A belügyminiszter 2001. január 26-án nyújtotta be T/3690. számon a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot, amely több kísérlet után 2000. júliusára készült el tervezet formájában. A javaslat szerint megszűnik a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény és a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) közti kapcsolat. Ugyanakkor a javaslat - szinte változtatás nélkül - megismétli az Mt. számos rendelkezését, így - többek között - az alapelvekre, a jognyilatkozatokra, az érvénytelenségre, a határidőkre, a tanulmányi szerződésre, a helyettesítésre, a munkaidőre, a pihenőidőre, a szabadságra vonatkozó szabályokat. A javaslat szerint az új törvény „általános" részre és „különös" részre tagolódna. A közös szabályok egységesen vonatkoznak az állami és az önkormányzati köztisztviselőkre. A javaslat „különös" részének releváns rendelkezései külön-külön tartalmazzák az állami, illetve az önkormányzati alkalmazásban álló köztisztviselőkre vonatkozó eltérő rendelkezéseket.
Az egyik jelentősebb változás, hogy a törvény hatálybalépésének időpontjában a közszolgálati szerveknél foglalkoztatott ügykezelők és fizikai alkalmazottak közszolgálati jogviszonya munkaviszonnyá alakul át, tehát ők az Mt. hatálya alá kerülnek. A törvényjavaslat ugyanakkor garantálja, hogy az átminősítés után a munkavállaló a munkaviszonyának fennállása alatt az illetményét, a juttatásait és az egyéb jogosultságait illetően nem kerülhet a korábbinál hátrányosabb helyzetbe.
A javaslat szerint a Munka Törvénykönyve kiegészül egy fejezettel, amely a közszolgálati szerveknél foglalkoztatott munkavállalókra vonatkozó eltérő rendelkezéseket tartalmazza majd. Ilyen például, hogy a munkáltató meghatározott képesítési követelményekhez, illetve biztonsági feltételekhez kötheti az ügykezelők és fizikai alkalmazottak alkalmazását.
A javaslat szerint a közszolgálati szerveknél foglalkoztatott munkavállalók fizetésének megállapítására vonatkozó egységes szabályokat az Mt. melléklete tartalmazza. E sajátos helyzetben lévő munkavállalókra is a köztisztviselői illetményalap vonatkozik, és megilleti őket minden naptári évben legalább egyhavi személyi alapbérnek megfelelő díjazás is
A társadalom részéről jogos elvárás, hogy a hivatalnoki kar korrupciómentes legyen, és a versenykövetelményeknek megfelelő munkát végezzen. A közszolgálati jogviszony létesítésének a büntetlen előélet mellett a feddhetetlenség is a feltétele lesz. Ez azt jelenti, hogy nem lehet köztisztviselő, akit gyanúsítottként vagy vádlottként büntetőeljárás alá vontak, illetve akit főbüntetésre vagy önállóan alkalmazott mellékbüntetésre ítéltek (az ezek alóli mentesítéstől, illetve végrehajthatóságuk megszűnésétől számított további két évig).
A munkáltató mérlegelheti, hogy feddhetetlen-e az a köztisztviselő, akivel szemben a hatóság megrovást, főbüntetés helyett alkalmazott járművezetéstől eltiltás mellékbüntetést vagy elkobzást alkalmazott, és a végrehajtás befejeződött.
Méltatlanná válik hivatalára az a köztisztviselő, aki a munkaköri kötelezettségeit a köztisztviselői etikai szabályok megsértésével nem pártatlanul, befolyástól mentesen látja el, vagy az általa betöltött beosztás tekintélyét a társadalom általános értékítélete szerint, súlyosan rombolja. Az etikai szabályokat vétkesen megszegő, illetve méltatlanná vált köztisztviselővel szemben az etikai eljárás szabályai szerint kell eljárni.
Az eljárást etikai bizottság rendeli el és folytatja le. Az etikai bizottság tesz javaslatot a hivatalához méltatlan magatartás miatti feddhetetlenség hiányának megállapítására is.
A köztisztviselők által betartandó normákat a javaslat szerint az úgynevezett etikai kódex tartalmazza. A kódexet a belügyminiszter - az országos érdekegyeztető fórumok véleményének kikérése után - teszi ajánlás formájában közzé.
A javaslat szerint a köztisztviselőknek 5 évenként vagyonnyilatkozatot kell tenniük, amelybe csak a közszolgálati szerv vezetője és a munkáltatói jogkör gyakorlója tekinthet be a köztisztviselő jelenlétében, és kizárólag akkor, ha a köztisztviselővel szemben összeférhetetlenség gyanúja merül fel (esetleg olyan tevékenységet folytat, illetve magatartást tanúsít, amely hivatalához méltatlan, vagy amely pártatlan, befolyástól mentes tevékenységét veszélyeztetné).
A javaslat melléklete sorolja fel azokat a vagyontárgyakat, melyeket a nyilatkozatban fel kell tüntetni, Nyilatkozni kell továbbá a köztisztviselőnek gazdasági társaságokban fennálló érdekeltségeiről is. A közszolgálati jogviszonyban álló köztisztviselőknek a törvény hatálybalépé-sét követő 90 napon belül kell az első vagyonnyilatkozatot megtenni. Ha e kötelezettségének a köztisztviselő nem tesz eleget, a köztisztviselői jogviszonya megszűnhet.
A hatályos köztisztviselői törvény alapján, amennyiben a köztisztviselői állásra pályázatot írnak ki, vagy a pályázat kiírását jogszabály kötelezővé teszi, a kiírásnak a pályázat elnyeréséhez szükséges valamennyi feltételt és a pályázat elbírálásának a határidejét kell tartalmaznia.
A javaslat szerint lehetőség lesz betöltött álláshelyre is pályázatot kiírni, de erről a köztisztviselőt tájékoztatni kell.
A jövőben a pályázati eljárásban akkor kerülhet sor képességvizsgálatra, ha a közszolgálati jogviszony létesítése és a vezetői megbízás elnyerése szempontjából lényeges tájékoztatást nyújthat, és ha ezt a pályázati felhívás is tartalmazta. A javaslat hiányossága azonban, hogy ez alapján bárki meg tudja indokolni a képességvizsgálat elrendelését.
A javaslat szerint a köztisztviselői jogviszony a törvény erejénél fogva megszűnik a 70. életév betöltésével. A törvény hatálybalépését követően saját jogú nyugellátásban részesülő köztisztviselővel egyébként közszolgálati jogviszonyt csak határozott időre, legfeljebb egy évre lehet létesíteni, de ezt ismételten meg lehet hosszabbítani.
Megszűnik annak a köztisztviselőnek is a jogviszonya, akit bűncselekmény elkövetése miatt felfüggesztett vagy végrehajtandó szabadságvesztésre ítélnek. Abban az esetben, ha a köztisztviselővel szemben bűncselekmény miatt egyéb jogkövetkezményt alkalmaznak, a munkáltató mérlegelési jogkörében dönthet e súlyos jogkövetkezmény alkalmazásáról.
A javaslat szerint a köztisztviselők minősítési rendszere 2002. január 1-jétől kibővülne - az eddigi soros előrelépéshez kapcsolódó minősítésen túl - egy új teljesítményértékeléssel: a köztisztviselő munkateljesítményét munkakörének és a közszolgálati szerv kiemelt céljainak figyelembevételével meghatározott teljesítménykövetelmény alapján a munkáltatói jogkör gyakorlója évente - mérlegelési jogkörében eljárva - írásban értékeli, az évente általa előre meghatározott teljesítményrendszer figyelembevételével. Ez az értékelés az alapja a köztisztviselő alapilletménye 20 százalékkal való megemelésének, illetve csökkentésének is. Ha a vezető a kötelességét elmulasztja, a vezetői pótlékát 50 százalékkal csökkenthetik.
A javaslat szerint az illetményrendszerben lényeges változások nem várhatók, vagyis sem a besorolási fokozatokat megelőző várakozási idő nem rövidül, sem az egyes fokozatokhoz tartozó szorzószámok nem változnak. Az illetményrendszer egyik legnagyobb hibája, hogy továbbra sem tesz különbséget a besorolásnál aszerint, hogy valakinek egyetemi vagy főiskolai végzettsége van.
Ha tekintetbe vesszük, hogy a köztisztviselői illetményalap jelenlegi mértéke a törvény szerint 28 150 forint, melyet - előzetes hírek szerint - jövőre 30 600 forintra kívánnak emelni, ehhez társítva a változatlan illetménytáblázatot, a közszolgálati szférában a fizetések megint alig fognak emelkedni.
Az egyéb juttatások rendszere (például a köztisztviselőket alanyi jogon megillető étkezési hozzájárulás) lényegét tekintve változatlan marad. A ruhapénz, ami korábban csak adható juttatás volt, most alanyi jogon jár majd. A mértéke az illetményalap eddigi 100-150 százaléka helyett annak 150 százaléka lenne.
A köztisztviselő részére biztosítható - visszatérítendő, illetve vissza nem térítendő - támogatások köre az állam készfizetőkezesség-vállalásával bővülne: arra az esetre, ha a köztisztviselő - a méltányolható igényét kielégítő - lakásépítéséhez, -vásárlásához hitelintézettől igényelt kölcsön összege meghaladja a lakásingatlan hitelbiztosítéki értékének a hitelintézet által meghatározott legmagasabb arányát, erre a különbözetre az állam kezességet vállalna.
Bekerült a javaslatba a szociális keret terhére nyújtható pénzbeli és természetbeli támogatások köre: e szerint a köztisztviselőnek eseti segély, jövedelemkiegészítés, temetési segély, kedvezményes étkezés, kedvezményes üdülés nyújtható, továbbá egyes szolgáltatásokat kedvezményesen vehet igénybe.
A nyugállományba helyezett köztisztviselőkről való gondoskodás új formái találhatók a javaslatban: a közigazgatási szervek kötelesek lennének kapcsolatot tartani volt alkalmazottaikkal, figyelemmel kísérni a nyugdíjas köztisztviselők szociális helyzetét, egészségi állapotát, és kötelesek lesznek a rászorulókat szociális és kegyeleti támogatásban részesíteni. Erre a célra a közigazgatási szerven belül nyugdíjasbizottság is létrehozható.
A törvény szerint - az eddigi 3 havi helyett - további 4 havi végkielégítés jár annak a köztisztviselőnek, akinek a jogviszonyát öt évvel a nyugdíjjogosultság megszerzése előtt felmentéssel szünteti meg a munkáltatója.
A javaslat szerint a köztisztviselő az adott közszolgálati feladat kiemelkedő teljesítéséért, illetve a szolgálati feladatok hosszabb időn át történő eredményes végzéséért pénz- vagy tárgyjutalomban részesíthető, így jutalmazható hazai vagy külföldi jutalomüdüléssel, miniszter által adományozott, névre szóló emléktárggyal, vagy a miniszter által alapított kitüntető címmel, kitüntetéssel is. A jubileumi jutalom - egyébként változatlan - szabályai átkerültek a köztisztviselők munkavégzéséről, munka- és pihenőidejéről, jutalmazásáról, valamint juttatásairól szóló 1992-es kormányrendeletből a törvényjavaslatba.
A köztisztviselői „elit" kiépítését szolgálja a kiemelt főtisztviselői kar létrehozása, amely évente meghatározott, de legfeljebb 300 fős csoport, és amelynek tagjai a többi köztisztviselőtől eltérő, évente a költségvetési törvényben meghatározott főtisztviselői alapilletményre és - a főosztályvezetők, helyettes államtitkárok, valamint a közigazga döntések előkészítését várják tőlük.
Csak olyan személy pályázhat főtisztviselői kinevezésre, aki felsőfokú végzettséggel rendelkezik és a Miniszterelnöki Hivatalban, a minisztériumokban, vagy a kormány irányítása alá tartozó központi közigazgatási szervnél teljesít szolgálatot, illetve kinevezése esetén ilyen szervvel létesít köztisztviselői jogviszonyt.
Kérdéses, hogy a rendvédelmi szervek, határőrség, polgári nemzetbiztonsági szolgálatok kötelékében állókra hogyan terjednek ki a főtisztviselőkre vonatkozó szabályok, ha ők nem tartoznak a köztisztviselői törvény hatálya alá.
A főtisztviselői kinevezésre pályázni kell. A pályázati feltételeket a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter állapítja meg. A főtisztviselői kinevezés nem érinti a köztisztviselő kinevezését, besorolását, vezetői megbízását, munkakörét, beosztását, munkavégzésének helyét (bár lehetőség lenne a főtisztviselőt kormányzati érdekből más kormányzati szervhez is áthelyezni).
A főtisztviselőkkel szembeni elvárás, a folyamatos, magas színvonalú munka megköveteli a rendszeres továbbképzést. Ez olyan szigorú követelmény, hogy ha a főtisztviselő az előírt képzésen egy éven belül két alkalommal neki felróható okból nem vesz részt, a kinevezése megszűnik.
A törvény új szerkezete miatt az érdekegyeztetést két fejezetben javasolja szabályozni, és ezzel megbomlana a köztisztviselők eddigi egységes érdekegyeztetési rendszere. E szerint létrejön külön az állami szféra köztisztviselői számára a Köztisztviselői Érdekegyeztető Tanács, az önkormányzati szférában pedig az Országos Önkormányzati Köztisztviselői Érdekegyeztető Tanács az eddigi egységes Köztisztviselői Érdekegyeztető Fórum helyett.
A törvény hatálybalépésének tervezett időpontja 2001. július 1. A törvény hatálybalépését követő 60 napon belül valamennyi, már jogviszonyban álló köztisztviselőnek le kell tennie az új törvény szerinti esküt, ellenkező esetben a köztisztviselő jogviszonya a törvény erejénél fogva megszűnik.
R. B.
2001. január 26-án, a Miskolcon tartott tanácskozáson értékelték, hogy az ADOSZT milyen mértékben érvényesítette elképzeléseit az APEH 2001. évi illetmény- és bérpolitikai elképzeléseinek kialakításakor. Az ADOSZT a bérbizottsága ajánlása, a Titkárok Tanácsa által 2000. november 29-én és 2000. decemberi közgyűlésen elfogadott határozatai szerint közvetítette a szakszervezet véleményét a hivatal vezetésének.
Alapvető elvárásként fogalmaztuk meg, hogy a 2001. évi illetmény- és bérpolitikáról két ütemben kívánatos döntést hozni, így az erről szóló tárgyalásainkat és a megállapodást is ehhez kívánjuk igazítani.
Első ütemben ezért a köztisztviselői törvény alapilletménye január 1-jével esedékes 8,75 százalékos emelésére, valamint a béren kívüli juttatásokra tettünk javaslatokat. Így arra, hogy az APEH és területi szerveinél 2001-ben létszámcsökkentés ne legyen. Kezdeményeztük az APEH és az ADOSZT között a 2001. évi illetményfejlesztés mértékére és végrehajtására vonatkozó tárgyalások ütemezését. A köztisztviselői törvény alapilletménye 8,7 százalékos emelése és az ehhez biztosított 6,2 százalékos források közti különbözetet belső tartalékokból javasoltuk kigazdálkodni. Javasoltuk, hogy a 8,75 százalékos átlagos bérfejlesztés a lehető legszélesebb körben érvényesüljön, vagyis az valamennyi (2000. december 31-én az APEH-nél közszolgálati jogviszonyban álló) tisztviselőre vonatkozzon.
A béren kívüli juttatások körében javasoltuk a ruhapénznek a meghatározott legmagasabb mértékű és változatlanul július elsején történő kifizetését, az ADOSZT Önkéntes Egészségbiztosítási és Önsegélyző Pénztár leendő tagjainak támogatását. Több, az elmúlt időszakban már előterjesztett javaslattal éltünk, így például a kötelező bankszámlanyitás költségeihez a 2000 forint/hó/fő megállapítását, a lakásalap feltöltését stb. Előzőek mellett javasoltuk továbbá az elmúlt év(ek)ben megállapított béren kívüli juttatások automatizmusát, fenntartását.
A második ütemben a köztisztviselői törvény átfogó és várhatóan 2001. július 1-jétől hatályba lépő módosításához kapcsolódóan javasoltuk a bértárgyalások folytatását, különös tekintettel a III.-V. állománycsoportok (ügykezelők, fizikai alkalmazottak) jogállásának várható megváltoztatására. Bejelentéssel éltünk arra vonatkozóan, hogy a köztisztviselőitörvény-módosítás kihirdetését kővetően az ADOSZT kollektív szerződésben akarja rögzíteni az érintett munkavállalók jogait, kötelezettségeit. Előzetesen jeleztük, hogy álláspontunk szerint a jogállásuk megváltozása nem eredményezheti majd az eddig elért kereseti szintjük csökkenését.
A hivatal vezetése a kollektív szerződésre vonatkozó javaslatunkat előzetesen elfogadta, és a maga részéről is alapelvnek tekinti azt, hogy az érintettek megszerzett jogai nem sérülhetnek, illetve keresetük nem csökkenhet.
Az APEH vezetése a beterjesztett szakszervezeti javaslatok nagyobb és a köztisztviselőink számára fokozottabb jelentőséggel bíró hányadát elfogadta. Időközben már megjelentek azok az APEH-elnöki utasítások, amelyek az idei 8,7 százalékos illetményfejlesztésre, a ruházati költségtérítésre, a lakásalap feltöltésére vonatkoznak.
A testület az APEH 2001. évi illetmény- és bérpolitikai intézkedéseit és a vele kapcsolatban az ADOSZT által tett szakszervezeti javaslatokat, véleményeket összességében elfogadhatónak ítélte meg.
Az értekezlet napirendjén szerepelt még a 2001. évi értékelési és ösztönzési rendszer szakszervezeti véleményezése.
Javasoltuk, hogy az ösztönzési rendszerben az adóhatósági szankciók súlyát csökkenteni kellene. Ez a költségvetés szempontjai szerint is indokolt lenne. Az irreálisan magas szankciókból származó bevételi előírás hosszú távon kevesebb bevételt fog eredményezni. Egyben felhívtuk a figyelmet arra, hogy az újabb mutatók kimunkálása során ügyelni kellene arra, hogy a szükséges adatok lehetőleg informatikai eszközökkel kigyűjthetők legyenek. Olyan többletfeladatokat ne rójanak az igazgatóságokra, amelyek sok manuális munkát igényelnek, mert azok feleslegesen sok erőt lekötnek.
A 2001. február 21-én, Budapesten tartott tanácskozáson először a "Heller 2000„ Pénztárszolgáltató Rt. képviseletében Tordai Lászlóné vezérigazgató adott tájékoztatást a 2000. évi személyi jövedelemadó- bevallásokhoz kiadott igazolásokról és az egyenlegértesítők esetlegesen félreértelmezhető adattartalmáról. (Lapunkban közöljük rövid írásos tájékoztatóját. a szerk.)
Az értekezlet fő napirendjeként az ADOSZT Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Dolgozók Önkéntes Egészségbiztosítási Pénztára 2001. február 28-án tartandó közgyűlése előkészítése, illetve az alapító okirata, alapszabálya szövegezésének véglegesítése és a pénztárral kapcsolatos egyéb kérdések szerepeltek. Amint az időközben megalakult pénztár által kiadott tájékoztatóból is kitűnik, az ADOSZT Egészségpénztár különböző társadalombiztosítási, és egészségügyi ellátásokhoz, azok igénybevételéhez kíván támogatást nyújtani valamennyi APEH-dolgozónak, aki a pénztár tagja lesz.
Dr. Lukács Mariann meghívott előadó a „Patika" Önkéntes Egészségbiztosítási Pénztár elnök-vezérigazgatója, aki megbízásunk alapján az alapítás jogi és adminisztrációs teendőit ellátta, beszámolt az ADOSZT Egészségbiztosítási Pénztára alapítása előkészületeiről. Az előterjesztett anyaghoz a Titkárok Tanácsa tagjai néhány apró módosítást javasoltak. Ezeket a pénztár alakuló küldöttértekezletéig átvezették a szövegben.
A Titkárok Tanácsa az ADOSZT közgyűlési határozatában foglalt elvek szerint látta megvalósulni az ADOSZT Egészségpénztárt, ezért egyhangúlag támogatta a pénztár megalapítását.
Michalkó Péter beszámolt arról, hogy az APEH vezetése előzetesen támogatásáról biztosította az alapítókat. A hivatal szándéka, hogy a pénztári tagok egységes tagdíját - az alapítás hónapjától kezdődően, 2000 forint/hó/fő összegben - tagdíj hozzájárulásként át vállalja.
Pető Ferenc
országos titkár
Dr. Horváth Istvánt, az APEH személyügyi főosztályának helyettes vezetőjét a köztisztviselői törvény módosításáról, erényeiről, hátrányairól, várható hatásáról kérdeztük.
- A törvény legfontosabb része, „lelke" az előmeneteli rendszer. A hatályban lévő szabályokhoz képest az új szorzószámok átlagosan kb. 80 százalékos emelést tesznek lehetővé 2004. január 1-jéig, négy lépcsőben. A jövő évi költségvetési törvény szerint a mostani 30 600 forint helyett 33 000 forintot kell az új szorzókkal beszorozni 2004-ig. Sok köztisztviselőnél ez markáns emelésnek számít.
A klasszikus közigazgatási pálya ismérve az előmenetelen túl az, hogy mennyire szilárd a munkavállaló helyzete. Véleményem szerint akkor lenne igazán az, ha egy adott intézmény alkalmazottai nem a közigazgatási szervvel, hanem az állammal vagy az önkormányzattal állnának jogviszonyban. Így átszervezések címén sem lehetne senkit elbocsátani, legfeljebb áthelyezni. Igaz azonban, hogy ez a helyzet sem lenne tökéletes, mert megfelelő bérlakások hiányában a köztisztviselők egyoldalú mozgatása gondot jelentene az országon belül, az infrastruktúra állapota miatt pedig az utaztatás jelentene gondot.
Problémának tartom, hogy kilenc éve nem valósul meg a közszolgálat egysége. Németországban az számít köztisztviselőnek, aki érdemi munkát végez a közszolgálatban, a francia minta szerint pedig mindenki köztisztviselő, aki a közszolgálatban dolgozik. A magyar szabályozás visszássága, hogy az ügykezelők és fizikai alkalmazottak kikerülnek a köztisztviselői törvény hatálya alól, de a közalkalmazottaknál - pl. egy állami vagy önkormányzati kórházban, iskolában ugyanilyen minősítésben dolgozók - már nem. A hosszú évek óta húzódó ellenmondásokat most sem rendezik. Egyszer részévé kell hogy váljon a törvénynek az is, hogy a gyakornoki idő, az első időszak a szakmai tanulásé lehessen. A köztisztviselői életpályának azt kellene jelentenie, hogy csak az dolgozhasson ott, aki a szükséges szakmai és erkölcsi bizonyítvánnyal való rendelkezésen túl megfelel bizonyos paramétereknek.
- Mi a véleménye az etikai kódex törvénybe való beemeléséről?
- A törvény nem tartalmaz etikai kódexet, csak az etikai felelősséggel kapcsolatos eljárási, büntetési szabályokat. Szerintem nem helyes, hogy az etikai tárgyalások nyilvánosak lesznek. Ez akár személyhez fűződő jogokat is sérthet, főként, ha utólag kiderül a „vádlott" ártatlansága. Szerencsésebb lenne, ha a szakma önmaga termelné ki a tisztviselőire vonatkozó etikai normákat, és azt sem tartom helyesnek, hogy nyilvánosságra lehet hozni a megrovásban, figyelmeztetésben részesítettek nevét.
Az etikai szabály az én értelmezésemben azt jelenti, hogy egy adott közösség meghatároz bizonyos normákat, amelyeket minden tagja elfogad. Ebben különbözik a jogszabályoktól, amelyek életviszonyokat képeznek le, és állami kényszerrel teszik kötelezővé betartásukat. Az etikai kérdésekre vonatkozó rendelkezéseket leválasztanám a törvényről. Az APEH közszolgálati szabályzatában van egy etikával foglalkozó fejezet, amelynek pontjait egy korábbi törvénymódosításból vettünk át. Vélhetően ezt is felül kell vizsgálnunk, hogy megfeleljen az új rendelkezéseknek.
- Hogyan vélekedik a vagyonnyilatkozat kötelezővé tételéről?
- Önmagában szükségesnek tartom. Aki a köz ügyeivel foglalkozik, különösen, ha pénzzel, akkor számoljon be vagyoni helyzetéről. Az APEH-nál nagyobb a közvetlen és a közvetett lehetősége a korrupciónak, így elfogadom ezt a rendelkezést. Azt azonban, hogy a bevallási kötelezettséget kiterjesztik a köztisztviselő környezetére, túlzásnak tartom, ráadásul ezek a szabályok ellenőrizhetetlenek, könnyen kijátszhatók. Elfogadhatatlan, hogy valakit csak akkor lehessen kinevezni, ha a házas- illetve élettársa, vagy az akár felnőtt korú gyermeke felhatalmazza a nyilatkozattételre. Ha ők a későbbiekben visszavonják ezt a felhatalmazást, a köztisztviselőt el kell küldeni állásából, bármilyen jó minőségű munkát végez. Azt sem tartom helyesnek, hogy túl széles körben megismerhetők a nyilatkozat eredményei, mert ez irigységet, visszaélést vonhat maga után.
-Van-e a már felsoroltakon túl olyan rendelkezés, amelynek bevezetését helyesli, illetve amellyel nem ért egyet?
- Munkavállaló-párti rendelkezésnek tartom, hogy a felmentési időre átlagbért kell fizetni. Rossz viszont az, hogy a felmondási idő minden esetben hat hónap. Akkor is, ha valakit alkalmatlansága miatt menesztenek, s akkor is, ha a munkavállaló egy átszervezés miatt kerül ilyen helyzetbe.
Jó változtatás, hogy a frissen megválasztott vezető egy év haladékot kaphat a közigazgatási szakvizsgával kapcsolatban. Nem lehet célunk, hogy ne engedjük magunk közé a gazdaságban, vállalatoknál már bizonyított, jó képességű, magas végzettségű embereket.
Pozitív irányba változott a vezetői megbízások visszavonásának menete is. Mindeddig, ha egy vezetőnek visszavonták megbízatását, a jog szerint méltatlan helyzetbe is kerülhetett. A javaslat szerint ezen túl fel kell őt menteni, így anyagi és emberi szempontból is méltó módon távozhat.
A teljesítményértékeléssel kapcsolatban az a véleményem, hogy ki kellene dolgozni azokat a szakmai szempontokat, amelyek alapján el lehet bírálni, hogy a mennyiség mellett ki milyen minőségben végezte munkáját és milyen horderejű feladatokat végzett el.
A nyelvi pótlékról kettős véleménnyel vagyok. Egyrészt természetesen ösztönözni kell arra a köztisztviselőket, hogy az EU-tagságunk kapujában rendelkezzenek idegennyelv-ismerettel, ugyanakkor nincs mindenki olyan helyzetben, hogy tanulhasson. Másrészt a nyelvi pótlékot akkor is megkapják majd a dolgozók, ha tudásukat nem használják fel munkájuk során. Így a közel megegyező munkát végző kollégák fizetése között akár hatvanezer forint különbség is lehet, anélkül, hogy elvégzett feladataik minősége különbözne. A Munka Törvénykönyve és a közalkalmazotti törvény magában foglalja a rendkívüli felmondás lehetőségét, a köztisztviselői törvény módosítása azonban nem. Sérelem érheti a köztisztviselőt, és ilyen esetben biztosítani kellene neki az azonnali távozás lehetőségét.
Összességében az a véleményem, hogy a módosító javaslatok egzisztenciálisan vonzóbbá teszik a pályát, de bizonyos szabályokat jobban át kellett volna gondolni, precízebben kimunkálni.
Pintér Melinda
Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal engedélyezett létszáma ez év január 1-jéig 36 csökkent, azaz jelenleg 13 639. Az összlétszámon belül az arra vonatkozó vezetői döntés következtében módosult az egyes szervezetek létszáma, valamint a munkaerő szakmai blokkonkénti összetétele is. Az összlétszám csökkenését a Számítástechnikai és Adóelszámolási Intézetből a Pénzügyminisztériumnak átadott 26, továbbá a területileg illetékes fővárosi és megyei nyugdíjbiztosítási igazgatóságoknak - az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság, valamint az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal között 2000. szeptember 6-án létrejött megállapodás alapján - a jogosító tevékenység átadásával összefüggésben átadott 80 státus eredményezte.
Ezen intézkedések következtében senki közszolgálati jogviszonya nem szűnt meg, valamennyi érintett köztisztviselőnk feladataival együtt került új munkáltatójához.
A 2001. évi költségvetési terv 70 státust biztosított számunkra, túlnyomórészt a Bűnügyi Igazgatóság és az Oktatási Igazgatóság létszámproblémái megoldásához. (Mint ismeretes ,az Oktatási Igazgatóságot az elmúlt évben úgy kellett felállítanunk, hogy ahhoz külön létszámkeretet nem kaptunk.)
Az APEH-szervezetek közötti létszámoptimalizáció során 157 státus áthelyezésre került sor az igazgatóságok között. Az egyes APEH-szervezeteken belüli munkaerőmozgásokat is beleértve az elvégzett feladat nagyságát jól jellemzi, hogy az 1999 novemberében elrendelt, s csaknem háromnegyed évig fennálló létszámzárlat következtében keletkezett üres, valamint az átszervezés kezdete óta természetes fogyással megüresedő álláshelyek bevonása után is eddig 885 köztisztviselőnket érintette személyesen (kedvezően vagy kedvezőtlenül) az optimalizációs intézkedés.
A gondos, körültekintő, előkészítő intézkedések eredményeként csak 192 kolléga közszolgálati jogviszonyát kellett megszüntetni. Ennek többségére megegyezéssel vagy nyugdíjazással került sor.
2001. első negyedévének végére az igazgatóságok közötti státusátadások befejezettnek tekinthetők, továbbá 16 igazgatóságon a munkaerő összetétele már megfelel az egyes szakmai blokkokra és állománycsoportokra (besorolási osztályokra) engedélyezettekkel.
Naponta változóan folyamatban van még az alábbi szervezeten belüli mozgások megvalósítása.
Igazgatóság Blokkra Állománycsoportra
Engedélyezett beállás (státus)
Bács-Kiskun 3 5
Békés - 1
Csongrád - 1
Komárom-Esztergom - 2
Pest 1 2
Szabolcs-Szatmár-Bereg 3 1
Jász-Nagykun-Szolnok - 2
A belső átszervezés következtében 14 igazgatóság létszámra csökkent, míg a többieké növekedett. 272 fővel nőtt az ellenőrzési, 17 fővel a működtetési területen foglalkoztatottak száma, s ez a többi szakmai területen ennek megfelelő csökkenést eredményezett. Az előírt állománycsoportonkénti, továbbá szakmai blokkonkénti létszámösszetételre történő beálláshoz néhány kollégának még sikeresen be kell fejeznie az ahhoz szükséges iskolai végzettség, illetve szakképzettség megszerzése érdekében folytatott tanulmányait.
A 2001. év elején végrehajtott illetményemelés előkészítése során a következőket is figyelembe kellett vennünk.
A 197/2000. (XI.27.) Korm. rendelet a minimálbért (a közszolgálatban az alapilletmény és az illetménykiegészítés együttes összegét) 2001. január 1-jei hatállyal teljes munkaidőben 40 000 forint összegben állapította meg.
A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény 53. §-a értelmében az illetményalap ugyancsak 2001. január 1-jétől 30.600 forintra növekedett.
A köztisztviselők jogállásáról szóló, többször módosított 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) tervezett módosítása az illetmények további emelését, de a Ktv. 100 százalékos szinttől felfelé történő eltérítési mértékének jelentős szűkítését - tulajdonképpen a személyi illetményben részesítés lehetőségének megszüntetését - eredményezheti.
Mindezekre tekintettel annak ellenére vállaltuk a 40 000 forintnál alacsonyabb illetménnyel rendelkezők esetében a 8,75 százalékos, a többi esetben átlagosan 8,7 százalékos illetményemelést, hogy az ahhoz szükséges forrásokat csak illetmény-megtakarításaink e célra történő mozgósításával tudjuk biztosítani. Ezzel a döntéssel azt kívántuk elősegíteni, hogy az év várható további bérintézkedései során ne kerüljünk eleve hátrányba más szervezetekhez képest.
Szervezeteink az illetményemeléssel kapcsolatos feladataikat fegyelmezetten végrehajtották, melynek során nem volt mód a differenciálások teljesítmény szerinti további fokozására, a kiemelés mértékének emelésére.
Végül is ez az intézkedés mintegy 13 600 köztisztviselőnket érintette, az illetményemelés átlagos mértéke bruttó 7 348 forint/fő/hó volt. Az új illetményeket 2001. január 1-jétől visszamenőleg állapítottuk meg, s kifizetésükre első ízben a február havi illetménnyel egyidőben került sor.
Ezekkel az intézkedésekkel, valamint a területi igazgatóságok vezető állású köztisztviselői minimális illetményeinek újbóli meghatározásával bizakodva várjuk a Ktv. módosításában meghatározásra kerülő további teendőket, melyeket a személyügyi vezetők országos szakmai felkészítő értekezletén igyekeztünk előzetesen "körbejárni".
Varga Sándor
főosztályvezető
APEH Személyügyi Főosztály
Az 1848. évi forradalom és szabadságharc 153. évfordulója alkalmából szakmai tevékenysége elismeréseként, tartósan eredményes munkavégzéséért a pénzügyminiszter Miniszteri Elismerő Oklevéllel tüntette ki Sotus Józsefet, az Észak-budapesti Igazgatóság kizárólagos illetékességű igazgatóhelyettesét.
Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal közötti járulékintegrációban való konstruktív és folyamatos tevékenységéért Bezerédj-díjban részesült a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság főosztályvezetője, Kiss Sándor.
Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Igazgatóság: Tamásné Czinege Csilla igazgató; Zala Megyei Igazgatóság: dr. Tóth Miklós igazgató; Adóügyi főosztály Szigetvári Zsuzsanna osztályvezető; Alkalmazásfejlesztési főosztály Skoda Tamás, szakmai tanácsadó hatósági főosztály; Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei hatósági osztály Horváth István osztályvezető; Hálózat- és rendszerfel-ügyeleti főosztály, Csekei-Tóth Ká-roly főosztályvezető-helyettes; Dél-budapesti Igazgatóság: Csomor Gáborné főmunkatárs, Deák László főosztályvezető, Ferenczi Andrásné ügykezelő osztályvezető, Kádár Sándor osztályvezető, Reichardt Géza osztályvezető, Reiland Ferenc fizikai alkalmazott, Tobak Ferencné osztályvezető, Vas László főtanácsos; Észak-budapesti Igazgatóság: Csáti Andrásné főmunkatárs, Dolnay Ottó Tamásné dr. igazgatóhelyettes, Kézdi Péterné c. főmunkatárs, Kovács Imre főmunkatárs, Szabó Gyuláné c. szakfőtanácsos, Szathmáry Árpád főosztályvezető, Szombathyné Nagy Zsuzsanna előadó, Tóth Andrásné főmunkatárs, Turzó Károlyné főmunkatárs; Kelet-budapesti Igazgatóság: Bonácz Zsolt főelőadó, dr. Horváth Lajos c. főtanácsos, Jenei Ferencné ügykezelő, Márton Józsefné főelőadó, Pillók Istvánné főmunkatárs, Szalkainé Pintér Judit Laura előadó, Tóth Béla főtanácsos, Vira Sándor főosztályvezető, Zelenka Ildikó főosztályvezető; Pest Megyei és Fővárosi Kiemelt Adózók Igazgatósága: Lévay Antal szakfőtanácsos, Szabados Gáborné főtanácsos; Számítástechnikai és Adóelszámolási Intézet, Drexler Zoltán főtanácsos; Reichardt Gézáné főmunkatárs, Szécsyné Gergely Krisztina főosztályvezető; Bűnügyi Igazgatóság: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Nyomozó Hivatal dr. Borbély Menyhért hivatalvezető; Bűnügyi Igazgatóság: Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Nyomozó Hivatal Gál János tanácsos; Bűnügyi Igazgatóság: Központi Nyomozó Főosztály Kollár Ferenc szakfőtanácsos; Baranya megyei Igazgatóság: Aszmann József osztályvezető, Szabóné dr. Knipl Katalin szakmai főtanácsadó, Mucsi Ferencné dr. osztályvezető, Kelemen Lajosné főmunkatárs; Bács-Kiskun Megyei Igazgatóság: Sipos Györgyné főmunkatárs, Szórát Jánosné osztályvezető, Vadas Gábor osztályvezető, Vázsonyi Miklósné c. szakfőtanácsos; Békés Megyei Igazgatóság: Laurinyecz Katalin c. tanácsos, Sári Edit c. tanácsos, Valachné Kesztyűs Erzsébet osztályvezető; Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Igazgatóság: Bajzáth Tibor c. tanácsos, Benedek Lászlóné osztályvezető, Nógrádi Attiláné tanácsos, Varga László főosztályvezető; Csongrád Megyei Igazgatóság: Antal Lajos fizikai alkalmazott, dr. Csepregi Katalin tanácsos, Freiburger Lászlóné c. főmunkatárs; Fejér Megyei Igazgatóság: Eötvösné Zányi Erzsébet főmunkatárs, Lang Tiborné osztályvezető, dr. Miklós Orsolya osztályvezető; Győr-Moson-Sopron Megyei Igazgatóság: Gyöngyösi Zoltán titkár, Imre Istvánné főmunkatárs, Kálinger József főmunkatárs; Hajdú-Bihar Megyei Igazgatóság: Egriné Kaló Matild tanácsos, Szabó József osztályvezető, Szarukán Miklósné főmunkatárs, Zsigó Pálné c. főmunkatárs; Heves Megyei Igazgatóság: dr. Löffler Andrásné főtanácsos, Polgárné Szinyei Ágnes titkár; Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Igazgatóság: Nagyné Balogh Piroska főtanácsos, Kuróczi Etelka főtanácsos; Komárom-Esztergom Megyei Igazgatóság: Puskás András c. szakfőtanácsos, Ramocsa Ferenc osztály-vezető; Nógrád Megyei Igazgatóság: Gál József osztályvezető, Pest Megyei Igazgatóság: Grátz Péterné tanácsos, Bosnyák Zsolt osztályvezető, Buday János szakfőtanácsos, Hornyák Jánosné főmunkatárs, Sztancsné dr. Tősér Anna főosztályvezető, Turgyán Ferencné főmunkatárs, Berényi Mártonné főosztályvezető-helyettes, Hubják Béla főmunkatárs; Somogy Megyei Igazgatóság: Aranyosi Csilla tanácsos, Sovány Valéria főtanácsos, Vajda József igazgatóhelyettes; Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei-Igazgatóság: Magera Andrásné osztályvezető, Zagyi Sándor főtanácsos, Miskolcziné dr. Szi-lágyi Erzsébet osztályvezető; Tolna Megyei Igazgatóság: Fülöp János osztályvezető, Szabóné Schalli Margit fogalmazó; Vas Megyei Igazgatóság: Háló Istváné főmunkatárs, Horváthné Mészáros Ibolya osztályvezető; Veszprém megyei Igazgatóság: Gálné Ferencz Mária c. tanácsos, Kaiser Lászlóné c. tanácsos, Takács István c. főtanácsos, Pőr Zoltánné főmunkatárs, Zala Megyei Igazgatóság: Chománé dr. Papp Edit osztályvezető, Selyem Tóth Sándorné osztályvezető, Udvari Károly szakfőtanácsos.
Hatósági főosztály, Zala megyei hatósági osztály Farkas Ferencné osztályvezető; Bács-Kiskun Megyei Igazgatóság: Varga Sándorné főosztályvezető; Békés Megyei Igazgatóság: Bíró Béláné főmunkatárs; Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Igazgatóság: Tóth Alfréd szakfőtanácsos; Pest Megyei Igazgatóság: Sinkovics Anna főmunkatárs.
Adónemek főosztálya Szűcs Jó-zsefné tanácsos; Alkalmazásfejlesztési főosztály Szabó Erzsébet főtanácsos, Biztonsági főosztály Kemény Krisztina előadó; Ellenőrzési főosztály, Harányi Zsoltné főtanácsos, Vas György tanácsos, Felülellenőrzési főosztály dr. Vizi Hajnalka fogalmazó, Gazdasági főosztály Demény Tamásné szakfőtanácsos, Kiss Márta főelőadó, Hatósági főosztály; Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Igazgatóság: Hatósági főosztály Dr. Cserpák Ibolya főtanácsos; Győr-Moson-Sopron Megyei Hatósági osztály Dr. Erdélyi Ivánné dr. szakfőtanácsos, Jogi főosztály Fekete Józsefné dr. osztályvezető, Stratégiai fejlesztési főosztály Ozorai Magdolna főtanácsos, Tervezési és Elemzési főosztály Sáfár Jánosné főtanácsos, Üzemeltetési főosztály Posta Gábor címzetes tanácsos.
Dél-budapesti Igazgatóság: Bilinszki László osztályvezető; Észak-budapesti Igazgatóság: Máté Gábor főosztályvezető-helyettes, Hajdú-Bihar Megyei Igazgatóság: Szabóné dr. Kiss Zsuzsanna igazgatóhelyettes; Veszprém Megyei Igazgatóság: Latorczai Jánosné osztályvezető.
Alkalmazásfejlesztési főosztály: Strazicky Jánosné osztályvezető; Hatósági főosztály, Jász-Nagykun-Szolnok megyei hatósági osztály: Hoppál Katalin osztályvezető, Stratégiai fejlesztési főosztály: Kiss Márta címzetes főtanácsos, Titkársági főosztály: Mitró Sándorné főtanácsos, Üzemeltetési főosztály: Dr. Rácz Éva főtanácsos, Dél-budapesti Igazgatóság: Huber Tamásné főtanácsos; Dél-budapesti Igazgatóság: dr. Opóczkiné Hegyi Renáta osztályvezető; Kelet-budapesti Igazgatóság: Szabó Károly osztályvezető; Csongrád megyei Igazgatóság: Nyilas László osztályvezető; Fejér megyei Igazgatóság: Menyhárt Róbert osztályvezető; Fejér megyei Igazgatóság: dr. Várkonyi Györgyi osztályvezető; Hajdú-Bihar megyei Igazgatóság: Szűcs Józsefné osztályvezető; Heves megyei Igazgatóság: Kegyéné Csutorás Judit osztályvezető; Nógrád megyei Igazgatóság: Csehné Telek Klára osztályvezető; Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Igazgatóság: Mándi Józsefné osztályvezető; Vas megyei Igazgatóság: Borzon Enikő titkár; Zala megyei Igazgatóság: dr. Malasics Sándor osztályvezető.
Bemutatkoznak
- Hét éve dolgozom az APEH-nél korábban a nyugdíjbiztosítással kapcsolatos feladatokat láttam el, most revizor vagyok. Az előző titkár kért fel, hogy vállaljam el a tisztséget, és én örömmel tettem eleget a kérésnek. Nem a presztízs miatt, jó érzés tenni valamit a társaimért.
A megválasztásom óta történtek újabb belépések a szakszervezetbe, jelenleg több mint 37 százalékos a tagsági arány. Most az induló egészségpénztárba való toborzás a legfontosabb feladatunk. A szakszervezeti élet jobbátételének érdekében kikértem a kollégáim véleményét. Egy kérdőív segítségével fel szeretném mérni, milyen változtatásokra van igény. Főként a kulturális és a sportélet terén szeretnék javulást elérni.
Az igazgatóság vezetése szerencsére partnerünk a tagsági élet szervezésében. Nagyon sok feladatunk van, a nyolc munkaórából tizenkettőben is foglalkozhatnák a titkári teendőkkel, de igyekszem úgy csoportosítani a feladatokat, hogy mindez ne menjen a szakmai feladataim rovására. A jövőben szeretném párhuzamosan végezni a két feladatkört. Most a szabadidőmben foglalkozom a társadalmi tisztségemből adódó teendőkkel.
- 1988 óta dolgozom az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnál. Ügykezelőként kezdtem, 1990 óta ügyintéző vagyok. Több részterületen is megfordultam, az adónyilvántartással, bevallással, ügyfélszolgálattal kapcsolatos feladatokat is elláttam.
A kollégák kérésére vállaltam el a tagság érdekeinek képviseletét. Nem gondoltam volna, hogy ilyen szerteágazó egy szakszervezeti titkár feladatköre, de mivel agilis típusúnak tartom magam, örömmel végzem társaim érdekeinek képviseletét.
Először azt szeretném elérni, hogy nőjön a szakszervezeti tagság létszáma. Úgy gondolom, a különböző programok szervezésével vonzóbbá tudom tenni a szakszervezetbe való belépést. A nagyobb horderejű, hosszú távú terveimről még nem szeretnék beszélni, de úgy vélem, hogy a tagság és a vezetőség is partner lesz elképzelé-seim megvalósításában.
- A sorkatonai szolgálatom letöltése
után, 1971 óta
dolgozom a SZTADI-nál, azaz annak jogelődjénél. Most vezető vagyok a
levélelőállító üzem
géptermében. Szakszervezeti tagságom több mint tíz évre nyúlik vissza, aktívan részt vettem a sport- és kulturális
programok szervezésében. Tagja vagyok a minisztériumi sportklub szakszervezeti szakosztály vezetőségének.
Társaimmal megalapítottuk a hivatal természetjáró sportegyesületének evezős szakosztályát. Ezek a kapcsolataim is
segítenek abban, hogy titkárként jobban végezzem munkámat.
Élénkebbé kívánom tenni a szakszervezeti életet, munkát, lendületet kell adni a tagság aktivitásának. A szervezettség most harminc százalékos, legalább 40-50 százalékra szeretném emelni a jövőre.
1991 májusa óta dolgozom az APEH Komárom-Esztergom Megyei Igazgatóságán. Megszereztem az adótanácsadói végzettséget, jelenleg a könyvelői osztályon vagyok.
Mindig aktív társadalmi életet éltem, voltam KISZ-tag, KISZ-titkár, szakszervezeti bizalmi és bizalmi testületi tag. Többször jutalmazták kitüntetéssel munkámat, társadalmi feladatvállalásaimat. A hivatalnál igazgatói dicséretben részesültem, valamint címzetes főmunkatársi címet kaptam.
Nagyon sokan kerestek meg azzal, hogy szeretnék, ha elvállalnám a titkári funkciót. Talán a jó szervezőkészségem, az emberekkel való közvetlenségem és őszinteségem miatt kértek fel. Próbálok segítőkész lenni az emberekhez, akikkel dolgozom, s persze a kollégáimmal is. Remélem, sikerül jó kapcsolatot kialakítani a hivatal vezetésével, kikérni véleményüket az éves munkatervünkről. A kritikát megszívleljük, a jó javaslatokat pedig szívesen fogadjuk.
- Az APEH 1977-es megalakulása óta dolgozom a hivatalnál, revizor vagyok. A szakszervezeti munka nem új számomra, húsz éve végzek - különböző helyeken - ilyen jellegű feladatokat.
Kollégáim korábban is hozzám fordultak kisebb-nagyobb munkahelyi jellegű problémáikkal.
Rendszerint elvállalom azok képviseletét a vezetőség előtt, hangot adok a többiek véleményének. Megpróbálom megkeresni azokat megoldásokat, amelyek „középútként" elfogadhatók mind a munkavállalónak, mind a vezetőségnek.
Úgy érzem, hogy mindeddig sikerült olyan kompromisszumokat kötnie a tárgyalásokon, amelyek mindkét félnek megfeleltek. Meglátásom szerint az éppen hatalmon lévő kormánytól függetlenül szükség van szakszervezetre, hogy segítségével csökkenthessék a felek közötti súrlódásokat.
- 1993 óta dolgozom az APEH ügyfélszolgálatán. Három éve vagyok szakszervezeti tag. Meglepett a titkári posztra való felkérés, nem gondoltam, hogy munkatársaim körében ennyire népszerű vagyok.
Örömmel vállaltam a megbízatást, mert az előző titkár jó példával járt előttem. Elsősorban az ő megkezdett tevékenységét szeretném folytatni.
Csoportos kirándulásokat, színházlátogatást, szlovákiai utakat, sportnapokat, és különféle összejöveteleket, társaságot összekovácsoló mulatságokat, ünnepnapi megemlékezéseket szeretnék szervezni. Igyekszem úgy összeállítani az éves tervet, hogy mind a fiatalok, mind az idősebbek találjanak maguknak megfelelő kikapcsolódást, színvonalas programot.
Igyekszem úgy végezni titkári teendőimet, hogy szakmai munkám se szenvedjen csorbát. Szerencsére a vezetőség nem elutasító a szakszervezettel szemben. Közvetlen főnököm is sok segítséget ad a két feladatkör összehangolásához.
P. M.
Kedves
Munkatárs!
A köztisztviselői életpálya kialakításához csatlakozva a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége (KSZSZ) és a Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezete (MKKSZ) támogatásával létrejött az Első Közszolgálati Pénzügyi Tanácsadó Kft. (KP). Célunk, hogy a magyar viszonyokat figyelembe véve, korrekt pénzügyi tanácsadást nyújtsunk kizárólag közszolgálati munkatársak részére.
Segítünk eligazodni számos pénzügyi szolgáltató ajánlata között.
Rendszeresen tájékoztatást nyújtunk az állandóan változó pénzügyi piaci helyzetről.
Konkrét pénzügyi termékek elemzésével és ajánlásával megkönnyítjük választását.
A jelenleg ajánlott termékek köre az alábbi pénzügyi szolgáltatásokat tartalmazza.
Biztosítások: lakás, élet, baleset, kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás, casco.
Befektetés: lakáskassza, nyugdíjpénztár.
Finanszírozás: jelzáloghitel, számlavezetés, lízing.
A pénzügyi szolgáltatókkal kötött megállapodások alapján a közszolgálat részére kialakított termékek kedvezménye két részből áll: egyrészről kedvezőbb díjakból, másrészről többletszolgáltatásból.
A fentiek alapján a közszolgálat részére kidolgozott ajánlatok 20-25 százalékos kedvezményt biztosítanak a jelenleg elérhető piaci pénzügyi termékekhez képest.
A közszolgálati kedvezményekkel elérhető megtakarítás egy átlagos magyar család esetében évente akár 2o-50 ezer forint is lehet. Ehhez csupán pénzügyi tervezésre van szükség, melyet a KP ingyenesen biztosít a közszolgálati dolgozóknak.
Pénzügyi tanácsadó szolgáltatásunkat egy különleges ügyfélklubbal, a Club-KáPé-val egészítettük ki, mellyel a mindennapi élet használati cikkei és szolgáltatásai válnak kedvezményesen elérhetővé. Néhány példa a megvásárolható termékek köréből:
- bőrpénztárca 4890 forintért, 20 százalék kedvezménnyel,
- borsdaráló 1590 forintért, 20 százalék kedvezménnyel,
- autó-értékbecslés 2500 forintért, 15 százalék kedvezménnyel,
- receptkönyv 300 forintért, 28 százalék kedvezménnyel,
- újság-elő-fizetés 15 százalék kedvezménnyel.
A KP tevékenységéről részletesebb információt a később megtartandó tájékoztatón adunk.
Amennyiben kérdése merülne fel, kérjük, juttassa el hozzánk az alábbi elérhetőségünk valamelyikére:
Ekpt@ekpt.hu
Fax: 1-236-1801, tel.: 1-236-1800
Üdvözlettel:
Somodi Krisztina
ügyvezető
Alexander Neubauer
ügyvezető
A köztisztviselői törvényjavaslat 2001. február 14-én kezdődött általános vitája során elhangzott felszólalásokból közlünk egy-egy találó mondatot. Ezek is érzékeltetik, hogy voltak véleményeltérések az alapvetően pozitív megítélés mellett.
„…Ezt a változatot, amely a képviselők előtt van most, a Tisztelt Ház elé lett terjesztve, az utolsó pillanatban kaptak meg az érdek-képviseleti szervezetek, és bizottsági ülésen ennek erőtejesen hangot is adtak… "(Hajdú László)
„…Ez a javaslat azt üzeni, azt a jogi értelemben vett vélelmet fogalmazza meg, hogy minden köztisztviselő korrupt…" (dr. Hack Péter)
„…szó sincs a sokat hangoztatott nyugdíjpénztári támogatásokról, semmilyen támpontot nem ad a javaslat az egészségügyi ellátások tekintetében…"(dr. Kökény Mihály)
„…a törvényjavaslat alapvetően az európai uniós célkitűzéseket szolgálja, amelynek egyik alapvető eleme, hogy javítsa a közigazgatás versenyképességét a versenyszférával szemben…" (Németh Zsolt)
„…helyeslendőnek tartanánk, hogy egy egységes, a közszféra egészét szabályozó törvényt kellett volna megalkotni, hiszen azt gondoljuk, hogy ez szolgálta volna igazán a közmegegyezést…" (dr. Juhászné Lévai Katalin)
„…Ennek a törvényjavaslatnak az a célja, hogy a polgári társadalmakban kialakult, a Max Weber-i értelemben vett hivatalnoki étoszt hordozó köztisztviselőkből a kormány szolgái, a kormány kiszolgáltatottjai legyenek..." (Bauer Tamás)
„…Olyan jelentősek a törvényjavaslat költségvetési vonzatai, hogy fokozatosan kell történjen az új illetményrendszer bevezetése oly módon, hogy mindjárt az első évben igen lényeges javulást eredményez…" (Perlaki Jenő)
„…ha az illetményalapban nem lesz garancia az értékállóságra vagy a növekményre, akkor, úgy gondoljuk, ez nem ad teljes biztonságot a köztisztviselőknek…" ( dr. Lamperth Mónika)
„…A bizottsági ülésen a törvénymódosításról kifejtette véleményét több érdekszövetség és érdekképviselet is. A tervezet sok pontjával egyetértenek, azt előremutatónak, az előterjesztést pedig időszerűnek tartják…" (dr. Weszelovszky Zoltán)
„… egy reformértékű törvénymódosítási javaslat van előttünk, amelynek az elfogadásával többségben javul a köztisztviselők megbecsülése, remélhetőleg növekszik a pálya presztízse, a köztisztviselői pálya iránti elkötelezettség..." (dr. Kovács Zoltán)
„...A világos, egyértelmű, konkrét követelményrendszer hiánya formálissá teheti a munkáltatói jogkör gyakorlója részéről az értékelést felesleges adminisztrációs kötelezettséget eredményez, és a vezetőt érdemi munkától vonhatja el." (Tóth Imre)
„...Ha e törvényjavaslat nyomán nem is sikerül visszaállítani az Antall-kormány idején biztosított minimálbérhez viszonyított köztisztviselői alapilletményeket vagy köztisztviselőkre vonatkozó végkielégítési szabályokat, a jelenhez viszonyítva egyértelműen javulni fog a köztisztviselők megbecsültsége." (Lezsák Sándor)
„…a civil és rendészeti köztisztviselők illetményreformjára 2001 és 2004 között 110 millió forintot fogunk fordítani. Hangsúlyozni szeretném, hogy az életpályaprogram összesen 150 ezer civil és rendészeti köztisztviselőt, továbbá 10 500 igazságügyi és ügyészségi alkalmazottat érint, a 815 ezer, közszektorban alkalmazott munkavállaló közül..." (Balsay István)
„…a törvényben meggyengül az érdekegyeztetés, az érdekegyeztető fórumok. Tudom, hogy a köztisztviselői munkaterület nem a klasszikus munkaharc terepe, itt fegyelem van, utasítás van - de érdekek is vannak, és ezek az érdekek védelemre szorulnak..." (Kósáné dr. Kovács Magda)
„...Bár nem tárgya a törvényjavaslatnak a közalkalmazottak helyzetének rendezése, hiszen egyszerre nem lehet a 800 ezres személyi állomány helyzetét rendezni, mégis az egész közszolgálati rendszerre egységesítő, harmonizáló hatással lesz annak elfogadása..." (Básthy Tamás)
„...Messze nem tudunk egyetérteni azzal, hogy nincs garancia a törvényben az illetményalap évenkénti emelésére..." (dr. Balogh László)
„…az érdekeltek, az érdekképviseletek nem működhettek közre a saját életviszonyukat érintő jogszabálytervezet előkészítésében, a beterjesztés késői időpontja miatt…" (dr. Ábrahám János)
„...szükség van egy életpályarendszer kidolgozására és bevezetésére. Ezt erősíti többek között a köztisztviselők érdekegyeztető fóruma munkavállalói oldalának soros elnöke által írt állásfoglalás is, amelyből most idézek néhány gondolatot: »Továbbra is hangsúlyozni kívánjuk, hogy a módosítást rendkívül nagy jelentőségűnek tartjuk, felfokozott várakozás előzi meg a közigazgatásban dolgozók részéről.«..." (Hadházy Sándor)
„…minden természetes logikával ellentétes módon nem a nehezebb körülmények között élők, dolgozók, hanem a fővárosban, a hivatali központokban foglalkoztatottak kapják a magasabb százalékos pótlékot, ezért nevezem ezt fordított területi pótléknak..." (Kertész István)
Magyarországon a felvilágosult abszolutizmus idején kezdett a közszolgálat önálló hivatássá válni. „A közszolgálat és az azzal szorosan összefüggő közjó érdekében van, hogy minden közszolgálatot derék s a reájuk bízott ügyekre rátermett egyének lássanak el" - mondja II. József 1785-ös rendelete. E cél elérésére pedig az szükséges, hogy „minden egyént képességének megfelelő helyre alkalmazzanak, őket az alsóbb hatóságokból a magasabb hatóságokhoz való előlépésre képesítsék, s ezentúl bizonyos fokozatokat állapítsanak meg". 1780-ban úgy döntött, hogy a katonai minősítési rendszert bevezeti a polgári közigazgatásba. 1787-ben pedig olyan rendeletet hoz, hogy a központi közigazgatási és a megyei vezető szerveknél csak jogvégzett tisztviselő kaphat alkalmazást, emellett aprólékosan szabályozta a továbbképzési és az előléptetési rendet is. A hivatalt élethivatásnak választó tisztviselők már Mária Terézia nyugdíjnormaléja óta fizetésük legalább egyharmadára tevő nyugdíjra számíthattak, amennyiben már tíz évet eltöltöttek a hivatalos szolgálatban.
Az 1867. évi kiegyezés után létre kellett hozni a polgári társadalom igényeinek megfelelő köztisztviselői osztályt. 1883-ban az államigazgatási alkalmazottak képesítésének szabályozásával alakultak ki a modern közszolgálati alkalmazás jogi feltételei. Általános feltételként előírta a magyar állampolgárságot és az erkölcsi megbízhatóságot, különös feltételként pedig az elméleti képzettséget, továbbá egyes állásokhoz még a gyakorlatot is. A köztisztviselők jogállását szabályozó egységes magyar kódex megalkotására a múlt század vége óta törekednek. Az egyik kísérlet Irányi Dániel nevéhez fűződik, aki 1872 és 1889 között három javaslatot terjesztett be a tisztviselők szolgálatának szabályozására.
A köztisztviselői pragmatika másik fejlődési útja a köztisztviselői törekvésekhez fűződött. Így az 1907. évi szegedi, az 1909. évi kolozsvári tisztviselő-kongresszusok komoly javaslatokat dolgoztak ki, amelyeket határozati javaslat formájában terjesztettek a kormány elé.
A közszolgálati pragmatika fejlődésére természetesen a kormány konkrét intézkedései voltak a legnagyobb hatással. Már 1875-ben megindultak a minisztériumokban a tárgyalások a köztisztviselők összes kategóriáira kiterjedő olyan törvény megalkotására, melynek magába kellett volna foglalnia mind a minősítésre, mind a nyugdíjra és a tulajdonképpeni szolgálati pragmatikára vonatkozó szabályokat. Később azonban a kormány eltért az egységes törvényi szabályozás tervétől, és legelőször a köztisztviselők minősítéséről szóló törvényjavaslatot terjesztette a törvényhozó testületek elé, amely aztán mint az 1883. I. tc. került a törvénytárba. Az 1905. november 20-i minisztertanácsi ülés a szolgálati pragmatika magalkotásának tárgyalására bizottságot küldött ki, amely javaslatot készített ugyan, de ennél több nem történt.
A magyar tisztviselőréteg a Trianon utáni Magyarországon aránytalanul megnőtt, 1940-re - a visszacsatolt területekkel együtt - meghaladta a kétszázezret. Más közalkalmazottakkal szemben sok szempontból privilegizált helyzetűek voltak. Ez elsősorban a véglegesített hivatalnokok állásának viszonylagos stabilitásából, más fizetésből élő kategóriákhoz képest magasabb illetményekből, biztosított nyugdíjból, munkaviszonyaiknak kedvezőbb szabályozásából és egyéb kedvezményekből álltak.
Bár a két világháború között sem készült szolgálati pragmatika, a közszolgálati jog számos szabálya megtalálható a különböző jogszabályokban. Így pl. a Pénzügyi Szolgálati Szabályzat határozta meg 1940-ben a közhivatalnok fogalmát: „aki az állam, a törvényhatóság vagy a község közigazgatási, igazságszolgáltatási, közoktatási, honvédelmi vagy gazdálkodási tennivalóinak teljesítésére, úgyszintén az állam, a törvényhatóság vagy a község intézeteiben, közintézményeiben vagy üzemeiben való működésre hivatalánál, szolgálatánál, vagy megbízatásánál fogva köteles".
1929-ben fogadták el a minősítési törvényt, Magyary Zoltán kormánybiztossága alatt megindult közigazgatási racionalizálási program a személyügyekkel kapcsolatos sürgős feladatok közé sorolta. Ennek részeként kezdődtek el 1936-ban a közigazgatási továbbképző tanfolyamok.
Ide tartozik, hogy szociológiai szempontból Erdei Ferenc 1940-ben zsákutcás kísérletnek minősítette az úri középosztálynak a tisztviselői kar meghódítására tett kísérletét. „Az államkormányzat és -igazgatás hivatalnokrétege ebben a korszakban sem alakult át szakszerű polgári hivatalnokosztállyá, hanem továbbra is úri középosztály maradt. Az államszervezetben betöltött állás nem alakult át szakmai pozícióvá, tárgyilagos adminisztráló szereppé, hanem hivatali méltóság maradt, rang, kiváltság, a magas államszervezet és az államban megszerveződött felső nemzeti társadalom képviselete. Ennek pedig az a következménye, hogy a szakszerűség alárendelődik a hatalmi-politikai szempontoknak, és nem engedi szabad és tárgyilagos kifejlődését… Maga a társadalomszerkezet és az államélet tárgyi módszerei olyanok, hogy természetüknél fogva inkább hatalmat érvényesítenek mintsem a tárgyi szakszerűséget engednék érvényesülni."
1945 után az államapparátus antifasiszta megtisztításának szándéka gyakran együtt járt a közigazgatási szakma polgári értékeinek elutasításával, képviselőinek a demokrácia nevében történő eltávolításával, időnként elítélésével. Az új vezetés elsősorban olyan szakmainak tűnő szempontokra hivatkozott, hogy a közigazgatás régi emberei nem tudják kellően értékelni a régi jogforrá-sok viszonyát az újakhoz, nem tudják helyesen mérlegelni a hierarchikus rendet a még hatályon kívül nem helyezett régi törvények és a nemzetgyűlés által elfogadott kormányprogram, az ennek megvalósítására adott felhatalmazás, illetve a felhatalmazás alapján kiadott kormányrendeletek között. Az államszervezet politikai szempontú megtisztítása mellett természetesen történtek intézkedések a közigazgatás helyzetének normalizálására is. Az 10330/1945. M. E. sz. rendelet - amely a tanácstörvény 1950-es elfogadásáig hatályban volt - például foglalkozott a tisztviselői állások betöltésével, a minősítési rendszerrel. Ez utóbbi sajátossága, hogy egyes vezető állásokra megszüntették a képesítési előírásokat, illetve engedélyezte a szükséges képesítési vizsgák utólagos letételét. Erősítette ezt a törekvést Erdei Ferenc is, aki - 1946-ban belügyminiszterként - szorgalmazta, hogy a vezető posztokon választott laikusok álljanak, ugyanakkor a hivatalnokok jól képzett szakemberek legyenek.
A fordulat évét követően politikai és ideológiai megfontolásokból az államigazgatás körében a személyzeti ügyek intézésének szabályozását kivonták az államigazgatási jog köréből és a munkajog szabályozása alá rendelték. A hivatalos érvelés szerint ugyanis a közalkalmazotti elnevezés ahhoz tapadt, hogy a kapitalista társadalomban a munkaviszonyban levők egyik része az állam (a köz), másik része pedig a magántulajdonos alkalmazásában áll. A termelőeszközök államosítása után viszont a munkaviszonyok között ezen az alapon már nem lehet különbséget tenni. Szocialista viszonyok között tehát nincs értelme a közalkalmazott, közszolgálat, közszolgálati jog kifejezéseknek. Másfelől ezek a kategóriák csak annak a kifejeződései, hogy a tőkés- osztály olyan privilegizált személyekből hozza létre államapparátusát, amelyre a magánjog keretei között nincs lehetősége. A Munka Törvénykönyve 1951-es elfogadása után ezért az államigazgatási dolgozók munkaviszonyainak szabályozásánál is ugyanazokat az elveket alkalmazták, mint az üzemek, az állami gazdaságok dolgozói munkaviszonyának rendezésénél. Mindez természetesen nem zárta ki, hogy az államigazgatás vonatkozásában ne léteznének speciális szabályok.
A szocialista személyzeti politikát a pártvezetés és a kormány sokkal inkább egyedi, konkrét aktusok útján gyakorolta, mint jogi eszközökkel. Közel húsz éven át volt hatályban az az 1957-ben elfogadott kormányhatározat, amely a személyzeti politika alapelveit az általános politika függvényében rögzítette. Ennek legfontosabb megállapítása, hogy minden funkció és tisztség betöltésénél a szocialista rendszerhez és a párthoz való hűség a döntő és csak ezt követi a hozzáértés és a rátermettség. További fontos alapelv, hogy a személyzeti munkában "bizalomnak, őszinteségnek és nyíltságnak kell uralkodnia", és a szocialista humanizmusnak kell érvényesülnie.
1963-tól az államigazgatás üres, vagy újonnan szervezett állásait csak az előírt képesítéssel
rendelkezőkkel lehetett betölteni, de ez alól átmenetileg felmentés lehetett adni, másrészt az állami végzettséggel sokáig
egyenértékűek voltak az egyes pártoktatási kurzusokon szerzett bizonyítványok. A minősítési szubjektivizmusa
elleni garanciaként a munkahelyi vezető mellett az illetékes pártszervezet képvise-
lőit is bevonták az eljárásba, amely nemcsak a dolgozó munkáját, de politikai felkészültségét és magatartását
is értékelte.
A hetvenes évek elején készült szociológiai vizsgálat szerint az államigazgatás szakemberei 1946 és 1970 között több mint két és félszer annyian hagyták el pályájukat, mint az országos átlag. Természetesnek tűnik, hogy a hasonló képzettsé-gűekhez viszonyítva itt a legalacsonyabb az átlagkereset, és a szakma társadalmi megítélése is a presztízs-skála utolsó harmadába szorult.
A rendszerváltozás „rehabilitálta" a közszolgálatiságot és a köztisztviselői státust. Sürgősen megoldandó problémaként jelentkezett a munkaviszonyok újbóli szabályozása. Ismét felmerült az a kodifikációs alapkérdés - ami a nyugat-európai kontinentális jogrendszer és az 1945 utáni hazai jogi megoldás eltérését jelentette -, hogy önálló törvényben, vagy pedig a Munka Törvénykönyve részeként - azaz a differenciáltság helyett egységesen - kerüljön-e sor a közalkalmazotti jogállás szabályozására. E kulcskérdésre a jogalkotás folyamán egyértelműen az a válasz rajzolódott ki, amely az elkülönült törvényi rendezést támogatta.
Az 1992. évi XXXIII. Tv. tehát új alapokra fektette a köztisztviselők jogállásának szabályait. A köztisztviselők az államigazgatás központi és helyi szerveiben, az önkormányzatok hivatalaiban, valamint meghatározott más állami szervek hivatali szerveiben ügydöntő, illetve érdemi feladatokat ellátó (illetve bizonyos esetekben az itt dolgozó kisegítő és fizikai állományú) személyek, akik jogviszonyaira különleges szabályok vonatkoznak: a köztisztviselő meghatározott általános és szakirányú képzettség birtokában töltheti be munkakörét; előmenete-léhez szükséges, hogy az előírt gyakorlati vizsgákat letegye; előmenetele biztosított, ha az ehhez szükséges megfelelő minősítést megkapta; illetményét (és annak rendszeres korrekcióját) a törvény garantálja; közszolgálati jogviszonyával összefüggő felelősségét és annak mértékét jogszabály rendezi; jogviszonyának megszüntetésére különleges szabályok vonatkoznak.
Révész Béla
Ismerős?!
Társadalmi életünk középosztályának számottevő része a köztisztviselői kar.`Tagjaitól megkívánt magasabb szellemi képzettség s erkölcsi felfogás, valamint a közhatalomnak törvényeink értelmében reájuk bízott gyakorlása, nekik a hivatali rangjukhoz méltó tekintélyt kölcsönöz s őket, mint a jogrend őreit, a nagyközönség sok tekintetben kivételes elbánásban részesíti. De viszont ezek az előnyök őket nemcsak a hivatali kötelességeiknek törvényszerű pontos és hűséges teljesítésére kötelezik, hanem tőlük a közönség azt is megkívánja, hogy a magánéletüket: a hivatali rangjuknak megfelelően úgy rendezzék be, hogy családjuk tagjaival együtt eleget tehessenek a társadalmi élet ama követelményeinek is, amelyek részükre biztosítjuk azt tekintélyt, mely kell, hogy őket a hivatali állásuknál fogva minden részről megillesse.
A magyar köztisztviselői kar mindenkor híven megfelelt a hivatali kötelességének; annak vagyontalan többsége azonban a legszigorúbb lemondás és takarékosság mellett sem volt képes eleget tenni a társadalmi élet egyéb követelményeinek, mert a törvényes javadalmazásuk közel sem volt rangjuknak megfelelő és elegendő a társadalmi állásukhoz méltó életmód folytatására.
Hazánk köztisztviselőinek és nyugdíjasainak javadalmazása azonban sohasem volt arányban a társadalmi állásukkal s annak a hivatásnak fontosságával, melyet ők a közéletben betöltenek. Lelkükben önmagukkal és családjukkal szemben valóságos szegénységi fogalmat kellett tenniök, mikor erre az életpályára léptek, mert a köztisztviselők javadalmazásából s nyugdíjából még a jobb időkben is csak akkor lehetett a legnagyobb takarékosság mellett is tisztességesen, a társadalmi állásuknak megfelelő legszerényebb móddal megélni, ha valami nem várt esemény, betegség, haláleset vagy egyéb szerencsétlenség nem súlyosbította a család helyzetét.
Ily körülmények között a köztisztviselők és nyugdíjasaik javadalmazásának megfelelő felemelése több mint ötven év óta általános óhajtás s közvélemény által is elismert jogos kívánság, mert ha ez a kérdés hosszú vajúdás után néha-néha sorra is került, egyik alkalommal sem nyert jogos igényeiket kielégítő megoldást.
Ezek szerint a köztisztviselők és nyugdíjasaik sorsának gyökeres javítása iránti jogos követelés most már nem kerülhet le a napirendről, s a kormányt nagy felelősség fogja terhelni, ha ennek az ügynek közmegnyuvást keltő rendezésével is késlekedik.
Ily körülmények között indokolt a köztisztviselőknek a vagyoni helyzetük, illetve a megélhetési lehetőségek sivársága miatt táplált elkeseredése. De emellett egy elégedetlen s a megélhetést, valamint a családalapítást biztosító javadalmazással el nem látott köztisztviselői kar erkölcsi szempontból is nagy veszélynek van kitéve, amennyiben a tisztességes megélhetés lehetőségét nélkülöző lelkiállapot nem csak a munkakedvet öli ki egy gyarló ember lelkéből, hanem annak erkölcsi felfogását is megfertőzheti. Ennek pedig még áldozatok árán is elejét kell vonni.
A közalkalmazottak járandóságainak ismételten is foganatosított leszállításakor az akkori kormányok minden alkalommal kötelező ígéretet tettek, hogy a közgazdasági állapotok javulásával ezeket a levonásokat meg fogják szüntetni. Ezt az ígéretet pedig a mostani kormányunk sem hagyhatja figyelmen kívül, mert a vonatkozó hiteles kimutatások szerint a közgazdasági állapotok javulása hazánkban is folyamatban van s alapos a remény, hogy ez a javulás állandósulni is fog.
A közalkalmazottak, azok özvegyei és nyugdíjasai, mikor a közgazdasági helyzetük megkívánta, hogy a törvény által biztosított járandóságaik egy részéről közérdekből lemondjanak. ebbe hazafias érzületüknél fogva nagy nélkülözések árán is beletörődtek. Most tehát annál inkább elvárhatják, hogy a régi javadalmazásukat teljes összegében mielőbb visszakapjak; amire nézve annak idején illetékes helyről ígéretet is kaptak s amit a közérdek is megkövetel.
Ráth Zsigmond m kir. titkos
tanácsos, a m. kir. Kuria nyugalmazott másodelnöke
(A Magyar Közalkalmazottak Almanachja, Bp.,1938.)
„...nincs emlékezet jelen nélkül."
A Pest Megyei és Fővárosi Kiemelt Adózóinak Igazgatósága (KAIG) 2001. március 13-án ünnepi megemlékezést tartott az 1948. március 15-i eseményekről, valamint a megalakulásának 5. évfordulója alkalmából. Lakos Zoltán főosztályvezető 1848-at méltató beszéde után Fonyódi Zsuzsanna oboajátékát hallgathatták meg az összegyűltek. Beszámoltak Lévay Antal és Szabados Gáborné Bezerédj-díjjal történt jutalmazásáról, majd kiosztották a jó munkáért járó igazgatói dicséreteket. Az igazgatóság történetéről, munkájáról dr. Somos Katalin megbízott igazgató így számolt be.
- Az APEH Kiemelt Adózók Igazgatóságának létrejöttét többéves előkészítő munka előzte meg. A magyar adóigazgatás fejlődésének eredményeként az 1990-es évek elején kiderült, hogy a fővárosi igazgatóságon nincsenek meg az eredményes működés feltételei. Gondot jelentett az adóalanyok alacsony ellenőrzöttségi szintje, az ügyfélirányítás, a feladatok nagyságrendje és a munkafeltételek közötti összhang hiány. A fővárosi igazgatóság teljesítményét csak a kondíciók javításával egyidejűleg lehetett megoldani, mely a budapesti állami adóhatóság szervezeti kereteinek új alapokra történő helyezését jelentette. Az új szervezet kialakításakor az volt a fő szempont, hogy az adóbevételek jelentős hányadát kis számú adóalanyi kör fizeti be.
Igazgatóságunk 1996. február 1-jén kezdte meg működését, és Pest megye legnagyobb adózóinak első fokú adóztatási feladatait látja el. Az elmúlt öt év tapasztalatai azt igazolják, hogy az adóbevételek döntő hányadát biztosító adóalanyi kör egyedi, kiemelt helyzetének megteremtésével nagymértékben javult az ellenőrzési és adóügyi munka színvonala.
Az 1996. évi 251 adózóval szemben 2000. év végén 361 ügyfél szerepelt nyilvántartásunkban, de volt olyan év is, amikor 470 adóalany adóztatását kellett ellátnunk. Az ország 100 legnagyobb árbevételt realizáló vállalkozásának fele az illetékességünkbe tartozik. A foglalkoztatottak száma folyamatosan csökken, mintegy 25 ezer fővel kevesebb az 1996. évi 370 ezer főnél.
Fő feladatunk a jogkövető magatartásra való ösztönzés, a partnerkapcsolati ügykezelés. Igazgatóságunk működését alapvetően három elkülöníthető terület jellemzi. Az adóügyi blokk látja el a hagyományos adóztatási feladatokat, a tartozások beszedését. Igazgatóságunk fennállása óta működik egy referensi rendszer, ahol a hagyományostól eltérő ügyfélkapcsolati tevékenység folyik. A kiemelt adózók általában havi bevallók, így rendszeresen két bevallást kellett fogadnunk havonta. Az adóhatósági munka eredményes működésének alapkövetelménye a szakszerű jogi háttér biztosítása. A jogi munka fontossága a kiemelt adózóknál előforduló különleges jogesetek miatt fokozottan előtérbe került. A tervezési-elemzési terület hagyományos feladatain túl igazgatóságunk a bevallási adatok alapján rendszeresen figyelemmel kísérte az egyes szakágazatok gazdasági folyamatait, melyekről elemzéseket készített.
Igazgatóságunknak jelentős szerepe volt az APEH nemzetközi kapcsolataiban is. Tapasztalatcsere céljából több - francia, német, osztrák, ukrán, lengyel, román, szlovák, iráni - delegációt fogadtunk az elmúlt öt év alatt. Kérdőívek kitöltésével számot adtunk az eltelt időszak gazdasági és adóztatási teljesítményéről a Világbank számára. Szakmai munkánkat jelentősen javította az országban egyedülállóan bevezetett elektronikus adóbevallás-benyújtási rendszer.
Meg kell említenem, hogy az igazgatóság ötéves működése alatt egy munkatársunk miniszteri elismerő oklevelet kapott, 21-en részesültek „DO UT DES" kitüntetésben, illetve Bezerédj-díjban, 32-en pedig igazgatói dicséretet kaptak munkájuk elismeréseképpen.
A szakszervezet működéséről is szólnom kell. Alapszervezetünk 1996. márciusában alakult, szervezettsége az országos átlag felett van, taglétszáma a dolgozók közel 40 százalékát teszi ki. A vezetéssel való jó kapcsolat során a szakszervezet mindig véleményt nyilvánított a bérek, jutalmak elosztási elveivel, és - amennyiben szükséges volt - a dolgozók munkájának értékelésével kapcsolatban. Érdekérvényesítő szerepén túl sokat tett a dolgozók közérzetének javítása, a közösség összekovácsolása érdekében. Minden munkavállalót érintő eredmény, hogy a katonai szolgálati idő a korábbiakkal ellentétben beszámítható a közszolgálati időbe. A dolgozók biztonságérzetét növeli, hogy a szakszervezeti kezdeményezésre létrehozott nyugdíjpénztárhoz hasonlóan egészségbiztosító pénztár létrehozását is tervezzük. Gyermekeink tanulmányainak pályázati úton való megsegítése, valamint beteg hozzátartozóink ápolási költségeinek csökkentése, illetve közös sportrendezvények lebonyolítása céljából a szakszervezet alapítványt hozott létre.
Helyi kiállítás szervezésével és anyagi támogatással lehetőséget biztosítunk tehetséges munkatársaink képzőművészeti alkotásainak bemutatására. Ötvenéves dolgozóinkat születésnapjuk alkalmából tárgyjutalommal köszöntjük. Megemlékezünk a nőnapról, valamint új kezdeményezésként 2000. évtől kezdve „fiúnapon" férfi dolgozóink is kapnak ajándékot. Szintén új kezdeményezés szakszervezeti tagjaink nyugdíjba vonulásakor a saját kivitelezésű emléklap kíséretében átadott vásárlási utalvány.
P. M.
A keresetkiegészítés mértéke 24 303 forint/fő, amelyben - így többek között a más munkáltatótól kirendelt munkavállalók, a polgári szolgálatot teljesítők, illetve a központi költségvetési szerveknél saját bevétel terhére foglalkoztatottak kivételével - valamennyi APEH-nél közszolgálati jogviszonyban álló köztisztviselő egyenlően, differenciálás nélkül részesül, az alábbi feltételek megléte esetén.
Teljes összegű keresetkiegészítésben részesül az a köztisztviselő, akinek közszolgálati jogviszonya 2000-ben egész évben és a hatálybalépésének napján (2001. március 23-án) is fennállt. Azon köztisztviselők esetében, akik közszolgálati jogviszonya a 2000. év folyamán keletkezett, a kormányrendelet hatálybalépésének napján még fennállt, a keresetkiegészítés mértékének megállapításánál a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. év. XXIII. törvény (Ktv.) 49. §-ában foglalt arányossági szabályt kell alkalmazni.
Az APEH-nél 2001. január 1-je után létesített közszolgálati jogviszonnyaI rendelkezőkre a 2000. évi keresetkiegészítés nem vonatkozik. A 2000. december 31-e után áthelyezéssel az APEH-hez került köztisztviselő keresetkiegé-szítését az a közigazgatási szerv folyósítja, amelynél a köztisztviselő 2000. december 31-én áIlományban volt. A 2000. december 31-e után nyugdíjazott köztisztviselő keresetkiegészítését az APEH folyósítja, amennyiben ez a köztisztviselő 2000. december 31-én az APEH állományában szerepelt.
A kifizetésre a havi illetményfizetéstől elkülönítetten, legkésőbb 2001. április 10-ig kerül sor. A keresetkiegészítés egyéb, munkavégzéshez kapcsolódó juttatásnak minősül, a munkaviszonyból származó kereset részét képezi.
A keresetkiegészítés fedezetét
- a 24 303 forint és a 2000. december
31-i állapotnak megfelelő statisztikai állományi létszám szorzatának munkáltatói közterhekkel növelt összegét
- a Pénzügyminisztérium rendelkezésünkre bocsátotta.
Kedves Kollegák!
Az ADOSZT APEH Kelet-budapesti Igazgatóságának Alapszervezete felhívással fordul hozzátok, hogy adományaitokkal járuljatok hozzá az árvízkárosultak nehéz helyzetének enyhítéséhez.
Pénzadományaitokat a szakszervezeti bizalmiak segítségével juttassátok el hozzánk. Az így összegyűjtött összeget befizetjük a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat letéti számlájára (melyet az adományok gyűjtésére hoztak létre): 1174003-15402549-06530000. Felhívjuk továbbá az APEH összes megyei igazgatóságát, hogy csatlakozzon kezdeményezésünkhöz.
Az ADOSZT APEH Kelet-budapesti Igazgatóság Alapszervezete
2001-ben is megrendezik az APEH Kelet-budapesti Igazgatóságának juniálisát, valamint nyílt és hagyományos horgászversenyét.
Időpont: 2001. június 2. Helyszín: Gődöllő, Béke Horgászegyesület. Részvételi díj versenyzőknek 1500 Ft, nézőknek: 700 Ft, amely összeg tartalmazza a versenyzők esetében az indulás díját, illetve a sör, a virsli és a debreceni kolbász árát, a készlet erejéig. Program: felnőtteknek szabadon választott, gyerekeknek játékos vetélkedők. Jelentkezési határidő: 2001. április 30. Jelentkezni lehet: az APEH Kelet-budapesti Igazgatóságon Angyalosy Gedeonnénál, 202. sz. szoba, tel.: 467-7100/6480
Az új évezred nyitányaként Stumpf István, a Miniszterelnöki Hivatal vezetőjének fővédnökségével rendezték meg 2001. február 17-én, Kecskeméten a köztisztviselői bált. A kancelláriaminiszter a következőképpen vélekedett a rendezvényről.
„A köztisztviselői kar nem nagyon volt a döntéshozók szívében az elmúlt tíz évben, így nagy adósságot törlesztünk most, a köztisztviselői törvény beterjesztésével. Mivel e szakma középpontjában a közösség szolgálata áll, rendkívül fontos, hogy az ebben dolgozók érezzék a megbecsülést, hogy a kecskemétihez hasonló rendezvényekkel erősítsék a belső kohéziós erőt.
A polgári léthez, a civilizált élethez szervesen hozzátartoznak azok az alkalmak, amikor valamilyen rendező elv szerint közös érdeklődési körű emberek kötetlenül szórakozhatnak és cserélhetnek véleményt. Meggyőződésem szerint ez a köztisztviselők esetében is rendkívül jótékony hatású lehet. Ha ugyanis különböző közösségi programokkal a hivatalok belső hangulata javul, attól a munka is hatékonyabbá válik. Márpedig ha a hivatalok jól dolgoznak, az emberek ügyeit gördülékenyen intézik, akkor a polgárok közérzete javul.
Kecskemét fejlődésének dinamizmusa minden egyes látogatáskor meglepetést okoz. Őszintén gondolom, hogy ide lehet, érdemes vendégeket hozni, mintegy bizonyságául annak, hogy Magyarország nem csak Budapestből áll. E kultúrájáról, hagyományairól, vállalkozóképességéről hírös város szemléletesen bizonyítja, hogy milyen dinamika van, lehet a magyar vidékben."
A Bács-Kiskun megyében működő központi szervek vezetőit tömörítő Megyei Államigazgatási Kollégium - a kezdeményezésben és a rendezésben történő - tevékeny közreműködésével nyílt lehetőség első alkalommal a köztisztviselői bálon való részvételünkre.
Reméljük, hogy valóban hagyományteremtésről van szó, és az elkövetkező években a folytatásnak is részeseivé válhatunk, szeretnénk újra jól érezni magunkat együtt.
Potoczki Éva
az ADOSZT Bács-Kiskun megyei
alapszervezetének titkára
Nyugdíjpénztári tájékoztató
Örömmel tudósítottuk a kollégákat előző számunkban, hogy a hivatal egy egyszeri 21 000 forint adományt ad az AXA és Heller Farkas Első Magyar Közszolgálati Nyugdíjpénztárban pénztártag munkavállalóinak. Sajnos a híradásból kimaradt, hogy ezt azon pénztártagok kapják, akik részére 2000. november hónapban is utalta a havi rendszeres adományt és akik nem kaptak szolgáltatást, továbbá tagsági viszonnyal rendelkeztek. Ezen információ birtokában kérjük azokat, akik jogosultak, de nem kapták meg az adományt, hogy az igazgatóságuk humánpolitikai osztályán érdeklődjenek.
A 2000. évről kapott számlakivonatok nyitó egyenlege nem egyezett meg az 1999. évi értesítő záró egyenlegévei az alábbiak miatt.
Az 1999. évi adóigazolásban a 2000. január 15-ig befizetett, munkabérből levont tagdíjat 1999. évi befizetésként kellett elfogadni. A számlakivonat, eIlentétben az előző években megszokottól, pénzforgalmi szemléletben készült, tehát a 2000. januári befizetést nem tartalmazta.
A 2000. évben az adótörvény változása miatt az adóigazolásnak kellett pénzforgalmi szemléletben készülnie, tehát a 2000-ben befizetett, december 31-ig beérkezett befizetéseket tartalmazta. Mivel a januári befizetést rendszerünk 1999. évinek kezelte, nem jelentkezett az idei részletes befizetések között, viszont a nyitó egyenleg ennyivel több volt.
Tordai Lászlóné
vezérigazgató
Az Adoszt Egészségpénztár 2001. február 28-án alakult az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Dolgozók Országos Szakszervezeti Tanácsa (ADOSZT) kezdeményezésére és az APEH munkáltatói támogatásával. Most szeretnénk a lap olvasóinak bemutatni.
Az önkéntes és kölcsönös pénztár ismert fogalom. Az 1993. évi XCVI. tv. alapján megalakult önkéntes nyugdíjpénztárak ma már több mint egymillió tagot számlálnak. Gondoljunk csak az APEH munkáltatói hátterével induló Heller Farkas Önkéntes Nyugdíjpénztárra.
Napjainkban az öngondoskodás gondolata kézenfekvő, különösen az egészségügyben. Ezen felül az ADOSZT Egészségpénztár létrehozását az alábbi tényezők segítik és indokolják.
Az önkéntes egészségpénztár létrehozása - az önkéntes nyugdíjpénztárat követően - a köztisztviselői életpálya kialakításának szerves része.
Az APEH határozott célja, hogy az önkéntes egészségpénztár a munkaerő megtartásának fontos eszköze legyen, hiszen a köztisztviselői-közalkalmazotti körben az APEH az elsők között teszi lehetővé munkavállalói számára az önkéntes egészségpénztári tagságot.
Azzal, hogy az APEH átvállalja dolgozói helyett a minimális tagdíjat, megteremti a munkavállalói öngondoskodás alapját, hiszen a minimális havi tagdíjat minden pénztártag kiegészítheti, igazodva a család egészségügyi kiadásaihoz.
Az 1993. évi XCVI. törvény lehetővé teszi az önkéntes egészségpénztárak létrehozását és működését. A két pénztári forma közötti lényeges különbség a pénztár szolgáltatásában rejlik. Amíg a nyugdíjpénztár szolgáltatása a nyugdíjkorhatár elérésével nyílik meg, addig az önkéntes egészségpénztár szolgáltatása a belépést követően hozzáférhető. A pénztár a munkavállaló és családtagjai számára is szervezett formában biztosítja az OEP szolgáltatásain felüli szolgáltatások igénybevételét.
Az ADOSZT Egészségpénztár vállalkozik arra a feladatra, hogy - a közigazgatásban elsőként és egyedülállóan - megteremtse a munkavállalói öngondoskodás második lépcsőjét azzal a céllal, hogy a dolgozók - egészségük tudatos védelmével - el is érhessék a nyugdíjkorhatárt, majd gondtalanul, családjuk körében élvezhessék a nyugdíjaséveket.
1. Megtakarítás a munkáltatónak, többletjövedelem a dolgozónak
A munkáltató szempontjából:
- a dolgozó számára átvállalt munkáltatói befizetés költség,
- munkavállalónként (pénztártagonként) havi 40 000 forintig tb-járulékmentes.
A munkavállaló szempontjából:
- a munkáltatói hozzájárulás nem számít jövedelemnek, nem terheli személyi jövedelemadó,
- saját befizetés esetén 30 százalék szja-kedvezmény jár, ami havonta jóváírható a számláján, nem kell év végéig várni,
- a számla egyenlege kamatozik.
2. Kártyás rendszer
Minden pénztártag egy, az egyéni számla egyenlegét tartalmazó kártyát kap. Az egyéni számlán jóváírt összeg azonnal rendelkezésre áll. A pénztártag által meghatározott közeli hozzátartozók is kaphatnak társkártyát, amellyel a családtagok is hozzáférhetnek az egyéni számla egyenlegéhez.
3. A szolgáltatói háttér
A kártyát jelenleg országos lefedettséggel 600 szolgáltatónál, öt különböző szolgáltatás igénybevétele esetén fogadják el (patika, optika, gyógyászati segédeszköz, rekreáció és fitness, valamint magánegészségügyi szolgáltatások). A pénztár hatodik szolgáltatása a táppénz, amely értelemszerűen nem kártyával, hanem a táppénzre való jogosultság dokumentálása esetén a pénztártag megkap. Az ADOSZT Egészségpénztár szolgáltatói hátterét, beleértve a kártyás rendszert a Patika Egészségpénztár biztosítja. A szolgáltatói háttér folyamatosan bővül, a fogorvosi szolgáltatás hamarosan elérhető lesz.
A következő hetek legfontosabb feladata, hogy az APEH minden dolgozója megismerje az ADOSZT Egészségpénztárt, és ezzel párhuzamosan belépjenek a pénztárba, hiszen havi 2000 forint összegű munkáltatói hozzájárulást kizárólag a pénztár tagjai vehetik igénybe. Ez a pénztártag nettó adópozícióját nem érinti, ugyanakkor az egyéni befizetésekre - tekintetbe véve az önkéntes pénztári befizetéseket - 30 százalék adókedvezmény vonatkozik.
Minden pénztártag és az általa kiválasztott családtag kártyát kap, mellyel - az egyéni számla (fedezeti tartalék és annak kamata) erejéig - egészségügyi szolgáltatás vásárolható, jelenleg több mint 600 helyen.
A belépési nyilatkozatok összegyűjtését az ADOSZT Egészségpénztár megyei küldöttjei vállalták. Ezúton is kérünk minden dolgozót, segítse munkájukat.
A választott havi tagdíj
Az ADOSZT Egészségpénztár adókörnyezete megegyezik az önkéntes nyugdíjpénztárakéval.
A pénztár indulásának évében az APEH tagdíjból munkáltatói hozzájárulásként 2000 forintot átvállal. A munkáltató által átvállalt tagdíj az egyénnek nem jövedelem, így azt nem terheli adó és járulék. Ennek megfelelően erre az összegre szja-kedvezmény nem érvényesíthető.
Ez az összeg azonban várhatóan nem fedezi az egészségre fordított kiadásokat, viszont az érvényes rendelkezések szerint lehetséges, hogy a munkáltatói hozzájárulást egyénileg vállalt tagdíjjal egészítsék ki. Az egyénileg vállalt tagdíjra az önkéntes kölcsönös pénztárakba történő befizetés után járó adókedvezmény érvényesíthető, azaz az egyénileg befizetett összeg 30 százalékával (éves szinten minden pénztártípusra összevontan maximum 100 000 forint) csökkenthető a személyi jövelemadó.
Az egyénileg vállalt tagdíj meghatározásakor felhívjuk a figyelmét az alábbiakra.
Az önkéntes pénztári kedvezmény összeadódik; ide számít az önkéntes nyugdíj- és önsegélyező pénztári befizetés is.
Amennyiben az itt választott tagdíj sem elegendő a pénztár szolgáltatásainak fedezetére, a nyugdíjpénztárhoz hasonlóan itt is lehetséges eseti befizetés.
A pénztári befizetésekre vonatkozó szja-kedvezményt havonta vehetik igénybe, amennyiben a munkáltatói hozzájáruláson felüli tagdíj fizetése havonta, a munkabérből történő átutalással történik.
Vegyünk egy példát. Az egyénileg vállalt havi tagdíj 2 500 forint, amit a bérként átutal. Ilyenkor egyúttal 750 forinttal kevesebb adóelőleget vonnak le. A „fizetési borítékban" csak 1750 forinttal lesz kevesebb, ugyanakkor a kártyán 3 825 elkölthető forint jelenik meg (a munkáltatói hozzájárulás és az egyéni tagdíj összegének fedezeti alapra eső része).
A társkártya
A pénztártag a saját kártyával fedezheti az egész család egészségügyi kiadásait, azonban pénztártag megjelölhet társkártyára jogosult kedvezményezettet is abból a célból, hogy a társkártya tulajdonos önállóan is tudjon vásárolni. A társkártyára jogosult kedvezményezett azt jelenti, hogy az itt megjelölt közeli családtag (a Ptk. 685. § által meghatározott közeli hozzátartozó: a házastárs, a gyermekek, a szülők és nagyszülők, valamint a pénztártörvény alapján az élettárs) a pénztártag egyéni számlájához kapcsolódóan társkártyát kap, amellyel a társkártya tulajdonosa is igénybe veheti az egészségpénztár szolgáltatásait. Újabb kedvezményezett bármikor jelölhető, illetve vissza is vonható.
Bízunk benne, hogy Önt is hamarosan az ADOSZT Egészségpénztár, a legnagyobb közszolgálati egészségpénztár tagjai között üdvözölhetjük.
Az ADOSZT Egészségpénztár vezetősége
A bérek rendezésével és az új közalkalmazotti érdekegyeztető fórum alapszabályának létrehozásával foglalkozó bizottságot hoz létre kormány és a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma. A két fél között született megállapodást a felek hasznosnak tartják.
- A Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) nem írt volna alá megállapodást a kormánnyal, ha nem reméli, hogy ezzel a közalkalmazottak jobb bérrendszert, magasabb fizetést kapnak, s érdemi módon beleszólhatnak az őket érintő kérdésekbe - jelentette ki Szabó Endre, a szövetség elnöke. Több mint egyéves tárgyalási szakasz után a kormány és a SZEF delegációja 2001. március 9-én írta alá a megállapodást a közszektor moder-nizációjáról, a közalkalmazottak és a köztisztviselők életpályarendszeréről és a bérek rendezésére javasolt intézkedésekről.
- A mostani megegyezéssel mindenesetre szentesítették a kormány korábbi szándékát, hogy a közszférában a béreket a mindenkori infláció-val és a GDP növekedésének felével emeljék. A kormány ennek megfelelően a jövőben is teljesíti ígéretét - mondta Stumpf István kancelláriaminiszter az egyezség aláírása után. Az aláírás így tulajdonképpen egy, már eddig is működő mechanizmust emelt a megállapodás szintjére. A kormányzat ezt már egy évvel ezelőtt is felajánlotta a szakszervezeteknek, ám miután azok nem fogadták el, azóta ehhez a számítási módhoz tartja magát. A Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter szerint az egyezség biztosítja a partneri viszonyt a SZEF-fel. Így lehetőség lesz arra, hogy egymással folyamatos párbeszédet folytatva vitassák meg a stratégiai kérdéseket.
- A megállapodás értelmében két bizottságot hoznak létre a szakszervezetek és a kormány illetékesei. Az egyik a mainál egyszerűbb, inflációkövető bérrendszer kidolgozását kezdi meg, a másik elkészít az új közalkalmazotti érdekegyeztető fórura alapszabályát - közölte Szabó Endre. - A cél az, hogy már a jövő év elején az Országgyűlés elé kerüljön az új közalkalmazotti törvény tervezete - tette hozzá a SZEF elnöke.
(A kormány és a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma közötti megállapodás teljes szövegét a Magyar Közlöny 2001. március 14-i, 30. száma közli.)
A kormány a KSH legfrissebb adatai alapján döntött a közalkalmazottak és a köztisztviselők tavalyi bérének kiegészítéséről. E szerint 9,8 százalékos inflációval és 5,3 százalékos GDP-növekedéssel számolva 13 százalékra egészíti ki a közszférában mindazon ágazatok dolgozóinak bérnövekedését, amely területeken ennél kisebb mértékben emelkedtek 2000-ben a keresetek.
Az intézmények egy csomagban jutnak hozzá a pluszpénzhez, s maguk döntenek arról, hogyan osztják szét az összeget. A bérkiegészítésre - amely mintegy 471 ezer alkalmazottat érint - 15 milliárd forintot fordít a kormány.
A felnőtt lakosság többsége egyértelműen elítéli azt, ha valaki, eltitkolja jövedelmének egy részét azért, hogy kevesebb adót fizessen. Mindazonáltal az állampolgárok egy jelentékeny csoportja - a felnőttek mintegy negyede - legfeljebb kismértékben tartja helytelennek a közteherviselés alóli kibújást - derül ki a Tárki háztartásmonitor-vizagálatának adataiból.
A 2000. tavaszán végzett felmérés során egyebek mellett arról kérdezték a felkeresett embereket, hogy szerintük mennyire helytelen, ha egy adófizető nem vallja be teljes jövedelmét azért, hogy kevesebb jövedelemadót fizessen.
A válaszadók négyféle módon értékelhették az adócsalást: nem helytelen, csak kicsit helytelen, helytelen, illetve nagyon helytelen. A kérdés a normasértő magatartás elfogadottságát, és nem az adott viselkedés elterjedtségét méri.
A válaszadók 25 százaléka legfeljebb kismértékben tartja helytelennek azt, ha valaki eltitkolja jövedelmének egy részét az adóhatóság elől. Az adócsalást szigorúan elítélők (azt „nagyon helytelennek " tartók) aránya 35 százalék.
A közteherviselésben jelenleg részt vevők körében az átlagosnál enyhébb a jövedelemeltitkolás megítélése. A kérdezés időpontjában munkával rendelkezők 30 százaléka legfeljebb kismértékben tartja helytelennek az adócsalást.
A munkanélküliek körében érdekes módon szintén magas az enyhe ítéletet mondók aránya.
Az alkalmazottak 28 százaléka tartozik a jövedelemeltitkolást enyhén megítélők csoportjába. Ez az arány jóval magasabb, mint ami a különböző nyugdíjascsoportokban tapasztalható.
Az öregségi nyugdíjban részesülők csupán 13 százaléka ítélte meg ilyen enyhén ezt a tevékenységet. Legkevésbé az önállóak tartják helytelennek az adó meg nem fizetését. A monitorvizsgálat mintájában szereplő, rendszeres munkával rendelkező önfoglalkoztatók és vállalkozók közel fele - 47 százaléka - úgy ítéli meg, hogy a befizetendő adó csökkentésének céljából történő jövedelemeltitkolás legfeljebb kismértékben helytelen tevékenység.
Az adatok alapján nem igazolható, hogy minél magasabb valakinek a jövedelme, annál megbocsátóbb az adó be nem vallásával kapcsolatban.
Közvélemény és felmérés
A közvélemény szerint az állami alkalmazottak közül a kórházi orvosok tesznek el leggyakrabban csúszópénzt, őket a közlekedési rendőrök, a pénzügyőrök és a minisztériumi tisztviselők követik. Ez derül ki egy, az ENSZ felkérésére, 2000-ben készített kutatás eredményéből. A törvényjavaslatok parlamenti módosításai a korrupció melegágyai.
Hazánk az átlagnál korruptabb államnak minősül. Európai összehasonlításban ugyanis Magyarország korrupciós indexe a százpontos listán 74, s ez az értékelés szerint „közepesnél magasabb bűnözési mutató". A „nagyon magas" kategória 76 pontnál kezdődik. Érdemes megemlíteni, hogy Dánia 4 pontos, Ausztria 52, Románia 67, Grúzia és Kirgizisztán pedig - utolsóként - 98-98 pontos.
Az ENSZ megbízásából - egy nemzetközi felmérés keretében - a Magyar Gallup Intézet átfogó vizsgálatsorozatot folytatott 2000-ben. A kutatás tanúsága szerint Magyarországon a lakosság a közintézmények alkalmazottai közül a kórházakban dolgozókról gondolja leginkább, hogy pénzt kell adnia a megfelelő bánásért. Az orvosokról 77, az ápolónőkről 69 százalék vélekedik így.
Az egészségügyi dolgozókat a közlekedési rendőrök követik a korrup-ciós sorrendben (39 százalék), majd a pénzügyőrök (28 százalék). A minisztériumi tisztviselők, a piacfelügyelők ós a rendőrtisztek minden ötödik ember szerint megvesztegethetők. A bíróságokat, az önkormányzatok műszaki osztályait, az adóhivatalt, a közjegyzőket a megkérdezettek 13 százaléka tartja korruptnak.
A közélet tisztasága elleni bűncselekményekkel kapcsolatban a vizsgálat során nyilatkozó bírák, ügyészek, polgármesterek, újságírók, vállalkozók és multinacionális cégek vezetői a korrupció melegágyának tekintik, hogy a kormány által benyújtott törvénytervezetek a szilárd koncepció és az erős törvényalkotói akarat hiányában áldozatul esnek a lobbiérdekeknek. Túl sok kivétel, speciális eljárás mint kiskapu épül be így a jogszabály végső szövegébe, ami a törvényt „hajlékonnyá", mindenféle célhoz idomíthatóvá teszi.
Bár a bírák megvesztegethetőségére semmi bizonyíték nincs, sokan közülük képtelenek ellenállni a politikusok felől érkező „lágy nyomásnak" - derül ki a dokumentumból. Feltételezhető, hogy egyes ügyek késleltetése, a végtelenségig tartó elnapolása mögött az a szándék áll, hogy a bírák így próbálják megőrizni függetlenségüket és tisztességüket.
Az ENSZ tavaly ajánlásokat tett az igazságszolgáltatás átláthatósága érdekében. Ebben - többek között - szorgalmazzák a bírósági tisztviselők, valamint nemcsak követlen, hanem közeli (!) családtagjaik nyilvános vagyonnyilatkozatát. A javaslatban megfogalmazták: „az igazságszolgáltatásban lévő korrupció ellen nemzeti akciótervet kell elfogadni".
Ajánlják egy vizsgáló hatóság felállítását, amely rendszeresen látogatja a bírósági körzeteket, és jelentést tesz olyan eljárásokról, melyek kétségessé teszik a bírói feddhetetlenségeket. Jelzi továbbá a korrupciógyanús eseteket.
A korrupció felderített, illetve titokban maradt eseteinek arányát jól példázza, hogy a megszólaló 520 vállalatvezető arról számolt be, hogy megpróbálták megvesztegetni, illetve csúszópénz fizetésére bírni. A 166 esetből háromról tud a rendőrség.
Ennek tükrében célszerű tehát értékelni a bűnügyi statisztikát is, mely szerint 1998-ban 903 korrupciós eset vált ismertté, 1990-ben 610. A 2000. év első 11 hónapjában 504 esetben indult nyomozás.
Két-négyezer pénzügyi per indul évente - mondta el a Legfelsőbb Bíróság főtitkára. A legtöbb jogvita a személyi jövedelemadóval és az áfa-visszaigénylés jogosultságával kapcsolatos.
Az utóbbi években évi 10-30 milliárd forint között mozgott a perérték az APEH döntéseit vitató ügyekben. Ezek száma nagyságrendnyit nőtt: míg 1992-ben csupán 650 adóper indult, az évtized közepén ez a szám 10 ezer fölé ugrott. Tavaly az adóperek 70-75 százalékát megnyerte az adóhatóság. A legtöbb gond és félreértés az áfa-visszaigényléssel kapcsolatban alakult ki.
Az EU statisztikai hivatalának adatai szerint óriási munkaerőköltség-különbségek vannak a tagállamok között. Legkevesebbet Portugáliában fizetik a munkaerőért, de ez is kétszerese a magyarénak, ugyanakkor a költségeken belül is a legkisebb a magyarok bére.
Az Eurostat szerint az egy órára eső munkaerő költsége óriási szórást mutat az Európai Unióban: a két szélsőség közötti különbség 3,89-szeres. A munkaerő óránkénti költsége a legfejlettebb országokban a legmagasabb: Németországban 26,8 euró, Dániában 27, Ausztriában 27,2 és Svédországban 25,8. Ez jóval meghaladja az amerikai 21,8 eurós átlagot. Az EU-15-ök együttes átlaga (21,5) nagyságrendileg megegyezik az amerikaival és Japánnal (21,9) de a legfejletlenebb négy államban - Portugália (7), Görögország (11,8), Spanyolország (15,3) és Írország (16,2) - sokkal olcsóbb.
A portugáloknál a munkaerő költsége ugyan mindössze 1,9-szerese a magyarénak, bérük mégis 2,3-szorosa, mivel kisebbek a járulékos költségek. A költségekhez képest is a magyarok kapják a legkevesebb bért, és társadalombiztosításra is csak a svédek és az olaszok fizetnek többet. A „legdrágább" szomszédos Ausztriában, a költségek 7,3-szorosát teszik ki a magyarnak, míg a fizetések a 7,8-szorosát. Nem teljesen érthetetlen tehát, hogy az osztrák munkavállalók félnek az olcsó magyar munkaerő beáramlásától.
Átlagosan 13,5 százalékkal emelkedtek tavaly a bruttó keresetek a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) számításai szerint. A hivatalos publikáció alapján a reálkeresetek 1,5 százalékkal nőttek egy év alatt, ám ha a családi adókedvezményeket is figyelembe vesszük, akkor a növekedés 1,9 százalékos.
A bruttó átlagkereset tavaly kerekítve 87 ezer forintra, a nettó országos kereset pedig több mint 55 ezer forintra rúgott. A versenyszférában továbbra is mintegy kétezer forinttal magasabb az átlag, mint a költségvetési intézményeknél, ahol bruttó 86 ezret fizettek átlagosan. A keresetek is gyorsabban emelkedtek a versenyszférában - egy év alatt 14,2 százalékkal -, ettől elmaradt a közszféra ennél két százalékkal kisebb bővülése.
A közszférában is keresetkiegészítés valósulhat meg azon ágazatokban, ahol az éves bruttókereset-gyarapodás elmaradt a kormány korábbi vállalásától, vagyis a 13 százaléktól. A közszférában tavaly átlagosan 12,3 százalékkal emelkedtek a bruttó keresetek, ám kizárólag - 15,6 százalékkal - az egészségügyben és a szociális ellátásban dolgozók kaptak többet, köszönhetően az év közi kollektív jutalmaknak. Így elvileg a közigazgatásban, az oktatásban, a védelmi szerveknél, illetve a társadalombiztosítási alkalmazottak között osztanák fel a tavaly decemberben elkülönített 25 milliárdos keretet.
A második idényét kezdi meg a horvátországi Sutivanban az ADOSZT-üdülő. Az elmúlt esztendő tapasztalatai alapján meghosszabbodott a turnusok időtartama. Az egy vendégéjszakára jutó árak változatlanok maradtak. Az üdülő berendezését és szűkebb környezetét is igyekeztünk lehetőségeinkhez képest komfortosabbá tenni.
Az üdülésre jelentkezők várható nagyobb száma miatt az idén megállapodást kötöttünk egy helyi társasággal, amely a mi árainkon fogadja nálunk az üdülőnk telítettsége miatt el nem helyezhető vendégeinket.
Azoktól a vendégeinktől tudjuk, akik az elmúlt nyáron kint tartózkodtak, hogy az időjárásra nincs panasz. A napsütéses napok valószínűsége szinte százszázalékos. A tenger a honi vizeinkhez képest valószínűtlenül tiszta, egész napos fürdésre csábító. A tíznapos időtartam alatt bizonyára jut majd ideje a nyaralóknak kirándulásra a gyönyörű Dalmáciában. Lapunk egy másik cikke utal reá, mennyi sok látnivaló, sok-sok magyar vonatkozású történelmi emlékhely várja a horvátországi nyaralásra vágyókat. Érdemes felkeresni azokat.
Az alábbi időszakokra és feltételekkel korlátozott számban még mindig jelentkezhetnek a horvátországi nyaralásra vágyók Tolnai Józsefné, Marcsinál a 06/1/317-2249 telefonszámon. További információk kérhetők még az ADOSZT helyi alapszervezet titkáránál, vagy üdülési felelősénél.
Pe.
az ADOSZT Titkárok Tanácsa 2001. 01. 26.-án hozott határozata alapján
A kedvezmények és a feltételek
100%-os térítési díjat fizet az, aki nem APEH-dolgozó, 85% -os térítési díjat fizetnek az APEH aktív
és nyugdíjas munkavállalói, valamint közvetlen családtagjaik. (Közeli hozzátartozó e szempontból: a dolgozó
házastársa/élettársa/ és a nyugdíjas házastársa/élettársa, ezek 24 éven aluli közös háztartásban élő gyermekei,
valamint unokáik. A kedvezmény csak és abban az esetben érvényes a közeli hozzátartozókra, amennyiben az
üdülésük időpontja egybeesik a jogosult üdülése időpontjával.)
Az ADOSZT-tag beutaltak és családtagjaik alapszervezeteiknél további kedvezményben részesülhetnek. Négyéves kor alatt nincs térítési díj.
A fenti üdülői díjak tartalmazzák a fizetendő idegenforgalmi hozzájárulás (adó) összegét.
Az idegenforgalmi adóra vonatkozó információk:
Fizetési kategóriák
I. II.
06. 01.- 09. 15. 05. 01. - 06. 01. és
között 09. 15. - 11. 07. között
18 éves kortól 6 kuna/fő/éjszaka 4,50 kuna/fő/éjszaka
12-18 éves korig 3 kuna/fő/éjszaka 2,25 kuna/fő/éjszaka
12 éves koig - -
Az idegenforgalmi adó összege a helyi önkormányzat esetleges döntése függvényében változhat.
Munkatársaink, útban a Brac szigeti Sutivanban lévő ADOSZT üdülőbe egy kis kerülővel térjetek be Fiuméba és ismerjétek meg történelmét, műemlékeit, kikötőjét.
A partvidéket és a szigeteket liburnok lakták, a rómaiak K. e. 128-ban foglalták el. Az V. századtól a kelet gótok, majd két évszázadon át avarok következtek. A frank birodalom után, a Dunio-család, Istria őrgrófja hűbérbirtokul kapta. A Duniok elismerték uralkodónak a XIV. században Albert Habsburg herceget.
A város élén kapitány állt, akit két bíró és tanács segített. A Rumara folyó bal partjától Zenggig a tengerpart IV. Béla adományaként Frangepán-birtok volt, Magyarországhoz tartozott. A Frangepánok a bal parton felépítették Tersatto várát, ma is épségben van. 1337-ben a Duinokkal kitört viszályban F. Bertalan csapata elfoglalta Fiumét, 1365-ben a Duinoknak visszaadta. Így Fiume már a középkorban 28 éven át Magyarországhoz tartozott. A Duino család XV. században kihalt, a város a Habsburg-hercegséghez tartozott. 1508-ban Velence elfoglalta. Bóth András horvát-dalmát bán 1509-ben visszafoglalta és átadta a Habsburgoknak. Balkánon terjeszkedő török ellen a várost városfalakkal, tornyokkal megerősítették.
1526-tól Jurisics Miklós Fiume kapitánya, aki később Kőszeget megvédte a töröktől. I. Ferdinánd 1530-ban megerősítette a város statutumát, használhatta a „res publica" címet. I. Lipót 1659-ben zászlót és címert adományozott a városnak. Címere: vörös mezőben kékszalagos korona alatt, balra néző kétfejű sas áll kiterjesztett szárnyakkal, jobb lába a sziklán, bal lába alatt víz ömlik a tengerbe. A címert később Magyarország középcímerébe is felvették, Szlavónia és Erdély címerei közé ékelve.
A fiumei képviselő-testület kérésére Mária Terézia 1776. augusztus 19-i, majd 1779. április 23-i decretumával a várost a magyar szent koronához csatolta. „Urbs haec commercialis Fluminensis... ad sacrae regni Hungariae Coronae Adnexum...". Fiume kisebb megszakításokkal másfél évszázadig Magyarországhoz tartozott. 1848-ig a magyar tengermellékhez tartozott Fiumé, Buccari (Bakar) Portoré, Novi, Susak, Czirkvenica.
Zengg szabad magyar királyi város és környéke ekkor még a likai határőrvidékhez tartozott. A közigazgatás élén a király által kinevezett „Fiumei és magyar tengermelléki" kormányzó állt. A túlnyomórészt olasz lakosság lelkesen fogadta Majláth Józsefet, az első kormányzót. A városi közigazgatást 56 fős képviselő-testület irányította, élén az elnökkel, 1867-től a polgármesterrel (podesta). A patrícius tanácsosok közé sok magyart is beválasztottak.
A francia háborúk alatt Olaszországban harcoló csapatokat Fiumén át látták el utánpótlással, számos kereskedőcsalád meggazdagodott az 1809. október 14-i schönbunni békével.
Fiume és a tengermellék 1813-ig francia uralom alá került, az illyr királysághoz csatolták. I. Ferenc visszacsatolta Magyarországhoz. A városba érkező Ürményi Ferenc kormányzót kitörő lelkesedéssel, fellobogózott házakkal fogadták. A többségi olasz lakosság ragaszkodott Magyarországhoz, tudván, hogy autonómiáját, nyelvét, kultúráját csak így őrizhető meg, és a város nagyarányú fejlődése csak Magyar-országtól várható. A horvátok aránya a 20 százalékot alig érte el.
Az 1820-as évektől számos magyar család telepedett le a városba. A tengerészeti és kereskedelmi pályák új utakat nyitottak a fiataloknak. Fiume a reform országgyűlésekre mindig elküldte követeit, támogatta a magyar reformmozgalmakat. A város nagy fejlődésnek indult. 1845-ben Kossuth, majd Széchenyi is felkereste a várost. 1847-ben megindult a nagy kikötő építése. A magyar részvénytársaság megépítette a tengerpartra vezető Lujza utat. 1830-ban 24 vitorlásból állt a magyar kereskedelmi flotta, 1837-ben már 45 hosszú járatú hajónk úszott a tengereken.
Az 1848-as alkotmányos reformokat a fiumeiek lelkesedéssel fogadták. Megszervezték a nemzetőrséget, 6 században 717 nemzetőrt képeztek ki. A vezényleti nyelv az olasz volt Susani Józsefet az országgyűlésbe követnek választották. Gróf Erdődy János kormányzó irányította Dalmá-ciában a magyar ügynököket, Kossuth megbízásából tárgyalásokat folytatott hajó megvásárlására és felfegyverzésére. Kérésére többször magyar zászlóaljat irányítottak a város védelmére de a nem érkeztek meg. Jellasics parancsára az eszéki 53 gyalogezred, horvát felkelőkkel 1848. augusztus 31-én elfoglalta Fiumét. A képviselőtestület küldöttsége Bécsbe utazott, követelte az idegen csapatok kivonását, a törvényes állapot helyreállítását.
1849. október 24-ig császári rendelet Fiumét, Szlavóniát és Muraközt a Horvátországhoz csatolta. Bevezették a horvát közigazgatási és oktatási nyelvet, ezzel súlyosan megsértve a város autonómiáját. Fiume hű maradt Magyarországhoz, 1861-ben felirattal kérte visszacsatolását. 1867 április 11-én az uralkodó Fiume és a magyar tengermellék királyi biztosává nevezte ki Cseh Edét. A lakosság lelkesen fogadta, minden tengerparti városban magyar zászlót tűztek ki.
1870. június 29-én az uralkodó jóváhagyta a „Fiumei prorizorium"-ot. A közigazgatás élén a fiumei kormányzó áll, aki a tengerészeti hatóság elnöke is. A város autonóm jogait tiszteletben tartják. Polgármestert és 56 tagú képviselő-testületet választanak. A városi közigazgatás, a bíróságok, az ügyészség, a rendőrség vezényleti nyelve az olasz, a városi iskolákban a tanítási nyelv szintén. 1873-ban megnyitották a Károlyváras-Fiume-i vasutat, közvetlen vasúti összeköttetés létesült Budáig. 1879-ben megünnepelték a város Magyarországhoz csatolásának centenáriumát. 1896-ban bandériummal vettek részt a millenniumi ünnepségeken.
A horvátok törekedtek Fiume megszerzésére, Susakból kiindulva tüntetéseket szerveztek. Az olasz irendenta mozgalom, amely Ausztria olaszok lakta tartományaiban, Grözben, Triestben, Trentinóban, Isztriában erős volt, a századfordulón Fiumét is elérte. Megalakult az olasz autonóm párt, amely sok képviselői helyhez jutott a városban. A horvátok 1918-ig nem tudtak képviselői helyet szerezni. Az I. világháború alatt a képviselő-testület lojális maradt.
1867-1914 között 55 millió arany koronát költött a kormány a nagykikötő, a Mária Terézia hullámgát és az olajkikötő kiépítésére. 1896-ra felépült Hausmann Alajos tervezte neoreneszánsz stílusú kormányzói palota (ma múzeum). A tengerparton modern, többszintes épületsor létesült, itt épült fel az Adnatica- palota, a tengerészeti hatóság épülete is, 1914-ben. Magyarország 150 km hosszú tengerparttal rendelkezett, a kikötő rakpartja 65 km hosszú, 13 000 vagon a befogadó képessége a tárházaknak, 61 km a kikötői vasúthálózat hossza. Fiume iparának, kereskedelmének, bankjai-nak, tengerhajózási vállalatainak nagy része magyar tulajdonban volt. 1910-ben 49 726 lakosból 50 százalék olasz, 20 százalék a magyar, 25 százalék a horvát, 4 százalék a német.
1913-ban 10 tengerhajózási részvénytársaság működött Fiumében 134 gőzhajóval, 143 000 nettóregiszter tonnával, ehhez még 411 vitorlás kereskedelmi hajó tartozott, főleg a part menti forgalom lebonyolítására. Kereskedelmi flottánk ekkor a világon a 14. volt. A haditengerészet létszáma elérte a 25 000 főt. A tisztikar 20 százaléka volt magyar. A flotta fő bázisai Pola és Kattaró voltak. Fiuméban működött a Haditengerészeti Akadémia német és a Kereskedelmi Tengerészeti Akadémia magyar nyelvű oktatással. A kereskedelmi hajók túlnyomó része magyar nevet kapott, például Andrássy, Árpád, Baross, Buda, Kálmán király, Nagy Lajos király, Gödöllő, Petőfi, Rákóczi, Szent István, Tisza, Maros.
1918. szeptember 23-án a K.U.K. 79. gyalogezred fellázadt horvát egységei elfoglalták Fiumét. A kormányzói palota 20 főnyi őrsége szeptember 29-ig ellenállt. Ekkor Jekelfalussy Lajos, az utolsó magyar kormányzó elhagyta a kikötővárost. A közigazgatás irányítását délszláv nemzeti tanács vette át. November 18-án olasz tábornok parancsnoksága alatt antantcsapatok vonultak be a városba, a délszláv alakulatokat távozásra kényszerítették. Bár az 1919. október 10-i saint-germain-i béke a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz csatolta Fiumét, már másnap D'Annuzio költő-tábornok olasz szabadcsapatai elfoglalták. A közigazgatás irányítását a Fiume Olasz Nemzeti Tanács vette át. Az 1924. szeptember 26-i római szerződés Olaszországhoz csatolta.
1945. május elején szovjet csapatok, jugoszláv partizánok támogatásával elfoglalták Fiumét 1947. február 10-i párizsi béke Isztriát és Fiumét Jugoszláviához, ezen belül Horvátországhoz csatolta. Az olasz őslakos családok nagy része Olaszországba települt át. Fiume autonómiája véget ért. 1990. szeptember 3-tól Rijeka néven az önálló Horvátországhoz tartozik.
Magyar turista, ha Rijekába érkezel, menj fel a Terattóra (Trsat) és amikor az ősi Frangepán vár falairól nézel, csodálatosan szép látvány fogad. Látod a szigeteket, előtted az egész kikötőváros. Délnyugati irányból ide látszik Abbázia (Opatia) és Lovranna, felettük, mint valami őrtorony kéklik az 1400 m magas Ucka csúcs. Emlékezz arra, hogy Fiume, a 3000 lakosú halászfalu a magyarok alatt 50 000 lakosú gazdag és élénk kereskedelmi kikötővárossá fejlődött. A magyar kormány építette a kikötőt, Mária Terézia-hullámgátat, a tengerpartra vezető utakat, a Budával összekötő vasútvonalat. Anyagi erején felül áldozott a kikötővárosra. Emlékezz arra, hogy a történelmi Magyarország nagyfokú nyelvi, közigazgatási, kulturális autonómiát biztosított az olasz lakosságnak.
Dr. Horváth László
A munkahely - akárcsak az otthon - pszichológiailag mérgező hatással lehet az emberekre, ha nem megfelelően „működik" az élen álló egyén. A Financial Timesbarr hivatkozott kutatások szerint a hibásan működő családokban a rossz hangulatú, egoista, önző szülő kedvezőtlen irányban befolyásolja a gyermek fejlődését, s boldogtalan légkört teremt. Ugyanígy van ez a munkahelyeken is.
A munkáját diszfunkcionálisan végző, „mérgező" főnök gyakran elég rövid időn belül bizalmatlanságot, elégedetlenséget kelt az irodában. Még rosszabb a helyzet, ha viselkedését a fiatal alkalmazottak természetes vezetési mintának tekintik, s azt maguk is elsajátítják. Sok ember - főleg a fiatalabb - úgy tekint ugyanis a menedzserekre, mint helyi szüleikre. Főnökeik tehát jelentős befolyást gyakorolnak egészségükre, boldogságukra, hangulatukra. Megteremthetnek tehát számukra olyan környezetet is, amelyben az alkalmazottak tudásuk legjavát adhatják. Megoldható, de egyben kihívást jelentő feladattal láthatják el a fiatal beosztottat, akiknek munkáját ösztönözhetik és segíthetik is. Ám gyakran egészen más történik: számos főnök egyszerűen megmérgezi alkalmazottai életét. Ráadásul nemcsak egy iroda, hanem egy egész cég is elkezdhet diszfunkcionálisan működni, ha éppen egy felső vezető mérgező személyisége nehezedik rá. Az ilyen menedzserekkel találkozó vezetési tanácsadó cégek tapasztalata szerint romlik a munkahelyi morál, csökken a termelékenység, a főnökök gyakran okai a dolgozók stresszének sőt, idegösszeomlásának is.
Az ilyen vezetők általában maguk is diszfunkcionálisan működő családokban nőttek fel. Kedvezőtlen körülmények között nevelkedtek, ezen hatásokat pedig továbbviszik munkahelyükre és otthonukba.
Kérjük, karikázza be a helyes választ az alábbiak szerint:
1. Egyáltalán nem jellemző
2. Alig jellemző
3. Jellemző
4. Teljesen jellemző
1. Minden érdeklődésemet elvesztettem mások iránt: 1 2 3 4
2. Semmiben nem tudok dönteni. 1 2 3 4
3. Több órával korábban ébredek, mint szoktam, és nem tudok újra elaludni. 1 2 3 4
4.. Túlságosan fáradt vagyok, hogy bármit csináljak. 1 2 3 4
5. Annyira aggódom a testi-fizikai panaszok miatt, hogy másra nem tudok gondolni. 1 2 3 4
6. Semmi munkát nem vagyok képes ellátni. 1 2 3 4
7. Úgy látom, hogy a jövőm reménytelen, és a helyzetem nem fog változni. 1 2 3 4
8. Mindennel elégedetlen vagy közömbös vagyok. 1 2 3 4
9. Állandóan hibáztatom magam.1234
Adja össze a pontokat!
Ha legalább 19 pontot elért, akkor a depresszió gyanúja komolyan felmerülhet.
26 pont vagy a fölötti eredmény esetén érdemes szakemberhez fordulni.
Figyelemi! Ez a rövidített, Beck-féle depresszió önértékelési skála csupán szűrésre szolgál, diagnózis felállítására nem alkalmas.