Ktv. 33. § (1) A köztisztviselő jogosult az előmenetelhez, és köteles a központilag vagy a közigazgatási szerv által előírt képzésben, továbbképzésben vagy átképzésben – ideértve a közigazgatási vezetőképzést is – (a továbbiakban együtt: továbbképzés) részt venni.

(2) Az iskolarendszeren kívüli továbbképzés pénzügyi feltételeit az éves költségvetési törvényben a Belügyminisztérium fejezeti célelőirányzataként kell biztosítani. Az előirányzat felhasználásának módjáról, feltételeiről a köztisztviselők továbbképzéséről szóló kormányrendeletben kell intézkedni.

(3) Az iskolarendszerű továbbképzés költségeit a közigazgatási szervek saját költségvetésükből fedezik.

(4) A közigazgatási szerv az előmenetelhez és a központilag vagy a közigazgatási szerv által előírt iskolarendszeren kívüli továbbképzés (2) bekezdésben nem említett feltételeit köteles biztosítani. A köztisztviselőnek az előmenetelhez szükséges, valamint a központilag vagy a közigazgatási szerv által előírt továbbképzés és az ezzel összefüggő beszámolási vagy vizsgakötelezettség teljesítése miatt kieső munkaidőre járó illetményét a közigazgatási szerv köteles megtéríteni.

(5) A továbbképzés költségeit a köztisztviselő köteles visszatéríteni, ha neki felróható okból az előírt követelményeket nem teljesíti, illetőleg a továbbképzés befejezésétől számított két éven belül közszolgálati jogviszonyáról lemond, vagy ha hivatalvesztés fegyelmi büntetés miatt, illetve a 77. § (2) bekezdése alapján szűnt meg a közszolgálati jogviszonya. Nincs visszatérítési kötelezettsége a köztisztviselőnek az iskolarendszeren kívüli kötelező továbbképzés költségei esetében, kivéve az idegen nyelvi képzést.

(6) A köztisztviselők továbbképzésének rendszerességét és tervszerűségét középtávú és éves tervek alapján kell biztosítani. A terveket a központi közigazgatási szervek, valamint az 1. § (2) bekezdésében meghatározott szervek és a fővárosi, megyei közigazgatási hivatalok állítják össze a Belügyminisztérium koordinálásával.

199/1998. (XII. 4.) Korm. rendelet a köztisztviselők továbbképzéséről és a közigazgatási vezetőképzésről

A Kormány a köztisztviselők jogállásáról szóló, többször módosított 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 80. §-a (1) bekezdésének a) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendeli el:

Vhr. 1. § (1) A rendelet hatálya kiterjed a Ktv. 1. §-ának (1)-(2) bekezdésében meghatározott szervekre (a továbbiakban: közigazgatási szerv), az e szerveknél foglalkoztatott köztisztviselőre, ügykezelőre, szakképesítéshez kötött munkakörben foglalkoztatott fizikai alkalmazottra (a továbbiakban együtt: köztisztviselő) – a közigazgatási államtitkár, a helyettes államtitkár, a politikai főtanácsadó, politikai tanácsadó kivételével -, továbbá a továbbképzést szervezőre, illetve a továbbképzésben közreműködő oktatóra.

(2) E rendelet szabályai nem alkalmazhatók a köztisztviselő számára feladatköre ellátásához alkalmazási feltételként a képesítési jogszabályban előírt képzésre.

Vhr. 2. § E rendelet alkalmazásában

1. továbbképzés: a köztisztviselők képesítési előírásairól szóló kormányrendeletben a köztisztviselő alkalmazásához megkívánt iskolai alapképzettségen (szakképzettségen) kívüli minden további iskolai rendszerű vagy iskolarendszeren kívüli képzés, amely feladatköre ellátásához szükséges;

2. iskolarendszeren kívüli továbbképzés a Ktv. 33. §-ának (2) bekezdése alkalmazásában:

a) a közigazgatási gyakornoki felkészítés,

b) a közigazgatási és ügykezelői alapvizsgára felkészítés (felkészülés);

c) a közigazgatási szakvizsgára felkészítés (felkészülés),

d) a közigazgatásban hasznosítható szakképesítést adó továbbképzés,

e) más, közigazgatási feladat ellátására felkészítő, a részvételt igazoló dokumentummal záruló képzés, átképzés,

f) közigazgatási, illetve a köztisztviselő feladata ellátásához szükséges szakmai ismereteket szinten tartó, ismereteket bővítő továbbképzés,

g) közigazgatási vezetőképzés, vezető-továbbképzés (a továbbiakban együtt: vezetőképzés),

h) a hazai vagy külföldi ösztöndíj, tanulmányút, hazai vagy nemzetközi konferencia, tapasztalatcsere, képesség- és készségfejlesztő tréning;

3. iskolarendszerű továbbképzés: a közoktatás területén középiskolában, szakiskolában magasabb iskolai végzettség, illetve második vagy további szakképesítés megszerzésére irányuló képzés, a felsőoktatásban második vagy további alapképzés, kiegészítő alapképzés, akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzés, szakirányú továbbképzés, tudományos továbbképzés;

4. átképzés: a feladatköre (munkaköre) ellátására képesített köztisztviselőnek olyan képzése, amely alkalmassá teszi őt más köztisztviselői feladatkör (munkakör) ellátására;

5. vezetőképzés: a vezető-utánpótlásként számításba vett köztisztviselő felkészítése képzés keretében a vezetői feladatok ellátására;

6. vezető továbbképzés: vezető köztisztviselők szakmai, vezetési, szervezési, személyiségfejlesztő tárgykörű iskolarendszerű vagy iskolarendszeren kívüli képzése, továbbképzése.

Vhr. 3. § (1) A köztisztviselők iskolarendszeren kívüli képzése, továbbképzése, átképzése (a továbbiakban együtt: továbbképzés) és a vezetőképzés állami feladat, amelynek pénzügyi és személyi feltételeiről a Kormány gondoskodik. Köztisztviselői továbbképzés más pénzügyi forrásból is támogatható.

(2) A továbbképzést, vezetőképzést szervező kötelessége

a) a szakmai minőségi követelmények biztosítása;

b) a továbbképzésen elsajátított ismeretek mérése;

c) a továbbképzésen való részvétel igazolása;

d) a költségek és a munkaidőalap kímélése.

(3) A továbbképzés szervezésekor figyelemmel kell lenni a közigazgatás különböző szintjein szükséges ismeretek, valamint a köztisztviselők alapképzettségének különbözőségére.

(4) Központi költségvetésből csak a Közigazgatási Továbbképzési Kollégium (a továbbiakban: Kollégium) javaslatára a belügyminiszter által jóváhagyott éves továbbképzési tervben szereplő továbbképzési program finanszírozható, illetve támogatható. Az 5. § (2) bekezdésében meghatározott továbbképzés is támogatható a központi költségvetésből, ha azt a Kollégium minőségileg alkalmasnak találja.

(5) Központi költségvetésből támogatott továbbképzésen oktató csak az lehet, aki szerepel a 11. § (3) bekezdés c) pontjának második francia bekezdésében meghatározott névjegyzéken.

Vhr. 4. § (1) A továbbképzés és a vezetőképzés kötelező, vagy a munkáltatóval egyetértésben önkéntes.

(2) A köztisztviselő köteles a továbbképzési tervben szereplő továbbképzésben részt venni.

(3) A köztisztviselő köteles önképzéssel is folyamatosan bővíteni a feladatköre ellátásához szükséges ismereteit.

(4) A köztisztviselő jogosult egyéni kezdeményezés alapján négyévenként legalább 30 óra időtartamban az előmenetelhez előírt, vagy annak gyorsítását lehetővé tevő, továbbá a vezetővé válást elősegítő továbbképzésben részt venni.

(5) A közigazgatási szerv köteles

a) biztosítani a köztisztviselőnek a (2)-(4) bekezdésben meghatározott továbbképzésben való részvételét az éves továbbképzési tervvel összhangban;

b) egyénre szabottan alkalmazni a köztisztviselővel szemben a Ktv. 25. § (1) bekezdésének c) pontjában és (10) bekezdésében meghatározottakat;

c) a köztisztviselő önképzését és a továbbképzésben való részvételét értékelni, továbbá meghatározni, hogy a köztisztviselő szakmai fejlődéséhez milyen továbbképzést javasol.

Vhr. 5. § (1) Kötelező továbbképzést a köztisztviselők számára a középtávú és az éves továbbképzési terv alapján a Kormány és a feladatkörében az ágazati miniszter rendelhet el.

(2) Indokolt esetben a továbbképzési tervben nem szereplő kötelező továbbképzés is elrendelhető.

Vhr. 6. § (1) Iskolarendszeren kívüli továbbképzés keretében a köztisztviselő feladatkörének jobb ellátását segítő, szintentartó, illetve ismeretbővítő, készségfejlesztő továbbképzést, valamint vezetőképzést lehet szervezni.

(2) Iskolarendszerű vagy iskolarendszeren kívüli továbbképzés keretében szervezett átképzésben a köztisztviselő – egyetértésével – iskolai végzettségétől és az ellátandó feladatkörre vonatkozó képesítési előírástól függően vehet részt.

(3) Az irányítás, felügyelet operatív eszközeként szervezett, a szakmai, felügyeleti munka ellátásához kapcsolódó szakmai értekezlet, szakmai tájékoztató e rendelet alkalmazásában nem tekinthető köztisztviselői továbbképzésnek.

(4) A pályaelőmenetel gyorsítása szempontjából

a) a közigazgatási feladat ellátására felkészítő, s a részvételt igazoló dokumentummal záruló legalább 120 óra időtartamú továbbképzést, átképzést,

b) a közigazgatásban hasznosítható szakképesítést adó továbbképzést, valamint

c) az iskolarendszerű továbbképzést

lehet figyelembe venni.

Vhr. 7. § (1) A vezető négyévenként legalább egyszer köteles részt venni vezető-továbbképzésben. A vezető-továbbképzési lehetőségek közül a munkáltató – a vezető véleményének kikérése alapján – választ.

(2) A folyamatos szervezetfejlesztés és a vezetőcserék feltételeinek megteremtése és a vezetés hatékonyságának javítása érdekében a hivatali szervezet vezetőjének a vezető-utánpótlásként számításba vett köztisztviselő vezetőképző tanfolyamon való részvételét biztosítania kell.

(3) A vezetőképzést úgy kell megszervezni, hogy a vezető, illetve a vezető-utánpótlásként számításba vett köztisztviselő a munkáltató közigazgatási szerv szintjének, szervtípusának megfelelő továbbképzésben vehessen részt.

(4) A vezetőképzési programokat és a résztvevők körét az éves továbbképzési tervekben szerepeltetni kell.

Vhr. 8. § (1) A köztisztviselők továbbképzése és a vezetőképzés rendszeressége, tervszerűsége érdekében négy évre szóló országos középtávú továbbképzési, vezetőképzési tervet kell készíteni (a továbbiakban: középtávú terv).

(2) A középtávú tervben a Kormány meghatározza a köztisztviselők továbbképzésének általános elveit, céljait, a vezetőképzéssel kapcsolatos igényeket.

(3) A középtávú terv tartalmazza

a) a legfontosabb, országosan kiemelt továbbképzési fő irányokat;

b) a kormányzati érdekből szervezendő továbbképzéseket;

c) a valamennyi ágazatot vagy több ágazatot és az önkormányzatok köztisztviselőit egyaránt érintő továbbképzéseket;

d) a továbbképzéssel összefüggő feladatokat, így különösen a közigazgatási továbbképzésben közreműködő oktatók, vizsgáztatók szakmai és felnőttoktatás-módszertani képzését, távoktatási szakemberek képzését;

e) a vezetőképzés kiemelt feladatait

- jegyzők továbbképzése,

- egyéb vezetők továbbképzése,

- vezető-utánpótlás képzése

bontásban.

(4) A középtávú terv előkészítése a Magyar Közigazgatási Intézet, illetve a Miniszterelnöki Hivatal közigazgatás- és területpolitikai államtitkára (a továbbiakban: a MEH államtitkára) közreműködésével a belügyminiszter feladata. A belügyminiszter által beterjesztett középtávú tervet a Kormány határozattal fogadja el. A belügyminiszter felelős a tervben foglaltak megszervezéséért és végrehajtásának ellenőrzéséért.

Vhr. 9. § (1) A miniszter, a fővárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetője, a társadalombiztosítás központi hivatali szerveit irányító politikai államtitkár, a Ktv. 1. §-ának (2) bekezdésében felsorolt szerv vezetője, a Magyar Tudományos Akadémia Titkárságának vezetője és a Központi Statisztikai Hivatal elnöke a középtávú tervben foglaltak figyelembevételével a középtávú terv elfogadását követő hatvan napon belül, ezt követően minden év november 1-jéig az irányítása, ellenőrzése és felügyelete alá tartozó közigazgatási szervekre is kiterjedően éves továbbképzési tervet (a továbbiakban: éves terv) készít.

(2) Az éves tervben – a közigazgatási szervek igénye, illetve adatai alapján – rögzíteni kell a tárgyévben

a) a kötelezően megszervezendő továbbképzéseket, azok időtartamát, időpontját, felelőseit és tervezett költségét;

b) a nem kötelező továbbképzéseket, azok időtartamát, időpontját, helyszínét, felelőseit és tervezett költségét;

c) a gyakornokok felkészítésével, az alap- és szakvizsgáztatással kapcsolatos adatokat;

d) az államigazgatási szervek iskolarendszerű képzésre vonatkozó adatainak összesítését;

e) a vezetőképzés adatait (kötelező vagy nem, célja, témaköre, a résztvevők célcsoportja, a helyszín, időpont, időtartam, a vezetőképzés felelőse).

(3) A fővárosi és a megyei közigazgatási hivatalok éves terve a helyi önkormányzatok vonatkozásában is tartalmazza a (2) bekezdésben meghatározottakat. A közigazgatási hivatal a terv előkészítése során együttműködik a megyei államigazgatási szervekkel, figyelembe veszi a helyi továbbképzési igényeket, felhasználja a törvényességi ellenőrzések és az Állami Számvevőszék vizsgálatainak tapasztalatait. A főjegyző, jegyző, körjegyző a (2) bekezdésben foglalt adatokat és a továbbképzési igényeket köteles a közigazgatási hivatalnak az éves terv elkészítéséhez – felhívásra – 30 napon belül rendelkezésre bocsátani.

(4) A továbbképzések színvonalának, hatékonyságának biztosítása érdekében az éves továbbképzési tervbe a 12. § (1) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelelő és a – 17. § (6) bekezdésében meghatározott esetet kivéve – a Kollégium által elfogadott továbbképzési programok vehetők fel.

(5) Az (1) bekezdésben meghatározott éves tervet döntés-előkészítésre a Kollégium elé kell terjeszteni. Ha a Kollégium javaslata szerint az éves terv nem hagyható jóvá, azt határidő kitűzésével és a szükséges követelmények előírásával az előterjesztő szervnek átdolgozásra (kiegészítésre) vissza kell küldeni.

Vhr. 10. § (1) Minden közigazgatási szerv helyi éves továbbképzési tervet készít a 9. § (1) bekezdésében meghatározott éves továbbképzési terv elfogadását követő harminc napon belül.

(2) A helyi éves továbbképzési terv tartalmazza

a) a gyakornokképzésben résztvevők nevét, a közigazgatási és ügykezelői alapvizsgára, a közigazgatási szakvizsgára (a továbbiakban: vizsga) jelentkező köztisztviselő nevét, a kiválasztott vizsgaidőszakot, a választott szakvizsgatárgyat;

b) a jogszabály, felügyeleti szerv, munkáltató által előírt iskolarendszeren kívüli továbbképzésben, vezetőképzésben résztvevő nevét, a továbbképzés témakörét;

c) az iskolarendszerű továbbképzésben résztvevő nevét, az intézmény és a szak megnevezését.

ld. az 1003/B/2000. APEH utasítást az APEH 2000. évi képzési tervéről! (4. sz. függelék)

Vhr. 11. § (1) A Kollégium a belügyminiszter továbbképzési, vezetőképzési tevékenységét segítő véleményező, tanácsadó, szakértői testület, amelyet elnökség irányít. Működésének rendjét maga állapítja meg.

(2) A Kollégium elnöke a belügyminiszter által megbízott államtitkár, alelnöke a MEH államtitkára.

Tagjai: a tárca élén álló miniszter egy-egy delegált, valamint a fővárosi, megyei közigazgatási hivatalok összesen két szakértő köztisztviselője, a Kollégium titkára, továbbá a Magyar Közigazgatási Intézet (a továbbiakban: MKI), a Köztisztviselői Érdekegyeztető Fórum önkormányzati és érdek-képviseleti oldala által delegált egy-egy szakértő. A közigazgatási hivatalok vezetői által kijelölt szakértő köztisztviselők közül a belügyminiszter kétévenként bízza meg a Kollégium közigazgatási hivatalokat képviselő tagjait. A Kollégium titkára a belügyminiszter által kijelölt szakértő köztisztviselő.

(3) A Kollégium

a) véleményezi az országos középtávú terv tervezetét;

b) felhívásokat bocsát ki, pályázatokat ír ki köztisztviselői továbbképzési, vezetőképzési programok készítésére, valamint pályázatokat ír ki a 16. § (2) bekezdés e)-f) pontjaiban meghatározott feladatok ellátására;

c) javaslatot tesz a belügyminiszternek

- az éves tervek jóváhagyására,

- az MKI Oktatási és Módszertani Igazgatósága (a továbbiakban: MKI OMI) által kiírt pályázat alapján azoknak az oktatóknak a névsorára, akik a köztisztviselők központi költségvetésből támogatott továbbképzésében, vezetőképzésében közreműködhetnek,

- a 16. § (2) bekezdésben foglalt lehetőségek figyelembevételével a központi költségvetésben a továbbképzésre és a vezetőképzésre biztosított összeg felhasználására,

- a továbbképzéssel kapcsolatos szolgáltatási kötelezettség rendjére, illetve követelményrendszerére,

- a továbbképzéssel kapcsolatos költségszintekre, díjirányelvekre,

- az egyes tervekben szereplő továbbképzési programok teljes, illetve részleges támogatására a központi költségvetési forrásból,

- az egyes tervekben nem szereplő, de általa minőségileg alkalmasnak ítélt továbbképzés teljes, illetve részleges támogatására a központi költségvetési forrásból;

d) dönt – szakértők igénybevételével – az általa kiírt felhívásokra, pályázatokra beérkezett továbbképzési programok elfogadásáról.

(4) A Kollégium a Belügyminisztérium hivatalos lapjában közzéteszi:

a) a Kollégium névjegyzékét;

b) az általa elfogadott továbbképzési, vezetőképzési programok jegyzékét;

c) a (3) bekezdés b), valamint c) pontja második, negyedik, ötödik és hatodik francia bekezdésében foglaltakat.

Vhr. 12. § (1) A továbbképzési, vezetőképzési programnak tartalmaznia kell:

a) a továbbképzés megnevezését, célját, követelményeit, a továbbképzendő köztisztviselői célcsoport megjelölését;

b) a célcsoport tervezett minimum-maximum létszámát;

c) a program keretében átadni kívánt ismeretek körét, az elhangzó előadások, gyakorlati foglalkozások stb. vázlatos ismertetését;

d) a program keretében alkalmazni kívánt módszerek ismertetését;

e) a program időtartamát, ütemtervét;

f) a program lebonyolításában közreműködők képesítését, szakképesítését tartalmazó jegyzéket;

g) az ismeret-ellenőrzés módját;

h) a program költségkalkulációját.

(2) A 11. § (3) bekezdésének b) pontja szerinti továbbképzési, vezetőképzési programok készítésére a Kollégium által kiírt felhívások, pályázatok az (1) bekezdésben foglaltakon túl további feltételeket is tartalmazhatnak.

(3) A továbbképzési program szervezője köteles biztosítani, hogy a program lebonyolítására az éves tervbe felvétel alapjául figyelembe vett feltételekkel kerüljön sor.

Vhr. 13. § (1) A továbbképzés és a vezetőképzés szervezéséért, összehangolásáért – a MEH államtitkára közreműködésével – a belügyminiszter felelős.

(2) A belügyminiszter továbbképzést szervező, összehangoló tevékenységében közreműködik:

a) a Ktv. 1. § (2) bekezdésében és e rendelet 9. § (1) bekezdésében felsorolt szervek vezetői a saját hivatali szervezetük, valamint az irányításuk, ellenőrzésük, felügyeletük alá tartozó közigazgatási szerv;

b) a fővárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetője saját hivatali szervezete és az illetékességi területéhez tartozó helyi önkormányzatok

vonatkozásában.

(3) Egyes kiemelt továbbképzési programok lebonyolítására a Kormány egyedi döntéssel külön felelőst (felelősöket) is kijelölhet.

(4) A továbbképzést és a vezetőképzést országos módszertani központként az MKI OMI segíti. Ennek keretében:

a) országos elemzést készít a vizsgák tapasztalatairól;

b) közreműködik a vizsgák követelményrendszerének kidolgozásában, és a vizsgák tapasztalatai alapján a belügyminiszterrel egyeztetett javaslatot tehet az OKV Elnökségének azok módosítására;

c) módszertani ajánlásokat készít (készíttet) a gyakornokok felkészítésére, a továbbképzések szervezésére, ismeret-ellenőrzési formák alkalmazására;

d) módszertani segédanyagokat készít (készíttet) a továbbképzés tervezéséhez, a köztisztviselői továbbképzések hatékonyságának segítésére;

e) közreműködik a Kormány által kötelezően elrendelt, illetve a Kollégium megbízása alapján a nem kötelező továbbképzési programok kidolgozásában;

f) tervszerűen és rendszeresen gondoskodik a továbbképzésben, vezetőképzésben közreműködő oktatók és vizsgáztatók szakmai, oktatás-módszertani és felnőtt-pedagógiai továbbképzéséről;

g) ellátja a továbbképzési programok elfogadásával kapcsolatos szervezési, döntés-előkészítési, tájékoztatási, nyilvántartási feladatokat;

h) naprakész nyilvántartást vezet azokról az oktatókról, akik pályázat alapján közreműködhetnek a köztisztviselők központi költségvetésből támogatott továbbképzésében, vezetőképzésében;

i) ellátja mindazokat a továbbképzéssel, vezetőképzéssel kapcsolatos feladatokat, amelyekkel a belügyminiszter esetenként megbízza.

Vhr. 14. § A közszolgálati alapnyilvántartás keretében minden közigazgatási szerv folyamatos nyilvántartást vezet – jogszabályban meghatározott tartalommal – arról, hogy köztisztviselői milyen típusú, időtartamú, témakörű továbbképzésben vettek részt, milyen költségráfordítással.

Vhr. 15. § (1) A területi és helyi államigazgatási szerveknél, valamint a helyi önkormányzatoknál az ellenőrzést a fővárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetője végzi. Az ellenőrzésnek ki kell terjednie a továbbképzési programban megfogalmazott feltételek betartása mellett a továbbképzéshez kapcsolódó, közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos intézkedések jogszerűségére.

(2) A belügyminiszter a köztisztviselők számára szervezett továbbképzés ellenőrzésére felkérheti az MKI főigazgatója útján az OMI-t, valamint a Kollégium tagját. A tárgyévet követő április 30-áig az ellenőrzések tapasztalatairól és a továbbképzésre fordítható központi forrás felhasználásáról éves összefoglaló-értékelő jelentésben a belügyminiszter a Kormányt, a vizsgák tapasztalatairól az MKI OMI az OKV elnökségét tájékoztatja.

Vhr. 16. § (1) Az iskolarendszeren kívüli továbbképzés, a vezetőképzés, valamint a vizsgák pénzügyi feltételeit az éves költségvetési törvényben a Kormány a Belügyminisztérium fejezeti kezelésű előirányzataként biztosítja.

(2) Az (1) bekezdés szerinti előirányzat a belügyminiszter döntése alapján a következőkre használható fel:

a) a központilag kötelezően előírt iskolarendszeren kívüli továbbképzésekre;

b) a jóváhagyott éves tervekben szereplő, nem kötelező iskolarendszeren kívüli továbbképzésekre;

c) a pálya-előmenetelhez kapcsolódó továbbképzésekre és vizsgákra, a közigazgatási szakvizsgára önként jelentkezők költségei kivételével;

d) vezetőképzésre;

e) oktatók és vizsgáztatók továbbképzésére;

f) módszertani eljárások, eszközök fejlesztésére;

g) a pálya-előmenetelhez kapcsolódó továbbképzések és vizsgák segédanyagai továbbfejlesztésére;

h) a Kollégium, az OKV szakbizottságai és elnöksége működési költségeire;

i) a köztisztviselői továbbképzés és vezetőképzés koordinációjához, szervezéséhez, finanszírozásához, módszertani segítéséhez szükséges központi személyi feltételek javítására, kommunikációs és nyilvántartási feltételeinek biztosítására;

j) szakértők díjazására;

k) a középtávú, illetve az éves tervekben nem szereplő, de év közben szükségessé váló továbbképzések finanszírozását szolgáló tartalék képzésére.

(3) A (2) bekezdésben foglalt összeg feletti rendelkezésre (kötelezettségvállalásra) a Kollégium elnöke jogosult.

Vhr. 17. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.

(2) Felhatalmazást kap a belügyminiszter arra, hogy a 11. § (1) bekezdésében meghatározott Kollégiumot e rendelet hatálybalépését követő 60 napon belül hozza létre.

(3) A Kollégium működésének megkezdéséig feladat- és hatáskörét a belügyminiszter gyakorolja. Az 1998. évre a köztisztviselők továbbképzésére biztosított előirányzat a belügyminiszter, illetve más miniszter által meghatározott, egyéb továbbképzési célokra is felhasználható.

(4) Középtávú továbbképzési, vezetőképzési tervet első alkalommal 1999. március 31-ig, ezt követően négyévente kell készíteni.

(5) Az 1999. évre szóló éves tervbe olyan programok is felvehetők, amelyeket a terv készítéséért felelős közigazgatási szerv a 12. § (1) bekezdésében foglaltak figyelembevételével minőségileg arra alkalmasnak ítél.

Mt. 110. § (1) A munkáltató szakemberszükségletének biztosítása érdekében tanulmányi szerződést köthet. A szerződésben a munkáltató vállalja, hogy a tanulmányok alatt támogatást nyújt, a másik fél pedig kötelezi magát, hogy a megállapodás szerinti tanulmányokat folytatja, illetőleg a képzettség megszerzése után meghatározott időn keresztül a munkáltatóval munkaviszonyát fenntartja.

(2) A munkavállaló munkáltatójának köteles előzetesen bejelenteni, ha más munkáltatóval tanulmányi szerződést kíván kötni.

Mt. 111. § Nem köthető tanulmányi szerződés

a) munkaviszonyra vonatkozó szabály alapján járó kedvezmények biztosítására, továbbá

b) ha a tanulmányok elvégzésére a munkáltató kötelezte a munkavállalót.

Mt. 112. § (1) A tanulmányi szerződést írásba kell foglalni.

(2) A tanulmányi szerződésben meg kell határozni a munkáltatót terhelő támogatás formáját és mértékét, továbbá – a támogatás mértékével arányosan – a munkavállaló által a munkáltatónál kötelezően munkaviszonyban töltendő idő tartamát, amely öt évnél hosszabb nem lehet.

(3) A munkáltatónál munkaviszonyban töltendő idő tartamába – a tanulmányi szerződés ellenkező kikötése hiányában – nem számít be a munkaviszony szünetelésének az az esete, amelyre a munkavállalót szabadság nem illeti meg.

Mt. 113. § (1) Amennyiben a munkáltató a támogatást nem biztosítja, vagy egyéb lényeges szerződésszegést követ el, a másik fél mentesül a szerződésből folyó kötelezettségei alól, és a szerződésszegésből eredő esetleges kárát érvényesítheti.

(2) Ha a támogatásban részesülő tanulmányait nem megfelelő eredménnyel folytatja, nem lép a szerződés szerinti időpontban a munkáltatónál munkába, illetőleg a meghatározott időtartamot nem tölti le, vagy egyéb lényeges szerződésszegést követ el, a munkáltató követelheti a ténylegesen nyújtott támogatásnak megfelelő összeg megtérítését. Amennyiben a támogatásban részesülő a szerződésben kikötött időtartamnak csak egy részét nem tölti le, megtérítési kötelezettsége ezzel arányos.

Mt. 114. § A tanulmányi szerződéssel kapcsolatban felmerült vitát – kivéve a nappali tagozatos iskolai rendszerű képzésben való részvételre kötött szerződést – a munkaügyi jogviták eldöntésére vonatkozó szabályok szerint kell elbírálni.

Ktv. 71. § (2) bekezdés c) pont: az Mt. 110-115. §-ának rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a köztisztviselő más közigazgatási szervvel, illetőleg más munkáltatóval tanulmányi szerződést csak a munkáltatói jogkör gyakorlójának előzetes engedélyével köthet;

Mt. 115. § (1) Az iskolai rendszerű képzésben részt vevő munkavállaló részére a munkáltató köteles a tanulmányok folytatásához szükséges szabadidőt biztosítani.

(2) A szabadidő mértékét a munkáltató az oktatási intézmény által kibocsátott, a kötelező iskolai foglalkozás és szakmai gyakorlat időtartamáról szóló igazolásnak megfelelően állapítja meg.

(3) A (2) bekezdésben foglaltakon túl a munkáltató vizsgánként – ha egy vizsganapon a munkavállalónak több vizsgatárgyból kell vizsgáznia, vizsgatárgyanként -, a vizsga napját is beszámítva négy munkanap szabadidőt köteles biztosítani. Vizsgának az oktatási intézmény által meghatározott számonkérés minősül.

(4) A diplomamunka (szak- és évfolyamdolgozat) elkészítéséhez a munkáltató tíz munkanap szabadidőt köteles biztosítani.

(5) A nem iskolai rendszerű képzésben részt vevő munkavállalónak tanulmányi munkaidő-kedvezmény csak abban az esetben jár, ha azt munkaviszonyra vonatkozó szabály elrendeli, vagy tanulmányi szerződés megállapítja.

(6) A (3)-(4) bekezdésben meghatározott szabadidőt a munkáltató a munkavállaló kérésének megfelelően köteles biztosítani.

Ktv. 34. § (1) A köztisztviselőt előmeneteli pályáján – az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt év kivételével – legalább minden magasabb besorolási fokozatba sorolása előtt minősíteni kell, feltéve, hogy a minősítési időszakban a köztisztviselő legalább egy évig a minősítő irányítása alatt dolgozott.

(2) A minősítés a munkáltatói jogkör gyakorlójának feladata. Ha a hivatali szervezet vezetője e jogát átruházta, a minősítő a minősítést közvetlen felettesének – a köztisztviselővel történő ismertetése előtt – bemutatja.

(3) A minősítés célja a köztisztviselő szakmai teljesítményének megítélése, a teljesítményt befolyásoló ismeretek, képességek, személyiségjegyek értékelése, továbbá a szakmai fejlődés elősegítése.

(4) A minősítés kötelező elemeit az 1. számú mellékletben foglalt minősítési lap tartalmazza. A minősítő a munkaköri követelményekhez igazodó további szempontok szerint is értékelheti a köztisztviselő tevékenységét.

(5) A minősítésben csak kellően alátámasztott, tényeken alapuló megállapítások szerepelhetnek. A minősített alkalmasságának megítélését a minősítő írásban indokolni köteles.

Ktv. 35. § (1) A köztisztviselő kérésére a minősítő a minősítés kialakításába a közigazgatási szervnél működő munkavállalói érdekképviseleti szervet köteles bevonni és a minősítésben foglalt megállapításokra tett észrevételeit a minősítési lapon rögzíteni.

(2) A köztisztviselővel a minősítést ismertetni kell, aki arra írásban észrevételt tehet. A megismerés tényét a köztisztviselő a minősítésen aláírásával igazolja.

(3) A köztisztviselőnek a minősítés egy példányát az aláíráskor át kell adni.

Ktv. 36. § A köztisztviselő a minősítés hibás vagy valótlan ténymegállapításának, személyiségi jogát sértő megállapításának megsemmisítését a bíróságtól kérheti.

Mt. 102. § (1) A munkáltató köteles a munkavállalót a munkaszerződés, a munkaviszonyra vonatkozó szabályok, illetve az egyéb jogszabályok szerint foglalkoztatni.

(2) A munkáltató köteles – az erre vonatkozó szabályok megtartásával – az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeit biztosítani.(ld. a Munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvényt!)

(3) A munkáltató köteles

a) a munkát úgy megszervezni, hogy a munkavállaló a munkaviszonyból eredő jogait gyakorolni, kötelezettségeit teljesíteni tudja;

b) a munkavállaló számára a munkavégzéshez szükséges tájékoztatást és irányítást megadni;

c) a munkavégzéshez szükséges ismeretek megszerzését biztosítani.

Mt. 103. § (1) A munkavállaló köteles

a) az előírt helyen és időben, munkára képes állapotban megjelenni és a munkaidejét munkában tölteni, illetőleg ez alatt munkavégzés céljából a munkáltató rendelkezésére állni;

b) munkáját az elvárható szakértelemmel és gondossággal, a munkájára vonatkozó szabályok, előírások és utasítások szerint végezni;

c) munkatársaival együttműködni, és munkáját úgy végezni, valamint általában olyan magatartást tanúsítani, hogy ez más egészségét és testi épségét ne veszélyeztesse, munkáját ne zavarja, anyagi károsodását vagy helytelen megítélését ne idézze elő;

d) munkáját személyesen ellátni.

(2) A munkavállaló köteles a munkaviszonyra vonatkozó szabályban vagy a munkaszerződésben megállapított, a munkaköréhez kapcsolódó előkészítő és befejező munkákat – a törvényes munkaidőn belül – elvégezni. (…)

(4) A munkavállaló – munkabérének és költségeinek megtérítése mellett – köteles a munkáltató által kijelölt tanfolyamon vagy továbbképzésen részt venni, és az előírt vizsgákat letenni, kivéve, ha ez személyi vagy családi körülményeire tekintettel reá aránytalanul sérelmes.

Ktv. 38. § (1) A köztisztviselő köteles felettese utasítását végrehajtani.

(2) A köztisztviselő köteles felettese utasításának végrehajtását megtagadni, ha annak teljesítésével:.

a) bűncselekményt, illetve szabálysértést valósítana meg;

b) más személy életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné.

(3) A köztisztviselő az utasítás végrehajtását megtagadhatja, ha annak teljesítése az életét, egészségét vagy testi épségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné, vagy jogszabályba ütközne.

(4) A köztisztviselő köteles az utasítást adó figyelmét felhívni, és egyben kérheti az utasítás írásba foglalását, ha az, vagy annak végrehajtása jogszabályba ütközne, vagy teljesítése kárt idézhet elő és a köztisztviselő a következményekkel számolhat, vagy az utasítás az érintettek jogos érdekeit sérti. Az utasítást adó felettes az utasítás írásba foglalását nem tagadhatja meg. A köztisztviselőt az írásba foglalásra irányuló kérelme miatt hátrány nem érheti.

(5) Ha az utasítást adó a köztisztviselőnek nem közvetlen felettese, akkor a közvetlen felettes útján kell az írásba foglalást kérni.

(6) A köztisztviselő, ha felettese döntésével, illetve utasításával nem ért egyet, jogosult különvéleményét írásba foglalni. Emiatt hátrány nem érheti.

Mt. 104. § (4) Az utasítás jogszerű megtagadása nem menti fel a munkavállalót az alól, hogy munkavégzés céljából továbbra is rendelkezésre álljon, és a jogszerű utasításokat teljesítse.

(5) Ha a munkavállaló az utasítás teljesítésének jogszerű megtagadása következtében nem végez munkát, a kieső időre távolléti díjra jogosult.

Mt. 105. § (1) A munkavállaló – különösen indokolt esetben – munkakörébe nem tartozó munkát is köteles végezni, illetve állandó munkahelyén kívüli munkavégzésre is kötelezhető. Ez azonban beosztására, képzettségére, korára, egészségi állapotára vagy egyéb körülményeire tekintettel rá nézve aránytalan sérelemmel nem járhat.

(3) Ha a munkavállaló az (1) bekezdés szerinti munkavégzés mellett eredeti munkakörét is ellátja, munkabérén felül külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.

(4) A munkakörbe nem tartozó, illetve a más munkahelyen történő munkavégzés valószínű tartamáról a munkavállalót tájékoztatni kell. Az ilyen munka – eltérő megállapodás hiányában – nem haladhatja meg naptári évenként a két hónapot.

(5) Nem kötelezhető beleegyezése nélkül más helységben végzendő munkára a nő terhessége megállapításának kezdetétől gyermeke hároméves koráig.

Mt. 106. § (1) A munkavállaló a 105. §-ban foglalt feltételek szerint írásban ideiglenesen más munkáltatónál történő munkavégzésre is kötelezhető (kirendelés). Az ennek következtében felmerülő többletköltségeit a munkáltató köteles megtéríteni.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben meg kell jelölni a munkáltatói jogkör gyakorlóját is. Eltérő megállapodás hiányában a munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek azt a munkáltatót illetik meg, illetve terhelik, amelyhez a munkavállalót kirendelték. A munkaviszony megszüntetésének jogát csak a munkavállalót kirendelő munkáltató gyakorolhatja.

Mt. 107. § Mentesül a munkavállaló a munkavégzési kötelezettsége alól

a) amíg állampolgári kötelezettségét teljesíti;

b) közeli hozzátartozója [139. § (2) bekezdés] halálakor, esetenként legalább két munkanapon át;

c) ha keresőképtelen beteg;

d) a kötelező orvosi vizsgálat (ideértve a terhességgel összefüggő orvosi vizsgálatot is) teljes időtartamára;

e) amíg önkéntes, illetőleg létesítményi tűzoltóként tűzoltási vagy műszaki mentési szolgálatot lát el, feltéve, hogy a tűzoltás és a műszaki mentés nem munkaköri kötelessége;

f) a véradás miatt távol töltött teljes időtartamra, a munkahelyen kívül szervezett véradás esetén legalább négy órára;

g) ha elháríthatatlan ok miatt nem tud a munkahelyén megjelenni;

h) munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a munkáltató engedélye alapján.