Nagy János arról adott tájékoztatást, hogy a hivatalban létszám-átcsoportosításról született döntés. Ez azonban a területi szervezeteknél összesen - a növekedést és a csökkenést együttesen figyelembe véve - több mint hétszáz státust érint. Hogyan fogadta a hírt a szakszervezet - erről kérdeztük Michalkó Pétert (képünkön), az ADOSZT elnökét.

- A hivatalt átvilágították, eddigi vagy inkább a jelenlegi tevékenységét, feladatait mérték a mostani létszámmegoszláshoz és határoztak a módosításról. Mit tud erről a szakszervezet?

- Nem kell „átvilágítóbírónak" lenni annak a megállapításához, hogy az adóhivatal eddigi, egy évtizedes tevékenysége bizonyította, a magyar közigazgatásban előkelő helyet foglal el, végrehajtotta a feladatait, eredményesen működött. Ez igazolja, hogy a hivatal mindenkori vezetősége megfelelően mérte fel a feladatokat és a megvalósításához szükséges erőforrásokat. Az APEH sikeres volt. Ezt azért hangsúlyozom, mert a szakszervezet erre többször hivatkozott, amikor az itt dolgozók megfelelő anyagi elismerését igényelte.

- Eredményes évtized, sikeres APEH-elnökök, egyensúly a feladatok és a létszám között. Most mi történt?

- Nincs okunk feltételezni, hogy vége a sikertörténetnek. Ismerjük a követelményeket, és tudjuk, hogy minden adóhivatalnok érdeke az emberi erőforrás leghatékonyabb felhasználása. Persze úgy, hogy ennek a hasznát is élvezzék. Mindez a vezetés felelőssége. Ha az átvilágítást a fenti szempontok indokolták, akkor az ADOSZT egyetért vele.

- A vizsgálat lezárult, de nem felejthető el, hiszen következménye az átcsoportosítás.

- Az átvilágítás eredménye szerint egyes területeken többen, máshol kevesebben dolgoznak a szükséges létszámnál. Az adóalanyok kontrollja, jól működő ellenőrzés kell…

- … a miniszterelnöki intenció szerint.

- A kormány által támasztott igénynek felel meg az adóhivatal. Ami nem is olyan egyszerű, hiszen nélkülözhetetlen hozzá a korrekt, megbízható adminisztráció. Ezért az adóügy legalább olyan fontos, mint az ellenőrzés. Úgy tűnik, itt még van tartalék.

- Mit mutatnak a nyugat-európai tapasztalatok?

- Az informatika segítségével az adminisztrációnál, az adóügynél legkönnyebben váltható ki emberi erőforrás. A technikai fejlődés olyan tényező, amelyet az itt dolgozóknak figyelmeztetésként kell felfogniuk arra, hogy képezzék magukat.

- Felszabaduló munkaerő: átképzés, átcsoportosítás vagy elbocsátás. Mi az ADOSZT álláspontja?

- Ha a végső számokat tekintjük, a területi szervezeteknél mindössze tizenkét munkahely szűnik meg.

- Ha a számok mögé nézünk?

- Akkor más a helyzet . Ugyanis mintegy 35o kolléga munkahelye szűnik meg, igaz, hogy majdnem ugyanennyi létesül. A területek azonban egész kis mértékben járhatók át. Hiába a szándék a saját munkaerő átcsoportosítására, nehezen oldható meg. Csak egy példát említek, most a revizori munkához speciális pénzügyi végzettség kell. Gondot okoz a területi egyenletlenség is. Ismerve a magyarországi lakásviszonyokat, nehezen oldható meg a munkaerő mobilitása, átcsoportosítása egyik megyéből a másikba. Így vélhetően munkaerő-felvétel és -elbocsátás egyaránt lesz, de még ma nem lehet tudni, hogy mennyi.

- Létszámtól függetlenül, egyetlen elbocsátás is fájdalmas, mármint az érintettnek.

- A szakszervezet azzal az igénnyel lépett fel, hogy a lehetőségeken belül a feleslegessé vált munkatársaknál a leghumánusabb megoldásokat válasszák. Ezt a célt szolgálta az közel egy éve elrendelt létszámstop. Így a betöltetlen státusokból ki lehet váltani a létszámcsökkentés egy részét. Akiknek erre alkalmas végzettsége van, vagy ilyen irányú tanulmányokat folytatnak, és vállalják, átmehetnek az ellenőrzési területre. A nyugdíjkorhatárhoz közel állók választhatják a nyugdíjba vonulást. Igazgatóságok között is lehetséges az áthelyezés, de ennek elsősorban Budapesten, Pest megyében van realitása. A korrektség kedvéért hozzá kell tenni, hogy itt nem ütköztünk nagy ellenállásba. Sőt, a hivatal vezetése és a személyügyi főosztály maguktól is törekedtek a leghumánusabb megoldásokra.

- Az összes lehetőség kihasználása után is jöhet „elbocsátó szép üzenet".

- Sajnos, néhány dolgozótól vélhetően így is meg kell válni. Úgy tudom, hogy nekik a köztisztviselői törvény juttatásainál is előnyösebb megoldást fog felajánlani a hivatal. Azt gondolom, azért az „elbocsátó szép üzenet" mellett van még valami. Az az ajánlólevél, amelyet az APEH-ben eltöltött évek jelentenek.

N. C.

Ülésezett az ADOSZT Titkárok Tanácsa

Létszámcsökkentés csak a legvégső esetben fogadható el

Az ADOSZT Titkárok Tanácsának 2000. június 22-i ülésén az APEH és területi szerveinél folyó átszervezéssel, létszám-átcsoportosítással foglalkoztak, és meghallgatták a horvátországi ADOSZT d.o.o. (horvátországi, sutivani üdülő) ügymenetével kapcsolatos beszámolót.

Vargáné dr. Orosz Ágnes Borsod megyei alapszervi titkár, az első napirendi pont előadója bevezetőjében utal rá, hogy a napokban kezdődő átszervezést hosszú előkészítő munka előzte meg. A Titkárok Tanácsa is foglalkozott már az üggyel a 2000. januári értekezletén. Akkor a hivatal vezetése jelezte, hogy felmérést készít a humán erőforrások ésszerű kihasználása érdekében, és a budapesti igazgatóságok létszámemelését valószínűsítette. Több munkaanyag is készült a tervezési és elemzési főosztály felmérései és a területi szervekkel való egyeztetések alapján. Június elején már az APEH elnöki döntésre váró változat is rendelkezésre állt. Végül a fővárosi igazgatóságok összlétszáma változatlan marad, csak egymás közötti arányuk változik.

Megyei szervenként viszont összetett, s főleg kényes a feladat megoldása. Lehetnek megyék, ahol minden blokk létszámát csökkenteni kell, de ezen túlmenően még a belső arányokon is változtatniuk kell az ellenőrzés javára. Mindez azt eredményezheti, hogy a megállapított létszámcsökkentésnél több tisztviselőt érint majd a leépítés. Hiszen a végrehajtás, az adóügy és a működtetés területéről sok kollégát nem lehet átcsoportosítani az ellenőrzési blokkokba, mert a végzettségük nem teszi ezt lehetővé.

Az előadó szólt arról, hogy a létszámcsökkentéssel járó intézkedések anyagi konzekvenciáit az APEH a jogszabályok szerint felvállalja és teljesíteni fogja.

Michalkó Péter tájékoztatást adott arról, hogy az ADOSZT képviselői meghívottként részt vettek a személyügyi vezetők országos értekezletén. Ott a hivatal vezetésének közvetítették azt az általános szakszervezeti álláspontot, amely szerint a létszámcsökkentés csak a legvégső esetben fogadható el, akkor, amikor egyéb eszközökkel a felmentendő tisztviselők foglalkoztatása már nem oldható meg. A megteendő intézkedésekről folyamatos tájékoztatást kért az ADOSZT a megyei titkárok számára.

A hivatal álláspontja, hogy az átszervezést a hatékonyság növelése teszi indokolttá, valamint az, hogy megegyezően összetett és mennyiségű munkát azonos létszámú tisztviselő végezzen. Az előbbi elképzelés helyessége szakszervezeti szempontok alapján nehezen vitatható.

Pósa Attiláné figyelmeztetett arra, hogy az elmúlt években arányaiban az ellenőrzés létszáma milyen mértékben csökkent. Tekintettel kell lenni arra, hogy az ellenőrzöttségi szint jelentős javítását várják el az APEH-tól. Ehhez a létszámot hozzá kell rendelni. Így a területnek vissza kell kapnia a létszámában beállt veszteségeit.

Somoskői Tamás elmondta, hogy tudomása szerint a tanácskozás időpontjában még nem eldöntött tény, hogy a II. negyedévi mozgóbérkereteket a régi, vagy már az új létszám szerint állapítják meg. Méltánytalan lenne, hogyha arra érdemes, de sajnálatos módon felmentésre kerülő dolgozók nem részesülhetnének a félévi mozgóbérből. Felhívta még a figyelmet arra, hogy bizonyos mértékű (tízszázalékos) létszámcsökkentés felett a területi munkaügyi központot előzetesen értesítenie kell. Megyéjükben értetlenül álltak olyan tapasztalatokkal szemben, közölte, amelyek arra utaltak, hogy az átszervezés „köztes munkaanyagai", tervezetei a hivatalon kívülre kerültek, azt megelőzően, hogy az igazgatóságukon egyáltalán megismerhették volna azokat a hivatalos csatornákon keresztül.

Takács Gábor véleménye, hogy ami elkerülhetetlen, azt valóban végre kell hajtani. Ám az átszervezés folyamatát olyan félinformációk, adott esetben dezinformálások követik, amelyek valamennyiünkre nézve károsak. Indokolatlan félelmeket táplálnak, s olyan légkört teremtenek, amelyben igen nehéz jó teljesítményeket nyújtani. Ezért elkerülhetetlennek véli a megfelelő tájékoztatást. További felvetése még, hogy a végrehajtási blokkok tervszámait módosítani kellene az új létszámhoz. Ezt a javaslatot a Titkárok Tanácsa látható többséggel támogatta.

Szondy György szerint az újonnan kialakítandó létszámokhoz kellene rendelni a munka mennyiségét is, de sajnos, ez nem így történik. A blokkok között az „átjárás" valóban nem biztosított, mivel a dolgozók végzettsége ezt sokszor kizárja.

Kissné Naász Márta kifejtette, hogy álláspontja szerint a jelenlegi helyzet rávilágít arra, hogy ilyen mérvű lépéseknél a munkajogban profi jogászokat kellene igénybe vennie az ADOSZT-nak. Egy-egy szakértőnek a Titkárok Tanácsa ülésére való meghívásával is elképzelhetőnek véli a megoldást.

Vargáné dr. Orosz Ágnes erre válaszolva közölte, hogy a hivatalon, sőt a szakszervezeten belül vannak munkajogban jártas kollégák. Bizottságokban (bér vagy jogi) segíthetnék a munkát.Ezen túlmenően a személyes segítségét ajánlotta fel a megyei titkároknak. A későbbiekben arról beszélt, hogy az egész ügy nem oldható meg alapvető humánum nélkül, hiszen emberek, rajtuk keresztül pedig családok sorsáról kell dönteni. Ezt sosem szabad figyelmen kívül hagyni, és erre az összes közreműködőt kötelessége a szakszervezetnek figyelmeztetni.

Már Mihály arról beszélt, hogy az országos létszámot tekintve valóban semmiség a 12 fős csökkenés, de megyénként óriási a felelősség.

Többen képviselték együttesen azt a véleményt, hogy az átszervezésről álláspontot kell mindenképpen formálni. A véleménynyilvánítás korrekt formájának vélik, hogy ha a valós tényeket mondják, és nem vezetnek félre senkit. A lehetőségekhez képest igyekezni kell segítséget nyújtani a felmentéssel érintett kollégáknak az elhelyezkedésében.

Több hozzászóló kifogásolta, hogy bár januárban informális módon értesítették az ADOSZT-ot, hogy az év során létszám átcsoportosítások, esetleg néhány fős csökkentések lesznek, de a konkrét tájékoztatást az ügyben ez ideig nem kapott a szakszervezet, több területi szervnél helyi szinten sem.

A Titkárok Tanácsa a hozzászólások alapján határozatot hozott. Az ADOSZT általános és átfogó tájékoztatást kér a létszám-átcsoportosítások céljáról, indokairól, a megállapított új létszámkeretek megállapításának módszereiről. Tájékoztatást kér továbbá a tervszámok témakörében, arról, hogy mely létszámokra, milyen időpontoktól állapítanak meg és kérnek majd számon feladatokat. A mozgóbérkereteknek a tényleges létszámhoz igazodó megállapításáról szintén információ szükséges.

A második napirendet Pető Ferenc országos titkár terjesztette elő. Az értekezletre szóló meghívóval kiküldött beszámolóhoz szóbeli kiegészítést fűzött az ADOSZT d.o.o. ügyeivel kapcsolatosan. A beszámolót az értekezlet részvevői jóváhagyólag tudomásul veszik.

Tájékoztató

A sutivani üdülésről

Sutivan megközelítése

Az üdülőhely megközelítésére ajánlott - közelítően 730 kilométeres - útvonal: Budapest - M7-es autópálya - Letenye - Zagreb - Karlovac - Plitvičei-tavak - Gračač - Knin - Sinj - Split - Brač-sziget Supetar (komppal) - Sutivan.

A dél-dunántúli megyék területéről indulók Bosznia-Hercegovinán keresztül is elérhetik Split városát, amely körülbelül 130 kilométerrel rövidebb utat jelent, de az előzetes tapasztalatok azt mutatják, hogy igen kockázatos. A kiutazók, különösen a nyelvi ismerettel (szerb_horvát) nem rendelkezők, a saját felelősségükre használják ezt az útvonalat.

A Split - Brač-sziget között menetrend szerint közlekedő komp- és hajójáratok ez évi menetrendje az alapszervezeti titkároknál vagy az üdülési felelősöknél beszerezhető.

A tájékoztatóhoz mellékelt és stilizált, nem méretarányos térképen nyíl mutatja a legrövidebb utat az ADOSZT üdülőjéhez a supetari kompkikötő felől érkezve.

Brač-szigeti közlekedés, kirándulás, vásárlás

A sziget székhelye Supetar, ahol a Splitből érkező kompjáratok kikötnek. Kereskedelmi hálózata kiterjedt, a legkülönbözőbb üzletek megtalálhatók. Az árak az itthoni árakhoz képest magasak.

Az autóval érkezők a szigetet körbeutazhatják. A túra alkalmával teljes hosszában megismerhetik a festői szépségű tengerpartot.

Supetarban és a sziget más községeiben autó, illetve motorkerékpár (moped) kölcsönözhető. A kölcsönzésükkel foglalkozó kereskedelmi egységek címei a helyszínen szerezhetők be. A benzin- és az üzemanyagárak a magyarországinál kedvezőbbek, bár azok az utóbbi időszakban Horvátországban is növekedtek. Most 6,50-7,50 kuna között mozog a 98-as oktánszámú szuperbenzin ára.

Brač-szigeten és a szárazföldi területen is van autóbusz-közlekedés. A supetari kompkikötőnél szinte mindig található taxi. A viteldíj Supetar - Sutivan viszonylatban körülbelül 70-80 kuna.

Idény jelleggel közvetlen hajójáratok indulnak Sutivan - Split között, természetesen oda-vissza. Az indulásról és érkezésről a helyieknél érdemes tudakozódni, mivel ezek nem menetrend szerint közlekednek. A hajókat kisvállalkozók üzemeltetik, a viteldíj az idén 15-18 kuna.

Sutivantól 30-32 kilométerre Bol községben található egy páratlan szépségű, a tenger áramlatainak megfelelően változó kiterjedésű, 120-150 méter hosszúságú, homok félsziget, amely fürdőzésre kiválóan alkalmas. Egyébként kevés helytől eltekintve a sziget teljes partszakaszán szabad a strandolás.

Sutivan község és az üdülő közvetlen környéke

A közölt térképen feltüntettük a fontosabb helyi épületeket, tájékozódási pontokat. A felirat nélküli négyzetek különböző kereskedelmi-vendéglátó-ipari egységeket jeleznek. Természetesen a térképen jelölteken kívül még számos egyéb üzlet található Sutivanban.

A megjelölt strand kiépített, elvileg az egész part használható fürdőzésre. Talaja köves, illetve kavicsos. A tengeri sün a vízben gyakori, ezért különösen gyermekek számára ajánljuk, hogy szerezzenek be fürdőszandált, ami a vízben is használható. A nyíllal jelölt irányban, a Pálma-sor végétől 800-1000 méterre egy homokos tengerparti rész található.

Az üdülőhelyen az orvosi, gyermekorvosi ellátás biztosított. Ajánljuk, hogy a biztosítási kártyáját mindenki vigye magával az üdülés időtartamára. Gyógyszertár, kórház szükség esetén elérhető.

A közbiztonság helyzete a szigeten, így Sutivanban is jónak mondható.

A Brač-szigeten kívüli nevezetességek

Mindenkinek ajánljuk, hogy tekintsék meg Split várának a római korig visszanyúló maradványait. Árpád-házi, tehát magyar történelmi vonatkozásai is vannak. IV. Béla magyar király a tatárok előli menekülése idején Dalmácia területén rejtőzködött. Családja közeli tagjának, egyik leányának szarkofágját a spliti harangtorony bejárata fölött őrzik.

Ajánlott kirándulóhely még a szárazföldön a Splittől 30 kilométerre fekvő Trogír óvárosa, amelynek szépsége európai hírű nevezetesség.

Az ADOSZT-üdülő

Az üdülő a százszázalékos szakszervezeti érdekeltségű sutivani ADOSZT d.o.o. tulajdona. A vonatkozó horvátországi jogszabályok szerint egy horvát állampolgárságú ügyvezetővel működő és ottani székhelyű társaság alapítása alapfeltétele volt az üdülő megszerzésének.

A szakszervezet, azaz a szakszervezeti tagság tulajdona így közvetetten az üdülő. A társaság felett az ellenőrzési jogot az ADOSZT közgyűlése, illetve a közgyűlések közötti időszakban a Titkárok Tanácsa gyakorolja. Az ügyvezető aláírási joga a szakszervezeti vagyon védelmében, de a társaság működése szempontjából ésszerűen korlátozott.

Az üdülő megvásárlásához jelentős anyagi támogatást nyújtott az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal.

Az üdülő működtetése

Az ADOSZT üdülőjének jelenleg helyi felelős megbízottja, aki egyben a társaság ügyvezetője, Jelena Lakatos sutivani lakos. A vendégeknek neki kell átadniuk a beutalójegyek az üdülőt megillető példányát, valamint útlevelüket, hogy a horvát idegenrendészeti és idegenforgalmi (turisztikai) hatóságok számára felvegyék az adatokat. Felhívjuk a beutaltak figyelmét, hogy az üdülőben átvett ún. kartont mindenki tartsa magánál az idegenrendészeti bonyodalmak elkerülése érdekében.

A szobák kulcsát Jelena Lakatostól lehet átvenni, s bármely olyan ügyben hozzá fordulhatnak segítségért a beutaltak, amely horvát_magyar nyelvű tolmácsolást igényel (orvos stb.). A megfizetett üdülési díjról hiteles számla is tőle kérhető.

Fontos tudnivaló!

A szobákat a turnusváltás napján legkésőbb délelőtt 9 órára el kell hagyni! Az újonnan érkezők pedig délután 14 óra előtt nem foglalhatják el szobáikat! Ennek betartása a turnusok közötti takarítás elvégezése miatt elengedhetetlen.

Az üdülő igénybevételével kapcsolatos egyéb tudnivalókat az ADOSZT üdülési rendje tartalmazza.

A házirend a rendszeresített „Beutalójegy" mellékletét képezi. Egymás érdekeire tekintettel ez úton is kérjük a betartását.

Magyarországon az üdüléssel kapcsolatosan tájékoztatás kérhető az ADOSZT helyi alapszervezeti titkáránál, továbbá a budapesti 06/1/317-2249 és 317-3753 telefonszámokon Tolnai Józsefné titkárságvezetőnél vagy Pető Ferenc országos titkárnál.

Az üdülő és helységeinek felszereltsége

Az üdülőben kettő-, illetve háromágyas szobák vannak, amelyek fürdőszobával ellátottak. A mediterrán szokásoknak megfelelően az üdülő ablakai zsalugáteresek. A zsalugátereket az elfogadható éjszakai hőmérséklet biztosítására érdemes nappal zárva tartani. Egyébként szinte elviselhetetlenül felmelegednek a szobák. Ez az éjszakai nyugodt pihenést akadályozza.

Minden szobához egy 90 literes, kis mélyhűtő térrelfelszerelt hűtő tartozik. Az épületben további két 250 literes, viszonylag nagyobb mélyhűtőtérrel rendelkező hűtő, valamint egy fagyasztóláda van a földszinti, illetve az első emeleti konyhában. Ez a hűtőkapacitás alapvetően képes a turnusonként üdülők élelmiszerkészletének megfelelő tárolására. A főzési lehetőséget elektromos tűzhelyek biztosítják.

Egyéb étkezési, élelem- beszerzési lehetőségek

Bár alapvetően önellátó az üdültetés, Sutivanban számos félpanziós (reggeli-vacsora) ellátást nyújtó kifőzde üzemel. Áraik változóak, 8 - 15 német márka közöttiek.

Több vendéglátóegység éttermi jelleggel üzemel, ezekben viszont magas, a kifőzdei árakat jóval meghaladó költségekre kell számítani. A horvátok tőlünk kissé idegen módon közlik szolgáltatásaik árát. Általában mindent német márkában számítanak fel, még akkor is, hogyha a számlák kifizetése nemzeti fizetőeszközükben, a kunában történik.

A sutivani kenyér nagyon ízletes, a magyar igényeknek megfelelő. Több élelmiszerüzlet a főidény alatt (június 15-től szeptember 15-ig) nonstop jelleggel tart nyitva. Kisebb zöldség-gyümölcs piac van az üdülőtől néhány méterre lévő Pálma-sor elején.

Bővebb információ a helyi képviselőtől kérhető.

Posta, telefon és a fontosabb telefonszámok

A posta épülete ugyancsak a Pálma-soron található. Telefonkártya, egyéb postai cikkek itt vagy a trafikokban szerezhetők be. A Magyarországi 20-as, 30-as és 70-es (Pannon GSM, Westel 900 és a Vodafon) mobiltelefonok használhatók, de nem működnek a 60-as Westel-készülékek.

Az épületben kártyával üzemelő, de visszahívható (hívószámos) telefon áll az üdülő vendégeinek rendelkezésére. Hívószáma Magyarországról: 00/385/21/638-327. Működik továbbá egy másik telefon és faxberendezés is, amelyen a képviselőnk elérhető. Hívószáma Magyarországról: 00/385/21/638-209.

Horvátország területéről történő hívás esetén elhagyandó a nemzetközi kapcsolat létesítéséhez szükséges 00, valamint Horvátország hívószáma, a 385.

Mobilhívásoknál vegyék figyelembe a használt hálózat, valamint készülékük sajátosságait.

P.f.

Szabadidős lehetőségek az APEH Oktatási Központjában

Az oktatási központ a Duna partján, mintegy 2ooo négyzetméteres területen, kulturált, szép környezetben helyezkedik el. Címe: Budapest III. kerület, Királyok útja 319. sz.

A sport célokat 7x15 m-es fedett uszoda, szauna, kondicionáló terem, 3,6x8,2 m-es nyitott gyermekfürdő, medence, csónakház 16 csónakállással, 2 teniszpálya, 1 kosárlabda-pálya szolgálja.

A hétvégeken, ünnepnapokon és a nyári időszakban (június 15-e és szeptember 15-e között) az APEH-dolgozók, családtagjuk, barátjuk is használhatják a központot. Folyamatos üdültetés egyelőre nincsen.

Az oktatási igazgatóság igazgatójának engedélyével belépésre jogosult személy az egyéb hozzátartozóra megállapított díjat köteles fizetni.

Az APEH-dolgozók és vendégeik APEH-igazolvány felmutatásával és a recepciónál történő regisztrációval léphetnek be az oktatási központ területére.

Az APEH dolgozói kérésére az oktatási központ „Családi belépőt"-t készít a hozzátartozók önálló belépésének biztosítására.

A belépési és egyéb szolgáltatási díjat a recepción kell rendezni nyugta- illetve számlaadás ellenében.

Az intézményben működő étterem napi háromszori étkezés igénybevételét teszi lehetővé, az épületben lévő büfé folyamatos ellátást biztosít.

Az éttermi szolgáltatás igénybevételét vagy lemondását a recepción lehet jelezni személyesen vagy telefonon (243-915o vagy 243-9268), a tárgynapot megelőző nap 13 óráig. Lehetséges a napi választékból való rendelés esetenként és személyesen is.

Az oktatási központ munkatársai készségesen adnak további információt az igénybevétel lehetőségeiről a helyszínen, illetve telefonon (243-915o vagy 243 9268, fax: 243-9233).

Szolgáltatási díjak
Szolgáltatás	APEH-dolgozó esetében	Egyéb hozzátartozó
Szállásdíj	12oo forint/éjszaka/szoba	12oo forint/éjszaka/szoba
Belépési díj (belépés a 14 év alatti gyermekeknek ingyenes) Magába foglalja az uszoda, a szauna és a kondicionáló gépek használatának lehetőségét.	1oo forint/fő	2oo forint/fő
Teniszpályahasználat	5oo forint/pálya/óra	5oo forint/pálya/óra
Vízi járművek használata
kajak	2oo forint/jármű/4 óra	2oo forint/jármű/4 óra
kenu	4oo forint/jármű/4 óra	4oo forint/jármű/4 óra
kielboot	6oo forint/jármű/4 óra	6oo forint/jármű/4 óra
Megjegyzés: APEH-dolgozó: aki a munkáltatói igazolványt felmutatja. Egyéb hozzátartozó: a dolgozóval érkező családtag, barát (legfeljebb 4 fő), aki személyi igazolvánnyal vagy egyéb dokumentummal regisztráltatja magát.

Múlt - jelen - jövő

Kerekasztal-beszélgetés a szakszervezeti mozgalomról

A Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségének (KSZSZ) szervezésében eszmecsere volt júniusban a magyar munkavállalói érdekképviselet helyzetéről. A tagszervezeti vezetők jelenlétében és aktív közreműködésükkel több meghívott szakember - politológus, munkajogász, szociológus, gazdaságtörténész, újságíró, a munka világával foglalkozó állami vezető, közgazdász - mondta el véleményét a szakszervezeti mozgalomról. Közreadjuk most Lengyel László politológus felszólalását, és erre Michalkó Péter, a KSZSZ és az ADOSZT elnökének reflexióját.

Az eredendő bűn

Kettéválasztanám a mondanivalómat egyrészt a nemzetközi, másrészt a magyar vonatkozásra. Szeretném felmenteni a magyar válság egyes részei alól a szakszervezeteket. Nemzetközi szempontból nézve a történteket, valójában arról van szó, hogy a 6o_7o-es években a szociális állam kiterjedésével Nyugat-Európában hihetetlenül megnőttek a szakszervezeti jogosultságok, párhuzamosan nőtt a szakszervezetek és a szociális állam befolyása. A kettő egymást erősítette. A nyolcvanas években a világpiac az állami túlerősödést visszafogta, bizonyos értelemben elkezdte leépíteni a szociális állam vívmányait. Visszafogta az állami szociális beavatkozást Európában, ezzel párhuzamosan a szakszervezetek jogait elkezdték megnyirbálni. Elindult egy versengés az európai államok között. Ez a szakszervezetek hátrányára vált. Tart a nyolcvanas évektől tulajdonképpen mindmáig, de nem egyszer s mindenkorra adott.
Magyarországon senki sem látta, hogy jönni fog az átalakulás, de hogy ennyire ne lássa a szakszervezeti mozgalom, az hihetetlen. Szinte az utolsó pillanatig kitartottak olyan kormánynál, olyan államnál, annak összes eszközénél, ami mellett, szerintem, az MSZMP Központi Bizottság titkárai sem tartottak ki. Semmiféle felkészülésük nem volt arra, hogy egyik napról a másikra mondjuk munkahelyet kell védeni. Másik probléma, hogy ekkor elindult egy átalakulási folyamat a szakszervezeti mozgalomban. Eredményeképpen minden társadalmi szervezetnél hatékonyabban azon igyekeztek, hogy a másikat ellehetetlenítsék. Mindent elkövettek a munkavállalók szervezetei, hogy a másikat tönkretegyék. Többnyire sikerült is. Hihetetlen nagy küzdelmet folytattak egymás ellen, eközben nem értek rá a barikád másik oldalával foglalkozni. A harmadik probléma: én nem hiszek abban, hogy ha a magyar gazdaság kizárólag „ősi magyar kézben" volna, a szakszervezeteknek sokkal jobb helyzetük lenne. A magyar vállalkozók vajon hány szakszervezetet alapítottak, és hogyan gondolkodnak a szakszervezeti jogokról? Nem biztos, attól, mert valaki magyar vállalkozót kap a feje fölé, jó munkaadót kapott. A legnagyobb gondot az fogja okozni, hogy egy globális óriással, vagy több globális óriással áll szemben a szakszervezet. Mondjuk egy General Elektrickel, vagy egy IBM-mel egészen másképp kell tárgyalni, ha egyáltalán tárgyalni tud az ember, mint egy magyar kisvállalkozóval. Megemlítem, hogy a magyar állam ugyanúgy válságba került ebben a tíz évben. A szakszervezeteknek azért is nehéz a közszolgálatban, mert ott állnak egy teljesen elbizonytalanodott állammal. Az államok mozgásterét valójában nem a nemzeti vagy nemzetközi tulajdon, hanem a magántulajdon globalizációja korlátozza. Még az állami tulajdonban lévő vállalatoknál is korlátozott az állam befolyása. Ez az egyik legsajátosabb vonása a 9o-es éveknek és a 2ooo. évnek. Mindenütt helyi stratégiákat is ki kell alakítani, nem csak országosakat. Ez nagyon nehéz. A nyugat-európaiak próbálkoznak egy európai szintű szociális chartától kezdve az európai szintű védekezéssel. Nem nagyon megy. Egészen más a helyzet, mint volt tíz-húsz évvel ezelőtt, amikor nemzeti tőkék álltak szemben, állami tulajdonosok voltak. Az általam „eredendő bűnként" említettre visszatérve. Az ellenzéki kerekasztal-politikusok félre tolták a gazdasági kérdéseket. A szakszervezetek ettől kezdve nem tudták eldönteni, hogy ebbe a parlamentáris rendszerbe hogyan illesszék bele a politikai, gazdasági és szociális szerepüket. Nem tudták eldönteni, hogy most az állammal szemben helyet foglaló gazdaságpolitikai, jogi, szabályozási kérdésekben is megnyilvánuló erők, vagy ebben az időszakban kizárólag munkavállalói érdekképviselők. Azzal, hogy bekerültek az érdekegyeztető tanácsba, és ott szereplőkké váltak, ott például ki kellett volna találni azt a korlátozott jogosultságot, amivel beavatkoznak a gazdaságpolitikába. El kellett volna dönteni, akarnak-e valamit mondani a jövedelempolitikára, a minimálbérre. Ma is bizonytalanok ebben. Mindenhez hozzászólnak, ennek következtében semmihez sem. Részben apparátus sincs ahhoz, hogy eléggé megalapozottan kialakítsanak véleményt, részben pedig olyan morzsából élnek, hogy odamegy a miniszterelnök úr, és akkor az alatt az öt perc alatt elmondják neki a legfontosabb kívánalmakat. A legnehezebb azt lesz kitalálni, hogy az államon belül mi a szerepe a munkavállalóknak. A szakszervezetek nem tudták kihasználni, hogy két év óta Magyarországon a fő kérdés ma nem a gazdaság napi konjunkturális működése, hanem hogy mi lesz az államháztartásban. Az üzleti szférában mennek nagyjából a dolgok. Eközben az államháztartás éppen most mutatja meg a csődjét az egészségügytől a honvédelemig. Ezt szerintem most először fogta fel a társadalom is. Jelenleg nem arról szól a dolog, hogy mekkora béremelés lesz, hanem hogy működik-e a rendszer, hogy például működik-e az egészségügy, a rendőrség, az önkormányzatok. Elképesztő, ami a hadsereg átszervezésével van. Most lehetne köztisztviselői oldalról más tervekkel előállni. A szakmai kompetenciák felélesztésére tennék javaslatot. Még most kell elkészíteni valamit. Nem azt mondom, hogy a szakszervezeteknek kell államháztartási reformokat csinálni, de akkor ne mondják utólag, amikor egy hét alatt készül egy reform, hogy hogyan kapták ezt a nyakukba. Nem szabad megengedni még egyszer. Michalkó Péter: Sem pénzünk, sem emberünk Igazából a 8o-as évek vége óta folyik komoly szellemi munka a szakszervezeti műhelyekben, például a jelenlegi köztisztviselői törvényt a nyolcvanas évek derekán, végén, a volt Közalkalmazotti Szakszervezetben találták ki. A fő motívum persze nem a munkajogi szabályozás, hanem a pénzszerzés volt.
199o-ben gyakorlatilag a szakszervezeti mozgalom szétrobbant. A szakszervezeti szövetségek legalább annyit tettek a magyar szakszervezetek szétforgácsolásáért, mint az egyébként kellemetlen tárgyalópartnereink. Sajnos, nem voltunk elég erősek, nem voltunk elég okosak, hogy felismerjük, hogy a mi bőrünkre megy. Nagyon okos volt az Antall-kormány, amikor semmi mást nem tett, csak elvetette a viszályt a szakszervezetek között a vagyonnal. Onnantól kezdve semmi máson nem marakodtak, csak a pénz miatt. Ez kellett mindenkinek, és mindenki az anyagi erőforrást akarta megszerezni ahhoz, hogy a későbbiek során ő legyen a felkent prófétája a magyar érdekképviseleteknek. Akinek nem voltak politikai pártfogói - és a SZEF ilyen volt - az nagyon rosszul járt. Az összes vagyon 2o százalékát kapta meg, miközben a tagság felét tömörítettük. Nem voltak ágazati tartalékaink, nem voltak olyan szponzorok, kik bennünket pénzeltek volna. Mindannyian érezzük, hogy volt itt néhány történelmi pillanat, amikor elő kellett volna állni valamiféle nagyon jó ötlettel, szakszervezeti stratégiával a közszolgálatra vagy a közigazgatásra. Valljuk be őszintén, hogy erre sem pénzünk, sem emberünk nem volt. Lehet sok mindent a szemünkre vetni, de nem tudtunk többet tenni, csak „tartjuk tovább a lángot". A választott szakszervezeti vezetők nem kapnak fizetést, és ha kicsit keményebben mernek fellépni, akkor nagyon könnyen tisztességükért az állásukkal játszanak. Sem pénzünk, sem emberünk, sem energiánk nincs rá. A nyugatiak pedig általában úgy nyújtanak segítséget, hogy megkérdezik, melyik szakszervezeti tömörülés tagja vagy, amelyikhez tartozol, kapsz, de ezzel együtt árukapcsolás is van. Be kell állni valahova a sorba. Nem tartja el a tagság ezt a szakszervezeti mozgalmat, az az igazság. Sok a szakszervezet, kevés a tagság, keveset fizet hozzá.

Közlemény

Konföderációk összefogása

Az országos szakszervezeti szövetségek a mátraházai tanácskozásukon elfogadott szerződésük alapján Balatonfüreden folytatták az együttműködésükre vonatkozó tárgyalá-saikat, egyeztetéseiket. A konföderációk képviselői elfogadták és döntéshozó testületeik elé terjesztik a szakszervezeti tagok, tisztségviselők számára megfogalmazott felhívásukat. Az országos szövetségek szükségesnek tarják, hogy a korábbi szembenállást helyi és középszinteken is az összefogás váltsa fel. A szakszervezeti béke erősítse a szakmai együttműködést, az érdekvédelmi feladatok összehangolt ellátását, a munkavállalók érdekét szolgáló akcióegység megteremtését. Mindez eredményezheti a dolgozók kiszolgáltatottságának csökkenését, erősítheti a munkahelyek védelmét, az európai színvonalú bérek, szociális juttatások elérését. A szövetségek közös felhívásukat eljuttatják munkahelyi szervezeteikhez. A konföderációk elfogadták a közös tevékenységüket összefogó Együttműködési Tanács ideiglenes ügyrendjét. Ez alapján a szövetségek elnökei rendszeres tanácskozásaikon egyeztetik álláspontjaikat a szakszervezeti stratégiai és időszerű érdekvédelmi ügyekben. Célként határozták meg a szakszervezeti munka megújítását, a kapcsolatok rendszeressé tételét, és új minőségek kialakítását. Megállapodás történt a közös tevékenység főbb területeire: nemzetközi szervezetekkel kapcsolattartás, európai integrációs folyamatban a munkavállalói érdekek erőteljesebb képviselete, közös oktatási, képzési munka és szakszervezeti kutatások végzése, szakértői tevékenység összehangolása, közös rendezvények, kiadványok, akciók szervezése, az indokolt területeken közös jogsegélyszolgálat működtetése. A szakszervezeti szövetségek együttműködésük eredményeiről, közös álláspontjaikról folyamatosan tájékoztatják a szakszervezeti tagságot és a közvéleményt.

Autonóm Szakszervezetek Szövetsége

Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája

Munkástanácsok Országos Szövetsége

Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés

Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége

Szakszervezetek Együttműködési Fóruma

Értünk is tüntettek az egészségügyiek

Június 3o-án este az ország ötven városában egyszerre zajlottak az Egészségügyben Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (EDDSZ) által kezdeményezett demonstrációk. A szervezők nem a hatalom ellen, hanem a betegellátás biztonságáért hívták a nagyvárosok tereire a szimpatizánsokat. A tiltakozó akcióval az EDDSZ arra kívánja ösztönözni a kormányt, hogy még az idén további 4o-5o milliárd forintot fordítson az ágazat helyzetének javítására, mivel szerintük az egyszeri adományként juttatott 15 milliárd forint nem oldja meg még a bérproblémákat sem. A demonstrációk központi rendezvénye a fővárosban, a Hősök terén volt, ahol több ezren hallgatták a szónokokat és az EDDSZ nyílt levelét a társadalomhoz. E levél szerint az új költségvetés tragikus helyzetet okoz az egészségügyben.

Helyezéseink

Egészségügyi ellátás: 105.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) nyilvánosságra hozott éves jelentésében az egészségügyi ellátást - a végeredmény, vagyis az egészségi állapot alapján mérve - a 191 vizsgált országnál Magyarország a 105. helyezett. Nem csak az összes közép-európai ország, hanem Irak, Ukrajna és Banglades is megelőzi. Az ellátás általános színvonalát tekintve hazánk a 66. A magyar egészségügy finanszírozási rendszerét csupán 105.-nek rangsorolta a WHO-felmérés. Ez rosszabb, mint Afganisztán, Mongólia vagy Botswana pozíciója.

Üzemanyag-áfatartalom: élmezőny

Az utóbbi években az üzemanyagok áfatartalmát tekintve a legdrágább országok közt szerepeltünk a Magyar Autóklub nemzetközi összehasonlításában - és nem valószínű, hogy azóta változott volna a helyzet. Eszerint az élbolyban Dánia, Svédország és Magyarország volt 25 százalékkal, majd Norvégia (23), Finnország (22), Belgium és Írország következett 21 százalékkal. A 2o,6 százalékos Franciaországot követte Ausztria, Olaszország (2o), Görögország (18), Nagy-Britannia és Hollandia (17,5). Portugáliában már csak 17 százalékot regisztráltak, Németország és Spanyolország 16 százaléka után pedig Svájc áll a sor végén 6,5 százalékkal. A Magyar Autóklub egy évvel ezelőtti kimutatása szerint (az idei most készül), míg a feldolgozóipari bruttó átlag órabérből - 6,5 literes átlagfogyasztással számolva - Ausztriában 228 kilométert tettek meg, a franciák 12o-at, a németek 257-et, a britek 2o3-at és a svájciak 385-öt, addig a magyar autósok csupán 29 kilométert.

Árak és bérek: 54,52 - 6,65

százalék (Zürich=100%)

Egymásra utalt megyék

A székesfehérváriak segítőkészsége vitathatatlan, de a helyismeretük... Amikor az adóhivatalt keresem, először a József Attila utcába irányítanak, majd onnét az állítólag háromszáz méterre lévő Dr. Koch László utcába. Annak egyik végén csak egy részleg működik, az igazgatóságot a túlsó részen a lakóépületek olyan jól álcázzák, hogy még egy helyben lakó hölgy is bizonytalanul nyilatkozik. Szerencsém van, mert mint később kiderül, még két helyszínre küldhettek volna. Így a megpróbáltatások ellenére időben érkezem a megbeszélt találkozóra, amelyen az igazgatóságot érintő létszámváltozásokról kértem információt. - Az APEH Fejér Megyei Igazgatósága egyike azoknak, ahol a létszám növekedni fog. Ez nem volt meglepetés, mert az adóhivatal munkájának átvilágításáról már korábban hallottunk _mondja Bocskay Vince igazgató (képünkön). - A múlt év végén regionális értekezleteken szóltak erről. Még előtte pedig kimutatást kértek tőlünk a feladatokról és az általunk indokoltnak tartott létszámról.
Az igazgatóság munkatársai, bár erről apparátusi értekezlet nem volt, tudnak arról, hogy a közeljövőben új munkatársakat kapnak. Ezt Ertl Lászlóné szb-titkártól (képünkön) hallom. - A kedvező döntésre mindenki számított, hiszen a megyei vezetés munkaerőhiányt jelzett. Kevés volt a járulékigazgatóságtól átvett létszám, és összehasonlítottuk a helyzetünket a többi, hasonló adóalanyi körrel foglalkozó megyével - magyarázza az igazgató. Szűk a keresztmetszet a felszámolási részlegnél, a végrehajtásnál, de a legnagyobb létszámhiány az ellenőrzési területen van. Ezt erősíti meg az szb-titkár is. - A jövőbe nem látunk - folytatja Bocskay Vince -, lehetnek változások, újabb feladatok. A jelenleginél 27-tel több munkatárssal az ellenőrzés területén lévő mostani gondjainkat meg tudjuk oldani, így elégedettek lehetünk. - Egyszerű létszámbővítés lesz, vagy minőségi cserék is - kérdezem. - Az átcsoportosítás nehezen valósítható meg, hiszen például a köztisztviselő más beosztásba történő áthelyezéséhez az érintett hozzájárulása kell - válaszol az igazgatóság vezetője. Még hozzáteszi, hogy egyébként erre nincsen szükség, hiszen minden területet megerősítenek. Elbocsátás sem lesz. Évente mindössze egy-két olyan munkatársuktól válnak meg, akik nem felelnek meg a követelményeknek. Ilyen lehet ez évben, de nem függ össze a létszámra vonatkozó elnöki utasítás végrehajtásával. Így tudja ezt az szb-titkár is. Székesfehérvár 12o ezer lakosú, dunántúli város, talán jó néhány megyeszékhelynél jobb foglalkoztatási eséllyel. _ Válogathat-e az adóhivatal a jelentkezőkből - teszem fel a kérdést Bocskay Vincének. Elmondja, hogy közgazdasági, jogi egyetemet, államigazgatási, illetve pénzügyi-számviteli főiskolát végzett fiatalokat várnak. Szeretnének kész szakembereket felvenni, mert a munka mellett való szakképesítés megszerzése sok munkaidő-kieséssel jár. Minden új munkatárs belső tanfolyamon ismerkedik meg a feladatokkal és a helyén tanul be, egészíti ki Ertl Lászlóné a hallottakat. Sok esetben a régi és az új kolléga párban dolgozik, de ez nem okozhat teljesítménycsökkenést. A jutalmazásnál nem érheti hátrány a nemrég felvetteket, mert a teljesítmény számít, nem a hivatalban eltöltött idő. Bocskay Vince elismerően szól az igazgatóság dolgozóiról. Jó kollégák, megértik a helyzetet, elkötelezettek a munkájuk iránt, és így viszonylag kevés a konfliktushelyzet. A helyi szakszervezeti alapszervezet, de az ADOSZT szempontjából sem mindegy, hogy az új belépők csak a hivatal vagy a szakszervezet létszámát is gyarapítják. Az szb-titkár az osztályok munkatársaitól kapott jelzésekből tájékozódik a felvételekről, és ezek alapján próbálják megkeresni az érintetteket. Nem tartja rossz ötletnek, hogy ha már a felvételükkel összefüggő ügyintézésnél, a személyügyi osztályon kaphatnának a belépők egy írásos összefoglalót arról, hogy miért érdemes ADOSZT-tagnak lenni, illetve ehhez a belépési nyilatkozat is mellékelve lenne. Valamikor volt ilyen, utal a korábbi időszakra Ertlné. Elnöki utasítás határozza meg külön-külön megyei igazgatóságonként a létszámot. Eszerint a területi szerveknél összességében 12-en dolgoznak majd kevesebben, vagyis a növekedés és a csökkenés nagyjából kiegyenlíti egymást. Az egyik ugyanakkor feltétele a másiknak, mert, mint az igazgató mondja, „a megyék össze vannak kötve". Fejér megye szeretné még az év vége előtt az elnöki utasítást végrehajtani. Kérdés, hogy mennyire tartanak ezzel lépést mások?

V. F.

Bács-Kiskun megyei tapasztalatok

Bajnóczi Sándorné adóügyi igazgatóhelyettes szerint összességében az engedélyezett létszámban bekövetkezett változás nem rengetné meg az igazgatóság működését. A létszámleépítés sem teljesíthetetlen, hiszen a rendszeresen előforduló kilépések, a nyugdíjbavonulások egyfajta „természetes fogyást" is eredményeznek.

Ennél lényegesen nehezebb a blokkok közötti státusmozgás kérdése. Hiszen, ha csak arról lenne szó, hogy aki eddig adóügyben dolgozott, az holnaptól revizor lesz, egyszerű átcsoportosítással teljesíteni lehetne az előírást. Részben megyei sajátosság, részben valószínű minden igazgatóságra igaz, hogy a szükséges létszám nem ott áll rendelkezésre, és nem olyan képzettséggel, mint ahol és amilyennel a bővíteni kívánt szakterület számára előírt feladatokat teljesíteni tudná. A megye sajátos helyzetéből adódóan a járulékintegráció során jelentős létszámú járulékkirendeltségeket vett át, szinte kizárólag középfokú végzettségű (volt 8 általánost végzett ügyintéző is), Baján, illetve Kiskunhalason élő munkatársakkal. Aki felsőfokú végzettséggel rendelkezett, vagy annak megszerzése folyamatban van, az az adóhivatalnál nem minősül szakirányú végzettségnek (például tb- vagy eü.-főiskola). Az integráció kapcsán valamennyi munkatársat elhelyezték a szervezeti struktúrában. Mára azt is belátták, hogy a hatékony foglalkoztatás nem minden területen valósítható meg a megyeszékhelyi igazgatóságtól 12o kilométeres távolságban. Mindezek a tényezők vezettek ahhoz a döntéshez, hogy a létszámleépítést elsősorban a kirendeltségi létszámból kell megvalósítani ahhoz, hogy az igazgatóság működőképessége fennmaradjon.

Létszámcsökkentés humánusan

Dr. Almási Tibor (képünkön), az igazgatóság személyügyi önálló osztályának vezetője kifejtette, hogy az új létszámstruktúrát költségtakarékosan kellett kialakítaniuk, azaz a szükséges csökkentést és átcsoportosítást elsősorban az üres státusok felhasználásával kellett megoldaniuk. Az elrendelt létszámcsökkentés munkajogi alapját a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény adja meg, amely szerint a közszolgálati jogviszony felmentéssel akkor szüntethető meg, ha az átszervezés következtében a köztisztviselő munkaköre feleslegessé vált. Az első és legfontosabb feladatuk az volt, hogy pontosan meghatározzák, mely területeken milyen feladatokat kell ellátni, és ehhez, mennyi létszám szükséges. A gondos felmérés, feladatelhatárolás eredményeként dőlt el, hogy kik azok a munkatársak, akiknek nem tudnak munkát biztosítani. A létszámcsökkentésben érintett dolgozókat a vezetők több alkalommal személyesen is megkeresték. A személyügyi osztály munkatársai pedig állandó kapcsolatban álltak velük. Tájékoztatásaik során részletesen ismertették a közszolgálati jogviszony megszűnésének két lehetséges megoldását: a felmentést vagy a közös megegyezést. Felhívták a figyelmüket a választás lehetőségére, bemutatva az egyik, illetve a másik megoldás előnyeit és hátrányait. A 14-ből négynek a közszolgálati jogviszonya közös megegyezéssel megszűnt, illetve 6 főnek a jogviszonya felmentéssel szűnik meg. További négy munkatársuk részére még nem tudták átadni a felmentésről szóló okiratokat (jelenleg betegség miatt keresőképtelenek). A szükségessé vált létszámcsökkentés előkészítésében és ütemezésében, a mumkatársak kiválasztásában és tájékoztatásában különös gondossággal jártak el. Igaz az a megállapítás, hogy döntéseiket elsősorban az ésszerűség irányította, az érzelem csak annyiban, hogy mindent megtettek, amit a jogszabály megengedett és amit emberileg megtehettek. Ezt a dolgozóktól kapott pozitív visszajelzések is igazolják.

A Bács-Kiskun megyei szb-titkár levele

Korrekt lebonyolítás

Létszámcsökkentés az igazgatóságon

Az első fél év jelentős részében a kollégák között nyugtalanságot okozott az a bizonytalanság, ami egy várható létszámcsökkentéssel együtt jár. Tudták, hogy a szakszervezet a végső számot igyekszik a minimálisra csökkenteni, így egyre szűkebb lehet az érintettek köre. Az igazgatóval már az év elején egyeztette a helyi alapszervezet az álláspontját arra vonatkozóan, hogy ezt a kényszerű feladatot a munkatársak számára a lehető legkisebb nehézséget okozva lehessen végrehajtani. Az itt maradó kollégák érdekeit is figyelembe véve valóban feleslegessé váló munkakörökre vonatkozzanak a felmentések. Egyértelmű volt, hogy noha a pontos szám és időpont még nem végleges, de maga az állomány létszámának csökkentése szándékaink ellenére elkerülhetetlen. Világossá vált, hogy bármennyire is próbáljuk ezt elhárítani, e tekintetben a hivatal döntése egyértelmű. Így ezt a problémát kell megoldanunk kellő érzékenységgel, a távozó kollégákra tekintettel, humánusan. Úgy, hogy a lehető legkevésbé sérüljenek majd az érintettek érdekei, és el tudják fogadni a központi döntés által kialakult helyzetet. A szakszervezet álláspontja, hogy ne kerüljön senki létbizonytalanságba, próbáljuk segíteni a későbbi elhelyezkedést. A létszámcsökkentés tényleges végrehajtását megelőzően és a munkatársakkal folytatott tárgyalások során is kapcsolatban állt a helyi szakszervezet az érintett kollégákkal, akik ezt igényelték, és a vezetéssel. Bizonyos munkakörök hatékonyságát figyelembe véve, Bács-Kiskun megyében a távozó kollégák 65 százalékát a kirendeltségeken dolgozók teszik ki. A felmentett kollégák személyére a közvetlen vezetők tettek javaslatot, figyelembe véve a felmentendő munkatárs szociális, családi körülményeit, későbbi elhelyezkedési lehetőségeit. Előbbieket a személyügyi osztállyal is egyeztettük olyannyira, hogy a munkaügyi központokkal is kapcsolatfelvételre került sor, a távozó kollégák szakképesítésének megfelelően felmérve az újabb munkahelyek lehetőségeit. A kiválasztások zömmel az adóügyi területet és mindössze néhány esetben a behajtási blokkot érintették. Néhány munkatársnak adódott problémája vezetőjének hiányos vagy téves tájékoztatása miatt, amit jogszabályok egységes értelmezésével és szakszervezet egyeztetésekben való közreműködésével sikerült korrigálnunk. Egy kolléga elképzeléseivel azonos volt a felmentési szándék. Természetesen ez esetben bizonyult leggördülékenyebbnek az egyeztetés. A munkatársakkal történt beszélgetések és egyeztetések alkalmával higgadt, nyugodt hangulatot érzékeltem, a kritikus pontokon szakszervezeti közvetítéssel, folyamatos párbeszéddel a távozók egyetértésével túljutottunk. Egy kolléga esetében még megegyezés tárgyát képezi a tanulmányi szerződésének munkaviszonyával egyidejűleg történő megszűnése, vagy fenntartása és teljesítése a tanulmányainak befejezéséig, amit a szakszervezet is szolgalmaz. A Bács-Kiskun megyei igazgatóságon az érintettek korrektnek ítélték meg a létszámcsökkentés lebonyolítását. Helyi alapszervezetünk bízik abban és egyeztetései során törekszik arra, hogy jelen kényszerű létszámcsökkentés az igazgatóságunkon maradó kollégák munkavégzésének hatékonyságát is jelentse, és ennek vonzataként nagyobb elismerésben részesüljünk a hivatal bizalmát továbbra is élvező köztisztviselőként.

Potoczki Éva

Műhelymunka a Belügyminisztériumban

Új köztisztviselői törvény

Lapunkban már írtunk arról, hogy a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége tanácskozást szervezett a szövetség tagszervezeti vezetőivel. Ezen részt vett Dudás Ferenc, a Belügyminisztérium közszolgálati főosztályának vezetője is, aki többek között az új közszolgálati törvény előkészítéséről szólt. Erről adunk most tájékoztatót.
A Belügyminisztériumban elkezdődött az a munka, amely a jelenleginél egységesebb és hatékonyabb köztisztviselői rendszer megalapozására és kidolgozására vonatkozik. A miniszterelnöktől a Belügyminisztérium vezetői olyan feladatot kaptak, hogy vizsgálja meg a minisztérium annak lehetőségét, hogyan lehetne a rendészeti területen dolgozó köztisztviselők és a klasszikus értelemben vett közigazgatásban dolgozó köztisztviselők helyzetét a rendszer működtetésében harmonizálni. Az új köztisztviselői törvény általános része közös köztisztviselői rendszer alapjait vetné meg. Tulajdonképpen a rendészeti területen dolgozó köztisztviselőkre vonatkozóan is közös szabályokat tartalmazna. Mely területekről van szó? A rendőrségről, a határőrségről, a tűzoltóságról, a polgári védelemről, a büntetés-végrehajtásról, és a vám- és pénzügyőrségről. Nincs szó a klasszikus hivatásos állományi körbe tartozó honvéd tisztekről. Az új köztisztviselői törvény a következőképpen épülne fel. Lenne egy általános része, mint első nagy fejezet, amely a keretszabályokat tartalmazó, mindenkire kiterjedő, és az általános jogviszonyhoz, életpályához, előmenetelhez kapcsolódó, rendelkezéseket tartalmazná. Ez lenne a közös keret. Az első fejezethez kapcsolódna a törvénynek egy különös része. Ennek lenne olyan eleme, amely az állami és önkormányzati köztisztviselőkre vonatkozóan közös szabályokat tartalmazna. Azt követően külön fejezet az államigazgatásban dolgozó köztisztviselőkre vonatkozó speciális szabályokat tartalmazná. Az önkormányzatoknál és polgármesteri hivataloknál foglalkoztatott köztisztviselőkre vonatkozó sajátos szabályokat önálló fejezet foglalná össze. Ezután a különböző szakterületeken foglalkoztatott rendészeti köztisztviselőkre vonatkozó közös szabályokat önálló fejezet tartalmazná. A közös szabályokat követően megjelenne a rendőrségnél, a határőrségnél, a katssztrófavédelemnél dolgozó köztisztviselőkre, a büntetés-végrehajtásnál, a polgári védelemnél, a nemzetbiztonság területén foglalkoztatott köztisztviselőkre vonatkozó szabályozás. A végén a tervek szerint a főtisztviselői karra érvényes szabályozásra külön fejezetben kerülne sor. A mostani tudás és a vezetői döntések szerint alapvetően nem venne el a rendőrtől, határőrtől, tűzoltótól szerzett jogokat, ezeket nem sértené az új szabályozás. Ebben a tekintetben az új törvény megalkotása nagyon izgalmas és nagyon érdekes jogalkalmazási technika és kihívás. Ez formálódik most és végig nyáron történik az egyeztetése a szakszervezetekkel, végig a nyáron.

PM-előterjesztés

Az adórendszer jövő évi változásai

A tárca 974 milliárd forintnyi személyi jövedelemadó-bevételt irányzott elő a jövő évre. Az ideivel azonos adószabályok mellett ellenben 1o28 milliárd forint folyna be a költségvetésbe ebből az adónemből. Ez azt jelenti, hogy 54 milliárd forintnyi az a keret, amelyet a családok nagyobb mértékű támogatására, egyéb adókedvezményekre lehet fordítani. Az előterjesztés szerint az egy- és kétgyermekes családok adókedvezménye 18 százalékkal, gyermekenként havi 26oo forintra, a három- és ötgyermekeseké pedig a négyszeresére, eltartottanként havi 12 ezer forintra növekedne jövőre. A kormány döntése értelmében a családi kedvezményt a fogantatást követő 91. naptól kezdődően a magzat után is igénybe lehet venni. A családi kedvezmények növelése az előzetes számítások szerint 24 milliárdos többlet-adótámogatást jelentene. A kormány által eredetileg erre a célra szánt 35 milliárd forintos keretből fennmaradó 11 milliárdot további kedvezménynövelésre vagy az adótábla kiigazítására lehet fordítani. A PM kétféle adótáblával számol előterjesztésében. Az első változat 5 százalékkal emelné a jelenlegi jövedelmi határokat. Eszerint évi 42o ezer forintig 2o, 1 millió 5o ezer forintig 3o, afölött pedig 4o százalékos kulccsal kellene adózni. A kiigazítás 15 milliárd forintos bevételkieséssel járna. A második változat 2o százalékkal évi 48o ezer forintra emelné a legkisebb adókulcs jövedelmi határát annak érdekében, hogy a tervezett havi 4o ezer forintos minimálbér még 2o százalékos kulccsal adózzon. Ennél a változatnál is 1 millió 5o ezer forint feletti jövedelmekre már a 4o százalékos kulcs vonatkozna. Jövőre is a bérjövedelem 1o százalékát, de legfeljebb havi 3ooo forintot lehetne adójóváírás jogcímen levonni az adóból. Az első adótábla, valamint a családi kedvezmény tervezett mértékű emelése mellett egy kereső esetén az egygyermekeseknek évi 373 ezer, a kétgyermekeseknek 5o1 429, a háromgyermekeseknek pedig 1 523 689 forintnyi jövedelem után nem kellene adót fizetniük. A második adótábla mellett az egygyermekeseknél az előbbivel megegyező, a kétgyermekeseknél 522 857,
a háromgyermekeseknél pedig
1 539 474 forint lenne az adómentes jövedelemi határ.
Jövőre a tőkeszámlára helyezett értékpapírok adásvétele során keletkező árfolyamnyereség után is 2o százalékos forrásadót kellene fizetni.

A SZEF igénye:

Pótlólagos béremelést!

A versenyszférában 15, a költségvetési intézményeknél 9,6 százalékkal nőttek a január_áprilisi bruttó keresetek 1999 első négy hónapjához képest. Szabó Endre, a közszolgálati dolgozókat képviselő Szakszervezetek Együttműködési Fórumának elnöke visszamenőlegesen öt százalék pótlólagos béremelést kíván elérni a közszférában. A SZEF elnöke úgy látja: elkerülhetetlen lesz a közszolgálati bérkorrekció, amit a pénzügyminiszter arra az esetre helyezett kilátásba, ha az infláció meghaladja a költségvetés készítésekor előre jelzett 6-7 százalékot, a béremelkedés viszont nem szakad el a tervezett mértéktől. Szabó Endre ötszázalékos visszamenőleges béremelést tart indokoltnak, és az egészségügy és a szociális ágazat helyzetét látja legkedvezőtlenebbnek. Az egészségügyi és szociális dolgozók négyhavi bruttó átlagbére 61 610 forint, szemben a költségvetési szféra egészében mért 79 270, illetve a versenyszféra
81 420 forintos átlagával.
A nemzetgazdasági átlagbér ja-nuár-áprilisban bruttó 80 670, nettó 52 100 forint - közölte a KSH.

Ismét a gázárakról

Megelőző számunkban már foglalkoztunk a gázárakkal (Mi az igazság? - 4.old.). Akkor szóltunk arról, hogy nálunk és a nyugat-európai országokban a háztartások jövedelmük hány százalékát költik az energiahordozókra. Idéztünk egymásnak ellentmondó nyilatkozatot arról, hogy nyereséges vagy veszteséges volt-e a gázüzletág. Mellesleg, nemrégiben megerősítették, hogy tavaly nyereséges volt. A kormány és a MOL vezetése között a kötélhúzás - legalábbis e cikk megírásakor, június végén - tovább tart. Ennek egyik vezéráldozata Csák János, aki lemondott igazgató tanács elnöki tisztéről. Egyik napilap szerint azért, mert nem tudta teljesíteni a nagybefektetők kivánalmát. Nevezetesen azt, járja ki, hogy az idehaza olcsón kitermelt földgáz árát is a világpiaci szinten vegyék számításba, amikor a gáztarifák emeléséről döntenek. Ez lett volna a valós világpiaci folyamatokat tükröző árképzés. Helyette, marasztalta el több sajtóorgánum a kormányt, a szociális szempontokat, a lakossági érdekeket vette figyelembe, megtakarítva mintegy egymillió családnak 1o milliárd forintot. Igy most, írta egyik napilap, a MOL az olajüzleten szerzett extraprofitból kénytelen fedezni a veszteséget. A jószándékú, de hozzá nem értő olvasó ezek után nehezen tájékozódik. Nemrégiben Fazekas Szabolcs volt ipari miniszter azt nyilatkozta, hogy a MOL által értékesített gáz egyharmada magyar kitermelés, kétharmada pedig import. Vajon az idehaza, olcsó magyar munkaerővel kitermelt földgázon milyen olyan valós veszteség keletkezik, amelyet pótolni kell, ha nem a jóval magasabb világpiaci áron értékesítik. A "hozzá nem értő" szerint ugyanis így a profit lesz a kevesebb. Hogy mekkora lehet az elmaradt haszon, erre csak az évi veszteségre megadott - ellentmondó - adatok adnak útmutatást. Volt ez a szám 8, 18, 2o, 3o, 7o, 8o, 9o, ujabban pedig 1oo milliárd forint. Ismét más forrásból származó értesülés szerint a fentiekben emlitett arány nem is az értékesitett gázra vonatkozik, hanem arra, hogy a hazai földgázár megállapításánál kétharmad részben a nemzetközi árakat, egyharmad részben a hazai kitermelés költségeit kell figyelembe venni. Mint megelőző számunkban írtuk, nyugati összehasonlításban Magyarországon - a hazai bérek miatt - 2,5 - 3,5-szörösét költik jövedelmükből a háztartások az energiahordozókra. Ezért vajon igazságos-e hivatkozni arra, hogy a (gáz)árakban el kell érni a világpiaci szintet, még akkor is, ha idehaza jóval alacsonyabb a kitermelési költség, mert "ez a piaci törvény". Arról szinte alig esik szó, hogy értéke nemcsak az árúnak, hanem a munkaerőnek is van. E számunkban, nem a legfrisebb, de az arányokat jól mutató összehasonlítást közlünk egyes nagyvárosokban élők keresetéről és az ottani árszinvonalról. Zürich az etalon, száz százalék. Ehhez viszonyítva Budapesten az árak elérik az 54 százalékot, amig a bruttó átlagbér mindössze tizenötödrésze(6,65 százaléka) a zürichinek. A hivatalos magyarázat erre, hogy nálunk rossz a termelékenység. Vajon tíz évvel a nemzetgazdaság átalakulásának megkezdése után, a multinacionális cégek meghatározó jelenléte, kelet-európai viszonylatban kiemelkedő nagyságú működőtőke beáramlásával még mindig ilyen elképesztően rossz ez az arány? Egyes, igaz, hogy megfelelő adatok hiányában nehezen ellenőrizhető vélekedés szerint ez a termelékenységi mutató már az európai uniós átlag 6o százaléka körül van. Egy biztos, hogy az Audi, a General Motors, a Suzuki magyarországi gyáraiban semmiképpen nem lehet a termelékenység akár tizede a hazainak. Vajon az ott dolgozók bérezése kiállja-e a versenyt a német, vagy a japán munkásokéval? Ha valahol, itt bizonyíthatóan nem helytálló a magyarázat: alacsony termelékenység - alacsony bér. Valamikor azt mondták, hogy aki "ár"-t mond, mondjon "bér"-t is. Mostanában leggyakrabban a (világ)piaci árról hallunk. Bérről legfeljebb csak a szakszervezetek beszélnek. Nem sok sikerrel.

Sz.V.F.

Röviden

Hogyan élünk?

Rétegződés

A társadalom tagjainak 3o százaléka sorolható fogyasztása szempontjából a középréteghez, s tíz százaléka tartozik a jómódúak és az elit közé. A magyar népesség hatvan százaléka azonban szinte kizárólag a létfenntartásra költ - derült ki a Tárki vizsgálatából. A kutatás eredményei szerint a fogyasztási rétegződés szempontjából markánsan elkülönülnek egymástól a társadalom alsó, középső és felső rétegei. A társadalmi hierarchia alján a népesség mintegy 6o százaléka helyezkedik el. E csoport nagyobb része kifejezetten szegényes körülmények között él, míg másik részük számára a viszonylag jobb minőségű lakás egyfajta tartalékot képez. A fogyasztás szempontjából az alsóbb csoportok létfenntartási fogyasztással jellemezhetők, azaz forrásaik csak a napi megélhetés fedezésére elégségesek. A társadalom 3o százaléka tartozik a fogyasztói középrétegek csoportjába. Itt két alcsoport különböztethető meg, a szabadidő-orientált fogyasztási középréteg és a felhalmozók, akikre anyagi javak (tartós fogyasztási cikkek) felhalmozása jellemző. A felső csoportnak két alcsoportja van, a jómódúak és szűk körű elit. Az elit a fővárosban koncentrálódik, és kimagasló az önálló vállalkozók aránya. A közép- és felsővezetők vásárlási szokásait a praktikum és a nyugati minták követése jellemzi - derül ki az M & H Communications felméréséből. A megkérdezettek szerint legalább havi nettó 4o-5o ezer forint kell ahhoz, hogy az ember a szükségleteit alacsony szinten kielégítse, a közepes életszínvonalhoz havi 9o-1oo ezer forint szükséges. A magas életszínvonalhoz ezzel szemben legalább havi nettó 3oo-5oo ezer forintra van szükség. Aki ennyit keres, jövedelme mintegy 5o százalékát költi el, a többit befekteti vagy félreteszi. A felmérés szerint a fényűző életmódhoz havi 1 millió forint elegendő. Akinek ennyi jut, gondolkodás nélkül megengedhet magának bármilyen kiadást, gyakran vásárol új autót vagy ingatlant. A megkérdezettek szerint a legtöbb jómódú ember az ügyvédek, az üzletemberek, a befektetési bankárok és bankvezetők között található.

Konferenciát tartottak a tűzvédelemmel foglalkozó dolgozók

A résztvevők az új jogszabályokkal is megismerkedtek

Ebben az évben rendezték meg első alkalommal a tűzvédelemmel foglalkozó dolgozók szakmai értekezletét, amelyet Kiss Gábor tűzvédelmi referens szervezett. A továbbképzés segítséget ad az igazgatóságok tűzvédelmének szabályozásához, a helyi feladatok megvalósításához és a tűzvédelmi tevékenységének megfelelő színvonalú végzéséhez. Sólymosi László, a Belügyminiszté-rium Katasztrófavédelmi Főigazgatóságának főmunkatársa a rendeletmódosításokból adódó feladatokról beszélt, az aktuális tűzvédelmi jogszabályokat részletezte. Felhívta a figyelmet a jelentősebb, időközben bekövetkezett változásokra is. Előadásában kitért a beépített tűzjelző és tűzoltó berendezések alkalmazását megszigorító 9/2000. (II. 16.) BM-rendelet előírásaira is. A tűzvédelem az APEH számára kiemelt feladat, nemcsak azért, mert törvényes kötelezettség, hanem azért is, mert a tűz az egyik legjelentősebb fenyegetés a biztonságra a folyamatos tevékenység ellátására nézve - hangsúlyozta Varga József, a főváros V.-VI.-VII. kerületeinek tűzoltó parancsnoka. Előadásában szólt a tűzoltók folyamatos felkészítéséről és a bekövetkezett tűzesetek okairól is. Végül összefoglalta a legfontosabb használati és gyakorlati szabályokat. A veszélyforrások nem állandóak, hanem folyamatosan változóak - mondta előadásában Kiss Gábor tűzvédelmi referens. Ezen veszélyforrások feltárása ezért nem egyszeri feladat. Ebből következik, hogy a tűzvédelem folyamatos odafigyelést igényel, és a megelőző tűzvédelmi feladatokat ezek függvényében kell végrehajtani. Előadásában többek között részletezte a bérelt helyiségek tűzvédelmével kapcsolatos feladatokat, az ismétlődő tűzvédelmi oktatás, valamint az ellenőrzések jelentőségét, a beépített tűzjelző és tűzoltó berendezéseket. Az értekezletre készített különkiadvány sok hasznos ismeretet tartalmaz a „tűzvédelmis" kollégák számára. Segítik munkánkat a rendszeres és időszakos szakmai továbbképzések, iránymutatások. Reméljük, hogy ez az egyedi kezdeményezés a jövőben rendszeressé válik, mivel az itt elhangzottakat hasznosítani tudjuk mindennapi tevékenységünk során - mondták a konferencia végén a résztvevő hallgatók.

APEH-csapat a balatoni évadnyitó horgászversenyen

A legszebb nyarat idéző május végi szombaton, május 27-én, Balatonalmádiban a strand melletti nyitott partszakaszon nagyszabású horgászversenyt rendeztek. A versenyen 43 csapat vett részt. A 3 fős csapatok az ország különböző tájairól, a színház, a sport, a publicisztika, a politika és a horgászcikkek gyártásával, forgalmazásával foglalkozó gazdasági vállalkozások különböző területi egységeiből szerveződtek.
Részt vettek a rendezvényen a pop-, rock- és beatzenészek, a Balatoni Halászati Rt., az ORFK, a Kecskeméti vándorhorgászok, a repülősök, a Nyíregyházi Városi Televízió, a TV2, a Pécs TV, a Magyar Rádió, a Szegedi Ékszerészek csapata, a Sporthorgász olvasói és Balatonalmádi testvérvárosai, a szlovák Nyitra, valamint a német Eggenfelden városának csapata is. A „Balzer Kupa" elnevezésű horgászverseny egyben a horgászszezon nyitórendezvénye is volt. A verseny fő szervezői a Fidesz - Magyar Polgári Párt, a Balzer Hungária Kft., a Sporthorgász szerkesztősége, fő védnöke Áder János, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének elnöke, a Fidesz - Magyar Polgári Párt alelnöke volt.

A versenyzők felkérték az Adó-és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalt, hogy indítson csapatot, melynek megszervezését a Kelet SC, a kelet-budapesti igazgatóság tömegsport egyesülete vállalta magára. Az APEH csapata Kisházi Kálmán kelet-budapesti, Oravecz István Bács-Kiskun megyei, valamint Tamás Mihály dél-budapesti, horgászszenvedéllyel bíró munkatársainkból szerveződött meg. A csapat versenyzésének megszervezését, összeállításának feladatait Takács László, a Kelet SC elnökségének tagja, a hagyományos horgászversenyek fő rendezője végezte. A verseny száznál több résztvevője, a több száz érdeklődő, kísérő megcsodálhatta a horgászszenvedély leleményeinek eredményeit, a különböző technikai felszereléseket, a csalizás, az etetés különböző technikáit, valamint a Balatoni Halászati Rt. által akváriumban kiállított 3o kilós harcsát és a 15 kilót meghaladó pontyot. Az izgalmas versenyben minden csapattag másfél órát horgászhatott, s külön-külön lemért súlyú „zsákmányának" összesítésével vett részt. Megcsodálhattuk a villámkezű - percenként 5-6 kisebb halat fogó - vándorhorgász fiatalembert, a Szegedi Ékszerész csapat kisebb-nagyobb halak fogását eredményező technikáját. A horgászszerencse azonban - a bőséges etetés ellenére - minden csapatot elkerült, mert a legnagyobb hal a versenyen egy 7oo grammot alig meghaladó ponty volt. Az is igaz, hogy csaknem minden versenyző - az eredményesség érdekében - az úgynevezett „snecizés" technikáját, azaz a „sok kicsi sokra megy"-et választotta. Az APEH csapata eredményesen szerepelt, mert a gyakorlott és sok-sok tapasztalattal rendelkező igazi versenyhorgászok között a 13. helyet érte el, maga mögé utasítva 3o csapatot. A versenyt - s így a Balzer Vándorkupát - a Szegedi Ékszerészek csapata nyerte, de jutott díj a legkisebb és a legnagyobb halat fogónak, a legfiatalabb és a legjobb női versenyzőnek is. Bár díjat az APEH nem nyert, de jó helyezése sikeresnek tekinthető.

Dr. Kiss Sándor

a Kelet SC elnöke

Újra önmagunkról

ADOK Miskolc, 2000

Vajon mit takar ez a négy betű: ADOK, vetődik fel a kérdés mindannyiunkban e rövid szó hallatán? Bizonyára vannak köztünk olyanok akik nem voltak, vagy - új kollégák lévén - még nem lehettek részesei 1998-ban Bács-Kiskun megyében megrendezett Adóhivatali Dolgozók Országos Konferenciájának. Ez az országos fórum - alulról jövő kezdeményezésként - első alkalommal teremtett lehetőséget arra, hogy - az eddig megszokottól eltérően - ne az adóztatásról, hanem önmagunkról, azaz az adóztatókról szóljunk. Megvitattuk azokat a problémákat, amelyek minket - az adóigazgatási munkát élethivatásként tekintőket - valóban foglalkoztatnak, válaszokat és megoldásokat kereshettünk és kaptunk kéréseinkre, ajánlásainkra, illetve javaslatainkra. A kezdeményezés hasznosságát és eredményességét látva itt Borsod megyében úgy gondoltuk, hogy tovább visszük a „stafétát". Így, folytatva a megkezdett hagyományt - a hivatal felső vezetésének jóváhagyásával - 2000 novemberében Borsod-Abaúj-Zemplén megye lesz az ADOK 2000 rendezvény házigazdája. A konferencia az európai uniós csatlakozás jegyében a következő hat témakört öleli fel, az informatikát, a humán erőforrás gazdálkodást, a kommunikációs stratégiát, a képzést, az oktatást, a minőségbiztosítást, az értékelést és a teljesítménymérést. Ha úgy érzed, hogy szívesen részese lennél egy olyan kezdeményezésnek, amely lehetőséget teremt számodra, hogy megoszd kollégáiddal és a szervezet vezetésével hasznosítható gondolataidat, javaslataidat, akkor keresd fel a titkárságvezetődet, vagy az interneten Borsod megye web-oldalát (www.borsod.apeh.hu). Itt minden olyan információt megtalálsz, amelyre kíváncsi lehetsz az ADOK-kal kapcsolatban, illetve, amely segítheti az egyes témakörökhöz való szakmai kapcsolódásodat. Reméljük, hogy minél többen élni fogtok a kínálkozó lehetőséggel. Észrevételeitekkel, ötleteitekkel csak tovább gazdagodhat az ADOK 2000 rendezvényen született szakmai anyagok színes palettája. A borsodi csapat ezúton kíván az idei forró nyárra minden kedves kollégájának kellemes pihenést és kikapcsolódást.

A szervező-bizottság

A Silver-tó kincsei

Horgászverseny a Kelet SC szervezésében

2000. június 18-án a gödöllői Silver Club horgásztavához a kora délelőtti órákban megindult az APEH-os horgászok zarándoklata. Hozzáértők szerint az előző napi viharos időjárás bizonyulhatott rossz ómennek, a versenyzők bizony kevesebb fogással büszkélkedhettek, mint tavaly. Talán a halak bánták ezt legkevésbé. Azért a felnőtt kategória győztesének nem kellett szégyenkeznie. Nagyon szép, termetes, két kilót meghaladó súlyú ponty ficánkolt a szákjában. A horgászverseny a kevés fogás ellenére sikeres volt, mert a részvevők létszáma messze túlhaladta az eddigieket. Az elmúlt évekhez viszonyítva több területi szerv képviseltette magát. A gyermekeknél már ismerős horgászpalánták vívták néma harcukat a halakkal, egymással és a fodrozó vízzel. A díjkiosztásnál igazi gyermeki csodálkozással nézték a nyerteseknek járó horgászfelszereléseket. Fogadkoztak, jövőre biztos többet fognak, és övék lesz az első díj. Úgy legyen. A rendező kelet-budapestiek ugyancsak kitettek magukért. Még alkalmi egydolláros bankókat is nyomtattak a siker érdekében, amit a szomjúhozó ho-hó-horgász egy-egy pofa sörre válthatott be az ivóban. A programot közös ebéd, a bátrabbaknak viszont a Silver Club medencéjében vidám fürdőzés zárta.

A győztesek névsora

Felnőttek:

1. Balázs Péter
APEH Heves Megyei Igazgatóság

2. Oravecz István
APEH Bács-Kiskun Megyei Igazgatósága

3. Haljárszki Károly
APEH Kelet-budapesti Igazgatóság

Gyermekek:

1. Rábai Richárd

2. Száva Noémi

3. Vira Eszter

További sikereket, jobb kapást kívánunk nekik, a többi versenyzőnek és nem utolsósorban a szervezőknek. Viszontlátásra jövőre ugyanitt!

-péef-

Segítség az árvízkárosultaknak

Az ADOSZT Hajdú-Bihar megyei alapszervezeti titkárának, Pósa Attilánénak és az adóhivatal igazgatójának, Fenyős Gábornak együttes kezdeményezésére készpénzgyűjtést szerveztek az árvízkárt szenvedettek részére. Tájékozódtak arról, hogy melyik községet érte a legnagyobb kár. Felvették a kapcsolatot Tiszacsege polgármesterével, akinek a javaslatára június elején átadták a gyűjtés eredményét Oláh István többgyermekes családapának és az egyedül élő, idős, özvegy Kóti Ferencnének. Egy másik gyűjtés is segíti a rászorultakat: a Hivatali központ munkatársának, Kövérné Somossy Margitnak, és a helyi szakszervezeti alapszervezetnek köszönhetően 107 000 forintot ajánlottak fel a segíteni kívánó adakozók. Az összeget már át is utalták a Vöröskereszt számlájára, bízva abban, hogy a felajánlás eljut a rászorulókhoz. Mindkét szakszervezeti bizottság ezúton is a megsegítettek köszönetét tolmácsolja azoknak, akik adományaikkal segítették őket.

Ismét a Westel 900 ajánlatáról

Nincs előrelépés

Megelőző - májusi - lapszámunkban ismertettük a Westel 9oo GSM Mobil Rt. ajánlatát dolgozói vásárlási konstrukcióra vonatkozóan. Azóta sok kérdés érkezett, az olvasók további információt várnak. Megtudtuk, hogy a Westel 9oo attól teszi függővé ajánlatát, hogy meg lesz-e hosszabbítva az adóhivatallal korábban megkötött szerződése. Az APEH-nek azonban a kormány közbeszerzési hivatalától kell engedélyt kérnie. Ez még nem történt meg. Vagyis, ahogyan mondani szokták, az ügy egyelőre áll.

A magyar SAPRI-kutatások főbb megállapításai

A SAPRI (Structural Adjusment Participatory Review Initiative - a Strukturális Alkalmazkodást Széles Körű Részvétellel Vizsgáló Kezdeményezés) azt a célt szolgálja, hogy javaslatokat adjon a Világbanknak és a kormányoknak a gazdasági alkalmazkodási programok és a gazdaságpolitika kialakítási folyamatának megváltoztatására.
Magyarországon a kormány részvételével a témákra négy kutatócsoport alakult, a civil szervezetek és a világbanki szakértők bevonásával. Közel másfél ezer szakértő kapcsolódott be, akik Budapesten és az ország különböző megyéiben végeztek tényfeltáró kutatómunkát, és írtak mintegy 150 tanulmányt. E kutatómunka eredményeként a világbanki szakértőkkel közösen négy összefoglaló tanulmány készült. Ebből részleteket közöltünk megelőző, májusi lapszámunkban, most folytatjuk.

A Világbank-kölcsönök hatása a demográfiai helyzetre

A Világbank-kölcsönök egyik kemény feltétele volt a lakástámogatás csökkentése. Ez az intézkedés erősen kihatott a demográfiai folyamatokra, felerősítette az 1976 óta elindult születésszám-csökkenést, ugyanis a fiatal házasok számára rendkívül megnehezítette a lakáshoz jutást. Azok, akik még albérletben vagy szülőknél laknak, de már családalapító korban vannak, azért nem vállalnak gyermeket, mert nincs lakásuk. Azok viszont, akik már nagy keservesen megszerezték a másfél, kétszobás lakásukat, azok azt mondják, hogy egy gyerekük már van (mert egy gyerek azért szokott lenni), de nincs hova tenni a másikat, és nincs miből nagyobb lakást venni. A második gyerek tehát nem biztos, hogy megszületik. Ezt a tendenciát jól jelzi, hogy 1990 és 1996 között az ezer szülőképes korban (15-45 éves) lévő nőre jutó élveszülés 49,4-ről 40,7-re csökkent.

Államháztartási reform a kormány szemével

Az államháztartási reform egyik leglényegesebb eleme az állami feladatvállalás csökkentése volt. 1991-ben az államháztartás konszolidált kiadásai a GDP-hez viszonyítva 56 százalékot tettek ki, ami az 1995. évi stabilizációs csomag hatására 47,6 százalékra csökkent. A szociális-egészségügyi-kulturális közkiadások reálértéke 1989 óta 15 százalékkal csökkent. Az államháztartási reform következtében e kiadások GDP-n belüli aránya a korábbi 35-40 százalékos helyett 1996-ban már csak 29 százalék volt, 1997-ben pedig még ennél is kevesebb. Legnagyobb mértékben - 65, 80 illetve 50 százalékkal - az ártámogatások, lakástámogatások és a családi támogatások csökkentek. Az egyetlen tétel, amely nem csökkent, hanem sokszorosára - ötszörösére - duzzadt, az a segélyezés.
A hozzájutás jogcíme szempontjából szinte teljesen átalakult a szociális ellátások szerkezete. Az úgynevezett univerzális ellátások majdnem teljesen eltűntek. A társadalombiztosítási ellátások - nyugdíj, egészségügy - színvonala csökken, köre többnyire szűkül. Az előző elvek alapján kiszoruló egyének a rászorultsági elv alapján juthatnak ellátáshoz - ezért nő rohamosan a segélyezés. A segélyezés azonban nem kompenzálja a többi támogatáscsökkentést. Az utóbbi nyolc esztendőben a felsőoktatásban is radikálisan csökkent a központi támogatás. A felsőoktatási bérek és általában a pedagógusbérek 1994_1997 között reálértékben 30 százalékkal estek vissza. Az 1995. márciusi stabilizációs csomag nyomán 8 600 főt bocsátottak el a magyar felsőoktatásból. A GDP százalékában nézve a felsőoktatás támogatása az 1994-es 1,3 százalékról 1997-re 1 százalék alá csökkent, míg az OECD országok átlaga 1,6 százalék.

Liberalizáció és dereguláció

A gazdasági élet intézményrendszere is teljes egészében megváltozott, és az addigi állami paternalizmus biztosította viszonylagos megélhetési biztonságot a versengés szabadsága, a nyerés és vesztés bizonytalansága váltotta föl. Mivel az állam szűkülő szerepfölfogása és ténylegesen csökkenő szerepe miatt nemcsak a parancsolgató, hanem a gondoskodó funkciók közül is számosat leadott, az egyébként örvendetes gazdasági szabadságnak meg kellett fizetni a társadalmi árát. A munkanélküliek százezrei és a hajléktalanok tízezrei mindennek csak a szemmel látható következményei; a kudarcok megtörte élet, a kilátástalanság, a bizonytalanság miatti szorongás, avagy az elfoglaltság hiánya miatti kínzó unalom, mint tömegeket érintő társadalmilag fizetett ár, már nehezen számszerűsíthető. A gazdasági élet körében történt egy évtized alatti változásoknak a társadalom által észlelt, kifejezetten gazdasági hatása jelentős mértékben negatív. A gazdasági életben - szinte a felismerhetetlenségig - átformálódott minden. A gazdaság terének azonban nemcsak tulajdonlási viszonyai, intézményes szerkezete, s a gazdálkodás módja alakult át a társadalom számára megrendítő formában és gyorsasággal az előző állami paternalizmus viszonyaihoz képest, hanem ez egyúttal a némi védettséget jelentő nemzetállami határok elhalványulásával, az új, integrációs védhatárok nélküli, globálisan ható financiális mozgásoknak való kitettséggel esett egybe. A magyarországi dereguláció hasonló vonásokat mutat, mint a nyugat-európai országokban a 70-es évek közepén kezdődött piaci forradalom szentháromsága egyik tagjaként elhíresült és működő dereguláció. A liberalizáció, a privatizáció és a dereguláció együtt a nyugat-európai országokban a piacok egységesülésére és a technológia, kommunikáció forradalmára adott adekvát válasz, amely szétrobbantotta a tőke optimális hasznosulása útjában álló akadályokat, és amely szinte korlátlanná tette a versenyt a piacok, a piaci tényezők és a piaci viszonyok szinte korlátozásmentes érvényesülésével a piac és a verseny helyreállításában. Magyarországon a dereguláció ugyanazzal az indokkal következett be, mint a nyugat-európai országokban.

Negatív hatások

Mi van a mérleg egyik serpenyőjében - vagyis mik azok, amelyek negatív tapasztalatot jelentenek Magyarországon, s amelyeket a közfelfogás is a gazdasági liberalizáció rossz hatásaként értékel? Az ország hazai összterméke 25 százalékkal csökkent a 10 évvel ezelőtti állapothoz képest. Ami azonban ebből közvetlenebbül érintette és érinti az embereket, az a reáljövedelem csökkenése. Az 1980-as bázison számolt egy főre jutó reáljövedelem 10 évvel ezelőtt 115 százalékra emelkedett, majd 1996-ra visszaesett az 1980-as induló szintre. A nyilvántartott munkanélküliek száma Magyarországon először 10 százalék fölé emelkedett, majd 6-7 százalék közelében látszik stabilizálódni. Egy olyan országban, ahol a lakosság évtizedekig gyakorlatilag nem ismerte a munkanélküliséget, ez a jelenség-együttes drámai hatású volt. A lakosság fogyasztása is csökkent. Mindezek megrázó hatással voltak a társadalomra, ami a deviancia jelzőszámaiban is megmutatkozott. A bűnözés növekedéséről és a növekedés dinamikájáról is az mondható el, hogy a szemügyre vett periódusban a társadalom, de a bűnüldöző és igazságszolgáltató apparátus számára is mellbevágóan felgyorsult - noha a bűnözés növekedése a megelőző időszakban sem volt ismeretlen. Az a több évtizedes gyakorlat, amelyre jellemző volt, hogy a gazdasági aktoroknak közellátási, munkahely-biztosítási és szociális feladatokat is be kell tölteniük, megszűnt. Ezzel együtt az ilyen vonatkozású állami feladatfelfogás és -gyakorlat is megváltozott, mégpedig a jóléti állam alkonya címén jelentősen csökkent. Mint a jéghegy csúcsa, így jelentek meg az ország városaiban a koldusok és a hajléktalanok tízezrei. Az e területen kibontakozó és társadalmilag negatívan értékelt hatások a gazdasági liberalizmus, konkrétabban: a gazdasági liberalizációnak számlájára íródtak.

Pozitív hatások

Mi van a másik serpenyőben - vagyis, melyek azok a társadalmi tények, amelyeket a magyar társadalom a gazdasági liberalizálódás során némileg hajlamos kedvezően értékelni? Az egyéni boldogulás és az erre való vállalkozás adminisztratív akadályai nagymértékben elhárultak. Kétségtelen persze, hogy a százezres nagyságrendű, jogilag is jegyzett vállalkozó között sok az olyan ember, aki kényszerűségből lett vállalkozóvá, ez azonban nem teszi semmissé azt a kedvező jelenséget, hogy tömegesen nyílt tér a magabízó iparoskodásra, a vállalkozó szellem felszabadulására, s az egyéni boldogulás útjainak keresésére. Ehhez járult az is, hogy az emberek vállalkozóként, turistaként, s bár korlátozott mértékben, de munkavállalóként és tanulóként is az államhatárokkal kevésbé gátolt módon mozoghatnak a világban. Az, hogy ez az adottság a társadalom rétegszerkezetében eltérő mértékekben realizálódik, az tény. Az ország többségének a gazdasági liberalizációval párhuzamosan a világra nyíló, a globalizáció és nemzetközi integráció hordozta egyéni lehetőségek kétségtelenül nem jelentenek többet, mint mindennek a mediatizált, képi megjelenítését. Az emberek nemcsak mint fogyasztók jutottak nagyobb választási lehetőségekhez, hanem a választási lehetőség más élettereken is természetessé kezd válni. Az életpálya - vagy csak a megélhetés - újraindítása, az újrakezdés tömeges volta, de legalábbis megrázkódtató kényszerének a másik oldala az újrakezdés lehetőségének a szabadsága is. Mindez persze - ismételjük - társadalmilag strukturált lehetőség, ami inkább csak a tehetősebbek és így az iskolázottabbak számára konkrét lehetőség, az azonban már az adott állampolitika függvénye is, hogy belsőleg mennyire nyitott a társadalom.