Ktv. 39. § (1) A munkaidő heti 40 óra.

(2) A munkaidő az (1) bekezdésben foglaltnál kevesebb is lehet; ebben az esetben az egyébként járó illetményt arányosan csökkenteni kell.

(3) A munkaidő heti időtartamának figyelembevételével a munkáltatói jogkör gyakorlója a munkaidőt többheti, havi vagy éves keretben is meghatározhatja. A munkaidőkereten belül a munkaidő beosztását a munkáltatói jogkör gyakorlója állapítja meg.

Mt. 119. § (2) Ha a munkarend többféle munkaidő-beosztást enged, vagy azt keretjelleggel állapítja meg, a munkaidő-beosztást a munkáltató legalább egy héttel előbb és legalább egy hétre köteles közölni a munkavállalóval. Ennek hiányában az utolsó időszak munkaidő-beosztása az irányadó.

Mt. 120. § (1) A munkaidő – munkaidőkeret alkalmazása esetén – a munkaidőkeret előírt munkanapjaira egyenlően oszlik meg.

(2) A munkaidő a munkanapokra egyenlőtlenül is beosztható. Ilyen esetben a napi munkaidő négy óránál rövidebb és – a részben vagy egészben készenléti jellegű munkakört kivéve – tizenkét óránál hosszabb nem lehet; ettől érvényesen eltérni nem lehet.

Mt. 117. § (3) Az egészségre különösen ártalmas vagy fokozottan veszélyes munka esetén jogszabály, illetve kollektív szerződés – legfeljebb napi hat óra időtartamig – megszabhatja a munkaidőn belül az ártalmas (veszélyes) tevékenységre fordítható időt és egyéb korlátozást is előírhat.

Mt. 120. § (3) Egészségre ártalmas vagy fokozottan veszélyes munka esetén az ilyen tevékenységre fordítható napi munkaidő egyenlőtlen munkaidő-beosztásnál sem haladhatja meg a hat órát; ettől érvényesen eltérni nem lehet.

(4) Kollektív szerződés vagy a felek megállapodása osztott napi munkaidőt is előírhat.

Mt. 121. § (1) A nőt terhessége megállapításától a gyermekének egyéves koráig, továbbá a fiatalkorút éjszakai munkára igénybe venni nem lehet; ettől érvényesen eltérni nem lehet.

(2) Éjszakai munkának 00.31 minősül a huszonkét órától hat óráig végzett munka.

170/ 1992. Korm. r. a köztisztviselők munkavégzéséről, munka- és pihenőidejéről, jutalmazásáról, valamint juttatásairól

Vhr. 2. § (1) A munkaidő – a (2) bekezdés kivételével – hétfőtől csütörtökig 8-16.30 óráig, pénteken 8-14 óráig tart. A munkaidőn belül napi 30 perc munkaközi szünetet kell biztosítani.

(Ezt a szabályt kell alkalmazni a Hivatali Központ munkaidejére!)

(2) A közigazgatási szerv hivatali szervezetének vezetője (a továbbiakban: hivatalvezető) egyes szervezeti egységeknél vagy munkakörökben az (1) bekezdéstől eltérő munkaidő-beosztást is megállapíthat.

(3) Rugalmas munkaidő-beosztás alkalmazása esetén 9 órától 14 óráig tartó törzsidőben a munkahelyen kell tartózkodni.

KSZ. 52. § (1) Az igazgatóságon az igazgató a munkaidő beosztását

hétfőtől csütörtökig 730 és l630 óra,

pénteken 730 és1400 óra

között állapítja meg.

(2) A Bűnügyi Igazgatóságnál a munkarendet a Ktv. 39 § (1) bekezdésének figyelembevételével – az igazgató állapítja meg. (ld. a 4001/BNY/1999. APEH utasítást (közlését mellőzzük)

(3) Amennyiben az ellátandó feladat jellege vagy a köztisztviselő személyes körülményei indokolják, a főosztály (önálló osztály) vezetője írásban az általánostól eltérő vagy rugalmas munkaidő-beosztást állapíthat meg. Erről előzetesen írásban az illetékes személyügyi szervezetet tájékoztatni kell.

(4) Az APEH egyes üdülőinek vezetői folytonos munkarendben kerülnek foglalkoztatásra.

Ktv. 39. § (4) Rendkívüli esetben a köztisztviselő az (1) bekezdésben meghatározott munkaidején felül is köteles munkahelyén munkát végezni, illetőleg meghatározott ideig és helyen a munkavégzésre készen állni.

Mt. 126. § (2) Rendkívüli munkaidőben történő munkavégzésnek minősül a túlmunkavégzés, a pihenőnapon vagy munkaszüneti napon történő munkavégzés, illetőleg meghatározott helyen és ideig történő készenlét.

Mt. 127. § (1) Túlmunka a munkavállaló rendes napi munkaidejét meghaladó munka. Ha a munkaidő előzetesen munkanapokra nincs beosztva, a munkaidőkereten felül végzett munka a túlmunka. E rendelkezéstől érvényesen nem lehet eltérni.

(2) Az elrendelés szempontjából a túlmunkával esik egy tekintet alá a pihenő vagy munkaszüneti napon végzett munka. Ha a munkavállalót a heti pihenőnapján munkára igénybe vették, helyette elsősorban másik pihenőnapot (pihenőidőt) kell adni a munkavégzést követő hónap végéig.

(3) Nem túlmunka, ha a munkavállaló az engedélyezett távollét idejét a munkáltatóval történt megállapodás alapján ledolgozza.

Mt. 128. § (1) A túlmunka (készenlét) elrendelése nem veszélyeztetheti a munkavállaló testi épségét, egészségét, illetőleg nem jelenthet személyi, családi és egyéb körülményeire tekintettel aránytalan terhet.

(2) A nő terhessége megállapításától a gyermeke egyéves koráig, továbbá a fiatalkorú, valamint az egészségre ártalmas (veszélyes) munkakörben foglalkoztatott munkavállaló túlmunkára (készenlétre) nem vehető igénybe; ettől érvényesen eltérni nem lehet.

(3) A gyermekét egyedül nevelő munkavállaló – gyermeke négyéves koráig – csak beleegyezésével vehető igénybe túlmunkára (készenlétre).

Mt. 129. § (1) Az elrendelhető túlmunka felső határa négy egymást követő napon összesen nyolc óra; ettől érvényesen eltérni nem lehet. Az elrendelhető túlmunka felső határa naptári évenként száznegyvennégy, kollektív szerződés eltérő rendelkezése esetén legfeljebb kétszáz, több munkáltatóra kiterjedő hatályú kollektív szerződés eltérő rendelkezése esetén legfeljebb háromszáz óra.

(2) Az (1) bekezdésben a napi túlmunkára meghatározott korlátozás nem vonatkozik a heti pihenőnapon (pihenőidőben) és a munkaszüneti napon végzett munkára.

(3) Nem esik korlátozás alá – a 128. § (2) bekezdésében foglalt esetet kivéve – a túlmunka (készenlét), ha arra baleset, elemi csapás vagy súlyos kár megelőzése, illetőleg elhárítása érdekében kerül sor.

Ktv. 40. § (1) A 39. § (1) bekezdésében meghatározott munkaidőn felül történő munkavégzést írásban kell elrendelni. Az ilyen munkavégzés elrendelésének, nyilvántartásának és elszámolásának rendjét a hivatali szervezet vezetője állapítja meg.

Ktv. 40. § (2) A köztisztviselőt túlmunkavégzés esetén a túlmunka idejének megfelelő szabadidő illeti meg.

(3) A köztisztviselőnek a heti pihenőnapon és munkaszüneti napon végzett munka ellenértékeként a munkavégzés időtartama kétszeresének megfelelő mértékű szabadidő jár.

(4) A köztisztviselőt a napi munkaidőn túl teljesített ügyeletért, készenlétért legfeljebb annak időtartamával megegyező mértékű szabadidő illeti meg. Ha az ügyeletre, készenlétre a köztisztviselő heti pihenőnapján, illetve munkaszüneti napon kerül sor, részére a (3) bekezdés szerinti szabadidő jár.

(5) A rendszeresen túlmunkát végző köztisztviselő számára legfeljebb évi 20 munkanap szabadidő átalány állapítható meg.

(6) A szabadidőt a tárgyévben kell kiadni, ha ez nem lehetséges, meg kell váltani. A szabadidő a tárgyévben is megváltható. A megváltás mértéke a köztisztviselő kifizetéskori illetményének a szabadidőre járó arányos összege.

(7) Az (1) bekezdésben meghatározott munkaidőben történő munkavégzésért járó szabadidőre, illetve szabadidő-átalányra a vezetői kinevezéssel, megbízással rendelkező köztisztviselő nem jogosult.

Mt. 122. § (1) Ha a napi munkaidő a hat órát meghaladja, a munkavállaló részére legalább húsz perc munkaközi szünetet kell biztosítani.

(2) Ha a három vagy több műszakos, illetve a megszakítás nélküli üzemelés miatt a munkaidő nem szakítható meg, továbbá a készenléti jellegű, illetve az olyan munkakörben, ahol az étkezés munkaidőn belül is biztosítható, a munkaközi szünetet a munkaidőn belül kell kiadni.

(3) A munkaközi szünet minden egybefüggő három túlóra után is megilleti a munkavállalót.

Mt. 123. § (1) A munkavállaló részére a napi munkájának befejezése és a másnapi munkakezdés között legalább tizenegy óra pihenőidőt kell biztosítani.

(2) Az (1) bekezdéstől kollektív szerződés vagy a felek megállapodása eltérhet, de legalább nyolc óra pihenőidőt ilyen esetben is biztosítani kell.

Mt. 124. § (1) A munkavállalót hetenként két pihenőnap illeti meg, ezek közül az egyiknek vasárnapra kell esnie.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérő munkarendben foglalkoztatott munkavállalónak hetenként legalább negyvenkét órát kitevő, megszakítás nélküli pihenőidő jár. Ebbe a vasárnapnak, illetve, ha a munka rendeltetése folytán vasárnap is folyik, egy másik teljes naptári napnak bele kell esnie.

(3) A (2) bekezdéstől eltérően a pihenőidő – az egészségre ártalmas munkakört kivéve – kéthetente, kollektív szerződés rendelkezése esetén havonta összevontan is kiadható, de egy pihenőnap vasárnap történő kiadása kötelező.

(4) A (3) bekezdésben foglaltaktól – az egészségre ártalmas munkakört kivéve – az idényjellegű munkáltatók, illetőleg munkakörök tekintetében el lehet térni.

Mt. 125. § (1) A munkavállalónak nem kell munkát végeznie a (2) bekezdésben meghatározott munkaszüneti napon.

(2) Munkaszüneti nap: január 1., március 15., húsvéthétfő, május 1., pünkösdhétfő, augusztus 20., október 23., november 1. és december 25-26.

(3) Munkaszüneti napon a munkavállaló rendszeresen csak a megszakítás nélkül üzemelő (folyamatos vagy folytonos) és a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál, illetőleg munkakörben foglalkoztatható.

(4) A munkaidő beosztásának a munkaszüneti napok miatt indokolt változtatását a munkaügyi miniszter évenként szabályozza. E változtatás során azonban vasárnap nem nyilvánítható munkanappá.

Ktv. 41. § (1) A köztisztviselőt évi 25 munkanap alapszabadság illeti meg.

(2) A köztisztviselőnek az alapszabadságon felül besorolásától függően pótszabadság jár.

(3) A felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselő esetén a pótszabadság mértéke évente

a) fogalmazó II. besorolásnál 2 munkanap;

b) fogalmazó I. besorolásnál 3 munkanap;

c) titkár II. besorolásnál 4 munkanap;

d) titkár I. besorolásnál 5 munkanap;

e) tanácsos II. besorolásnál 7 munkanap;

f) tanácsos I. besorolásnál 8 munkanap;

g) főtanácsos besorolásnál 10 munkanap;

h) szak-főtanácsos besorolásnál 11 munkanap.

(4) Középiskolai végzettségű köztisztviselő esetén a pótszabadság mértéke évente

a) előadó II. besorolásnál 1 munkanap;

b) előadó I. besorolásnál 3 munkanap;

c) főelőadó III. besorolásnál 5 munkanap;

d) főelőadó II. besorolásnál 7 munkanap;

e) főelőadó I. besorolásnál 9 munkanap;

f) főmunkatárs besorolásnál 10 munkanap.

(5) A vezető beosztású köztisztviselőt a (3) bekezdésben szereplő pótszabadság helyett vezetői pótszabadság i.illeti meg, amelynek mértéke évente

a) osztályvezetőnél 11 munkanap;

b) főosztályvezető-helyettesnél 12 munkanap;

c) főosztályvezetőnél 13 munkanap;

d) helyettes államtitkárnál 14 munkanap;

e) államtitkárnál 15 munkanap.

(6) Az aljegyzőt 11, a jegyzőt 12 és a főjegyzőt évente 13 munkanap pótszabadság illeti meg.

(7) Ha a föld alatt állandó jelleggel, illetve az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen dolgozó köztisztviselő naponta legalább 3 órán keresztül tevékenységét ionizáló sugárzásnak kitett munkakörülmények között végzi, évenként 5 munkanap pótszabadságra jogosult. Ha a köztisztviselő ilyen munkahelyen legalább 5 évet eltöltött, évenként 10 munkanap pótszabadság illeti meg.

(8) A sugárártalomnak kitett munkahelyen eltöltött napi munkaidőtől függetlenül a (7) bekezdésben meghatározott pótszabadság megilleti azt a köztisztviselőt is, akit rendszeres kettős egészségi ártalomnak kitett munkakörben foglalkoztatnak, feltéve, hogy az egyik egészségi ártalom sugárártalom.

(9) Ha a szabadság mértékét érintő változásra év közben kerül sor, akkor a köztisztviselő számára a szabadság arányos része jár.

Mt. 132. § (1) A fiatalkorú munkavállalónak évenként öt munkanap pótszabadság jár, utoljára abban az évben, amelyben a fiatalkorú a tizennyolcadik életévét betölti.

(2) A szülők döntése alapján gyermeke nevelésében nagyobb szerepet vállaló munkavállalót vagy a gyermekét egyedül nevelő szülőt évenként a tizenhat évesnél fiatalabb

a) egy gyermeke után kettő,

b) két gyermeke után négy,

c) kettőnél több gyermeke után összesen hét

munkanap pótszabadság illeti meg. A pótszabadság szempontjából a gyermeket először a születésének évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amelyben a tizenhatodik életévét betölti.

(3) A vak munkavállalónak évenként öt munkanap pótszabadság jár.

(6) Kollektív szerződés, illetve munkaszerződés az (1)-(5) bekezdésben foglaltakon túlmenően egyéb pótszabadságokat is megállapíthat.

Mt. 130. § (2) A munkaviszony szünetelésének időtartamára a következő esetekben jár szabadság:

a) a keresőképtelenséget okozó betegség tartamára;

b) a szülési szabadság tartamára;

c) a tizennégy éven aluli gyermek gondozása vagy ápolása miatt kapott fizetés nélküli szabadság első évére;

d) a harminc napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság tartamára;

e) a tartalékos katonai szolgálat idejére, és

f) minden olyan munkában nem töltött időre, amelyre a munkavállaló távolléti díj-, illetve átlagkereset-fizetésben részesül.

Mt. 133. § (1) Ha a munkavállaló munkaviszonya év közben kezdődött, részére a szabadság arányos része jár.

(2) Ha a rendes szabadság kiszámításánál töredéknap keletkezik, a fél napot elérő töredék egész munkanapnak számít.

Mt. 134. § (1) A szabadság kiadásának időpontját – a munkavállaló előzetes meghallgatása után – a munkáltató határozza meg.

(2) Az alapszabadság egynegyedét – a munkaviszony első három hónapját kivéve – a munkáltató a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. A munkavállalónak erre vonatkozó igényét a szabadság kezdete előtt legkésőbb tizenöt nappal be kell jelentenie.

(3) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni. A munkáltató

a) kivételesen fontos gazdasági érdek esetén a szabadságot legkésőbb a tárgyévet követő év június 30-áig, kollektív szerződés rendelkezése esetén a tárgyévet követő év december 31-éig,

b) a munkavállaló betegsége vagy a személyét érintő más elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől számított harminc napon belül

adja ki, ha az esedékesség éve eltelt. A b) pontban szereplő rendelkezéstől érvényesen eltérni nem lehet.

(4) A szabadságot kettőnél több részletben csak a munkavállaló kérésére lehet kiadni.

(5) A szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt egy hónappal közölni kell. Az időpontot a munkáltató csak rendkívül indokolt esetben változtathatja meg, és a munkavállalónak ezzel összefüggésben felmerült kárát, illetve költségeit köteles megtéríteni.

(6) A munkáltató a munkavállaló már megkezdett szabadságát kivételesen fontos érdekből megszakíthatja. Ebben az esetben a szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre, illetőleg a visszautazással, valamint a munkával töltött idő a szabadságba nem számít be. A munkavállalónak a megszakítással összefüggésben felmerült kárát, illetve költségeit a munkáltató köteles megtéríteni.

Mt. 135. § (1) A szabadság kiadásánál a munkarend (munkaidő-beosztás) szerinti munkanapokat kell figyelembe venni.

(2) A heti kettőnél több pihenőnapot biztosító munkaidő-beosztás esetén a szabadság kiadása tekintetében a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkavállaló két pihenőnapját, valamint a munkaszüneti napot.

(3) Annak a munkavállalónak, akinek a munkaidő-beosztása nem biztosít hetenként két pihenőnapot, úgy kell számítani a szabadságát, hogy azonos naptári időszakra (hétre) mentesüljön a munkavégzés alól, mint az ötnapos munkahéttel dolgozók.

Mt. 136. § (1) A munkavállaló munkaviszonya megszűnésekor, illetőleg sorkatonai vagy polgári szolgálatra történő behívásakor, ha a munkáltatónál eltöltött idővel arányos szabadságot nem kapta meg, azt pénzben kell megváltani. Egyéb esetben a szabadságot pénzben megváltani nem lehet; ettől érvényesen eltérni nem lehet.

(2) Ha a munkavállaló a munkaviszonya megszűnéséig több szabadságot vett igénybe annál, mint ami a munkáltatónál töltött időre megilletné, a különbözetre kifizetett munkabért köteles visszafizetni. Nem követelhető vissza a túlfizetés, ha a munkaviszony a munkavállaló nyugdíjazása vagy halála, illetve a munkáltató jogutód nélküli megszűnése miatt szűnt meg, vagy a munkavállalót sorkatonai, illetve polgári szolgálatra hívták be.

Mt. 137. § (1) A munkavállalót a betegsége miatti keresőképtelenség idejére – ide nem értve a társadalombiztosítási szabályok szerinti üzemi baleset és foglalkozási betegség miatti keresőképtelenséget – naptári évenként tizenöt munkanap betegszabadság illeti meg.

(2) A munkavállaló keresőképtelenségét – a keresőképesség orvosi elbírálásáról szóló rendelkezéseknek megfelelően – a kezelőorvos igazolja.

(3) A betegszabadság időtartamára a munkavállaló részére távolléti díjának 80 százaléka jár.

(4) Év közben kezdődő munkaviszony esetén a munkavállaló a naptári évre járó betegszabadság időarányos részére jogosult. Ez azonban – ha a munkavállaló az év folyamán már munkaviszonyban állt – nem lehet több, mint a naptári évre járó betegszabadság még igénybe nem vett része.

(5) A betegszabadság naptári évben igénybe nem vett része később nem igényelhető.

(6) A betegszabadság tekintetében a 130. § (2) bekezdését, 133. § (2) bekezdését és a 135. § (1)-(2) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.

Mt. 138. § (1) A terhes, illetőleg a szülő nőt huszonnégy hét szülési szabadság illeti meg. Ezt úgy kell kiadni, hogy négy hét lehetőleg a szülés várható időpontja elé essen.

(2) A szülési szabadság megszűnik:

a) a gyermek halva születése esetén az ettől számított hat hét elteltével;

b) ha a gyermek meghal, a halált követő tizenötödik napon;

c) ha a gyermeket – a külön jogszabályban foglaltak szerint – ideiglenes hatállyal elhelyezték, átmeneti vagy tartós nevelésbe vették, továbbá harminc napot meghaladóan bentlakásos szociális intézményben helyezték el, a gyermek elhelyezését követő napon.

(3) A (2) bekezdés b)-c) pontjában megjelölt esetben a szülési szabadság időtartama – a szülést követően – hat hétnél rövidebb nem lehet.

(4) Ha a gyermeket a koraszülöttek ápolására fenntartott intézetben gondozzák, a szülési szabadság igénybe nem vett részét – a szülést követő egy év elteltéig – a gyermeknek az intézetből történt elbocsátása után is igénybe lehet venni.

Mt. 138. § (5) A munkavállalót fizetés nélküli szabadság illeti meg

a) a gyermek harmadik életéve betöltéséig a gyermek gondozása céljából;

b) a gyermek tizennegyedik életéve betöltéséig, ha a munkavállaló a gyermek gondozása céljából gyermekgondozási segélyben részesül;

c) a gyermek tizenkettedik életéve betöltéséig a gyermek betegsége esetén, az otthoni ápolás érdekében.

Mt. 139. § (1) A munkavállalónak – kérelmére – a tartós (előreláthatólag harminc napot meghaladó) ápolásra vagy gondozásra (a továbbiakban: ápolásra) szoruló közeli hozzátartozója otthoni ápolása céljából az ápolás idejére, de legfeljebb két évre a munkáltató fizetés nélküli szabadságot köteles engedélyezni, ha a munkavállaló az ápolást személyesen végzi. A tartós otthoni ápolást és annak indokoltságát az ápolásra szoruló személy kezelőorvosa igazolja.

(2) Közeli hozzátartozó: a házastárs, az egyenes ágbeli rokon, a házastárs egyenes ágbeli rokona, az örökbe fogadott, mostoha és nevelt gyermek, az örökbefogadó, a mostoha és a nevelőszülő, a testvér valamint az élettárs.

Mt. 140. § (1) A munkavállalónak – kérelmére – egy évig terjedő fizetés nélküli szabadságot kell engedélyezni, ha a munkavállaló magánerőből a saját részére lakást épít. A fizetés nélküli szabadságot az építési engedélyben megnevezett személy vagy helyette a vele együtt élő házastárs (élettárs) igényelheti.

(2) A kért megszakítás nélküli fizetés nélküli szabadságot a munkavállaló által megjelölt – legalább egy hónappal előzetesen közölt – időpontban kell kiadni.

(3) Ha a munkavállaló a szabadságot részletekben kívánja igénybe venni, a kiadás ütemezéséről a munkáltatóval előzetesen meg kell állapodnia.

Ktv. 41/A. § Fizetés nélküli szabadságot kell biztosítani a külszolgálat időtartamára a köztisztviselőnek, ha házastársa külszolgálatot teljesít.

Mt. 138. § (6) A nőnek a szoptatás első hat hónapjában naponta kétszer egy óra ezt követően a kilencedik hónap végéig egy óra munkaidő-kedvezmény jár. Ikrek esetében a munkaidő-kedvezmény az ikrek számának megfelelő mértékben jár.

Ktv. 42. § (1) A köztisztviselő a közszolgálati jogviszonya alapján havonta illetményre jogosult.

Mt. 144. § (1) Személyi alapbérként, illetve teljesítménybérként a meghatározott feltételeknek megfelelően – legalább a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) jár; ettől érvényesen eltérni nem lehet.(ld. a 3. sz. Függeléket!)

Ktv. 42. § (2) Az illetmény a 43. § (2) bekezdése szerint megállapított alapilletményből, valamint – az e törvényben meghatározott feltételek esetén – illetménykiegészítésből és illetménypótlékból áll.

(3) Az önkormányzat képviselő-testülete az illetményalapot évente rendeletben köteles – a helyi érdekegyeztetés keretében kialakított állásfoglalás, valamint az államigazgatásban érvényes illetményalap figyelembevételével – megállapítani úgy, hogy az legfeljebb 10% ponttal lehet alacsonyabb az államigazgatásban érvényes, központilag megállapított illetményalap mértékénél, azonban nem lehet kisebb a helyi önkormányzat képviselő-testülete által megállapított előző évi illetményalapnál.

(4) A felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselőt az I., a középiskolai végzettségű köztisztviselőt a II., az ügykezelőt a III., a fizikai alkalmazottat a IV. osztályba kell besorolni (a továbbiakban: besorolási osztály). A besorolási osztály fizetési fokozatokból áll.

Ktv. 43. § (1) A II. besorolási osztály első fizetési fokozata szerinti összeget (a továbbiakban: illetményalap) – a közszolgálati érdekegyeztetés keretében kialakított állásfoglalás figyelembevételével – első alkalommal e törvény, ezt követően évente az állami költségvetésről szóló törvény állapítja meg úgy, hogy az nem lehet alacsonyabb, mint az előző évi illetményalap.(ld. a 2. sz. Függeléket!)

(2) Az egyes osztályok emelkedő számú fizetési fokozataihoz növekvő szorzószámok tartoznak. A szorzószám és az illetményalap szorzata határozza meg az egyes osztályok különböző fokozataihoz tartozó alapilletményt.

(3) A besorolási osztályokat és a fizetési fokozatokat e törvény 2. számú melléklete tartalmazza.

Ktv. 43. § (4) A hivatali szervezet vezetője – az (5) bekezdésben foglaltak kivételével – át nem ruházható hatáskörében, a megállapított személyi juttatások előirányzatán belül munkájának értékelésétől függően a köztisztviselő 42. § (2) bekezdésében meghatározott alapilletményét legfeljebb 40%-kal megemelheti, vagy legfeljebb 20%-kal csökkentett mértékben állapíthatja meg.

(5) Az államtitkár, a helyettes államtitkár, a főosztályvezető alapilletményét – vezetői munkájuk értékelésétől függően – át nem ruházható hatáskörében legfeljebb 40%-kal megemelheti

a) minisztériumban az államtitkár, a helyettes államtitkár, illetve a főosztályvezető esetében a miniszter,

b) költségvetési fejezet felügyeletét ellátó országos hatáskörű szervnél – ideértve a 44. § (2) bekezdésében említett társadalombiztosítási költségvetési szerveket is – a szerv vezetője tekintetében a kinevezésre jogosult, egyéb esetben – törvény eltérő rendelkezésének hiányában – a hivatali szervezet vezetője,

c) az 1. § (2) bekezdésében felsorolt szerveknél a szerv vezetője tekintetében a kinevezésre jogosult, egyéb esetben – törvény eltérő rendelkezésének hiányában – a szerv vezetője.

(6) A (4)-(5) bekezdés alkalmazása során a köztisztviselő korábban már megállapított alapilletménye nem csökkenthető. Az illetmény-összetevők – ide nem értve az illetménypótlékokat – változása esetén, így különösen az illetményalap emelkedése, a besorolási vagy fizetési fokozat változása során a köztisztviselő illetményét újra meg kell állapítani.

(7) A közszolgálati jogviszony létesítésekor a (4) bekezdésben meghatározott munkáltatói intézkedés alkalmazásának nem feltétele a minősítés.

Ktv. 42. § (5) A kimagasló teljesítményt nyújtó köztisztviselőnek az e törvényben meghatározott illetményrendszerre vonatkozó szabályoktól eltérő személyi illetményt állapíthat meg

a) államtitkár, illetve helyettes államtitkár esetében a miniszter,

b) a központi közigazgatási szervnél és területi, helyi szervénél a központi közigazgatási szerv hivatali szervezetének vezetője, a felelősségi körébe tartozó közigazgatási szervnél az érintett közigazgatási szerv éves költségvetésében megállapított létszám legfeljebb 40%-áig a személyi juttatás előirányzata terhére,

c) a társadalombiztosítás hivatali szervénél az illetékes főigazgató,

d) az önKormányzat hivatalánál – a polgármester, főpolgármester, a megyei közgyűlés elnöke jóváhagyásával – a jegyző, illetve a főjegyző,

e) az 1. § (2) bekezdésében felsorolt szerveknél a szerv vezetője.

Az a)-e) pontokban megjelölt vezetők gondoskodnak az intézkedés nyilvános közzétételéről.

Ktv. 44. § (1) A köztársasági elnök, az Országgyűlés, az Alkotmánybíróság, az országgyűlési biztos hivatalaiban, a Miniszterelnöki Hivatalban, a Kormányzati Ellenőrzési Irodánál, a központi közigazgatási szerveknél dolgozók illetmény-kiegészítésre jogosultak. Az illetmény-kiegészítés mértéke – a (2) bekezdésben foglalt kivételekkel – a köztisztviselő alapilletményének 15%-a.

(2) A köztársasági elnök, az Országgyűlés, az Alkotmánybíróság, az országgyűlési biztos hivatalaiban, a Miniszterelnöki Hivatalban, a Kormányzati Ellenőrzési Irodánál, a Közbeszerzések Tanácsánál, a minisztériumokban, a költségvetési fejezet felügyeletét ellátó szervezeteknél, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnál – a területi szervei kivételével -, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság Hivatalánál, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeleténél, továbbá jogszabály által országos hatáskörű szervnek nyilvánított, a Kormány közvetlen felügyelete alatt álló, illetve a Kormány által irányított központi költségvetési szerveknél, valamint az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságnál és az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál a felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselők illetménykiegészítésének mértéke ötven százalék.

(3) A megyei, fővárosi közigazgatási hivatalban, valamint a központi közigazgatási szerv legalább megyei illetékességű területi szervénél az illetménykiegészítés mértéke a köztisztviselő alapilletményének 10%-a.

(4) A felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselők illetménykiegészítésének mértéke

a) az (1) bekezdésben felsorolt szerveknél – a (2) bekezdés kivételével – foglalkoztatottak esetében a köztisztviselő alapilletményének 25%-a,

b) a (3) bekezdésben felsorolt szerveknél foglalkoztatottak esetében a köztisztviselő alapilletményének 20%-a,

c) a (3) bekezdésben felsorolt közigazgatási szerv helyi és körzeti (nem megyei) illetékességű szerveinél foglalkoztatottak esetében a köztisztviselő alapilletményének 10%-a.

(5) Az Országgyűlés Hivatalában dolgozók illetménykiegészítésre jogosultak. Az Országgyűlés Hivatalánál dolgozók illetménykiegészítése – a (6) bekezdésben foglalt kivétellel – az (1) bekezdésben meghatározott mérték szerinti kiegészítés és a köztisztviselő alapilletményének 20%-a együttesen.

(6) Az Országgyűlés Hivatalánál dolgozó felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselők illetménykiegészítése a (2) bekezdésben meghatározott mérték szerinti kiegészítés és a köztisztviselő alapilletményének 30%-a együttesen.

Ktv. 44/A. § A helyi önKormányzat rendeletben

a) a felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselőnek – községi önKormányzat esetében – legfeljebb a 44. § (4) bekezdésének c) pontjában, – egyéb helyi önKormányzat esetében – legfeljebb a 44. § (4) bekezdésének b) pontjában,

b) a középiskolai végzettségű köztisztviselőnek – a községi önKormányzat kivételével – legfeljebb a 44. § (3) bekezdésében

meghatározott mértékű illetménykiegészítést állapíthat meg.

Ktv. 45. § (1) A vezető alapilletménye:

a) miniszterelnök és miniszter esetében az illetményalap hat és félszerese,

b) államtitkár esetében az illetményalap öt és félszerese,

c) helyettes államtitkár esetében az illetményalap ötszöröse,

d) főosztályvezető esetében az illetményalap négy és félszerese,

e) főosztályvezető-helyettes esetében az illetményalap négyszerese,

f) osztályvezető esetében az illetményalap három és félszerese.

(2) A jegyző, illetve a főjegyző alapilletménye:

a) a 3000-nél kevesebb lakosú településen az illetményalap 3,75-szorosa;

b) a 3000-10.000.-lakosú településen az illetményalap 4,0-szerese;

c) a 10 000-100.000.-lakosú településen az illetményalap 4,25-szorosa;

d) a megyei jogú város, fővárosi kerület jegyzőjének és a megyei főjegyzőnek az illetményalap 4,5-szerese;

e) a fővárosi főjegyző esetében az illetményalap 5,0-szöröse.

(3) A körjegyző vezetői illetménypótlékra jogosult. Az illetménypótlék mértéke – az (5) bekezdés esetét kivéve:

a) két községből álló körjegyzőség esetén a körjegyző alapilletményének 30%-a,

b) három községből álló körjegyzőség esetén a körjegyző alapilletményének 35%-a,

c) négy vagy több községből álló körjegyzőség esetén a körjegyző alapilletményének 40%-a.

(4) A körjegyző, illetve a körjegyzői feladatot ellátó nagyközségi, városi (megyei jogú városi) jegyző illetményének a (2) bekezdés szerinti megállapításánál a körjegyzőséghez tartozó települések együttes lakosságszámát, illetve az érintett nagyközség vagy város és községek együttes lakosságszámát kell alapul venni.

(5) Ha a körjegyzőséghez tartozó települések együttes lakosságszáma ezer fő alatt van, a körjegyző vezetői illetménypótléka a körjegyző alapilletményének

a) két községből álló körjegyzőség esetén 5%-a,

b) három községből álló körjegyzőség esetén 10%-a,

c) négy vagy több községből álló körjegyzőség esetén 15%-a.

(6) Körjegyzői feladatot ellátó nagyközségi, városi (megyei jogú városi) jegyző vezetői illetménypótlékra jogosult. Az illetménypótlék mértéke:

a) a székhelyen kívül egy község esetén a jegyző alapilletményének 25%-a,

b) a székhelyen kívül két község esetén a jegyző alapilletményének 30%-a,

c) a székhelyen kívül három vagy több község esetén a jegyző alapilletményének 35%-a.

(7) Az aljegyző illetményét kinevezésekor a képviselő-testület, azt követően a jegyző a (2)-(6) bekezdés keretei között összegszerűen állapítja meg úgy, hogy az nem érheti el a jegyző illetményét, és nem lehet alacsonyabb a már megállapított illetményénél.

(8) Ha a köztisztviselő vezetői beosztása megszűnik, illetményét a 43. és 44. § figyelembevételével kell meghatározni.

Ktv. 46. § (1) A vezetői illetménypótlék mértéke – a (2) bekezdés kivételével – államtitkár és helyettes államtitkár esetén az alapilletmény 15, illetve 5%-a.

(2) A vezetői illetménypótlék mértéke a 44. § (2) bekezdésében felsorolt közigazgatási szerveknél:

a) miniszterelnök esetén az alapilletmény 120%-a,

b) miniszter, államtitkár esetén az alapilletmény 65%-a,

c) helyettes államtitkár esetén az alapilletmény 50%-a,

d) főosztályvezető esetén az alapilletmény 30%-a,

e) főosztályvezető-helyettes esetén az alapilletmény 20%-a,

f) osztályvezető esetén az alapilletmény 10%-a.

Ktv. 47. § (1) Az e törvényben meghatározottak alapján a köztisztviselő illetménypótlékra jogosult.

(2) Az illetménypótlék mértékét az illetményalap százalékában kell meghatározni.

Ktv. 47. § (3) Éjszakai pótlékra az jogosult, aki a munkaidő beosztása alapján 2200 és 600 óra között végez munkát. A pótlék mértéke az illetményalap 25%-a. Abban az esetben, ha a munkaidő-beosztás részben esik 2200 és 600 óra közé, az éjszakai pótlék időarányosan jár.

Ktv. 47. § (4) Ha a köztisztviselő rendszeresen hivatali gépjárművet vezet és ezáltal külön gépjárművezető foglalkoztatása szükségtelen, gépjármű-vezetési pótlékra jogosult. A pótlék mértéke az illetményalap 13%-a.

Ktv. 47. § (5) A köztisztviselő illetménypótlékra jogosult, ha a munkavégzésre munkaideje nagyobb részében egészségkárosító kockázatok között kerül sor, vagy egészségének védelme csak olyan egyéni védőeszköz állandó vagy tartós használatával valósítható meg, amely a köztisztviselő számára fokozott megterhelést jelent. A pótlék mértéke az illetményalap 45%-a.

(6) A (4)-(5) bekezdésben meghatározott illetménypótlékra jogosító munkaköröket a hivatali szervezet vezetője állapítja meg.

Ktv. 48. § (1) Ha a köztisztviselő olyan munkakört tölt be, amelyben idegen nyelv használata szükséges – feltéve, ha az nem munkaköri kötelezettsége – idegennyelv-tudási pótlékra jogosult.

(2) Az idegennyelv-tudást az állami nyelvvizsga eredményét igazoló bizonyítvánnyal vagy azzal egyenértékű okirattal kell igazolni.

(3) A képzés nyelve szempontjából állami nyelvvizsga nélkül is felsőfokú nyelvvizsgának minősül a köztisztviselő külföldön szerzett közigazgatási tárgyú felsőfokú végzettsége, vagy az azt kiegészítő szakosító továbbképzési, illetve vezetőképzési végzettsége, ha a képzés időtartama az egy évet meghaladja.

(4) Az idegennyelv-tudási pótlékra jogosító nyelveket és munkaköröket a munkáltatói jogkör gyakorlója állapítja meg.

(5) A pótlék mértéke nyelvvizsgánként

a) felsőfokú nyelvvizsga esetében az illetményalap 50%-a;

b) középfokú nyelvvizsga esetében az illetményalap 30%-a.

Ktv. 48/A. § (1) A feladatkör szakszerűbb ellátását biztosító, valamint a feladatkörön belüli szakosodást elősegítő további szakképesítés, szakképzettség elismeréseként a közigazgatási szerv köztisztviselői számára a hivatali szervezet vezetője – a közigazgatási szerv személyi juttatása előirányzata terhére – képzettségi pótlékot állapíthat meg.

(2) Képzettségi pótlék állapítható meg annak a köztisztviselőnek is, aki a besorolásánál figyelembe vett iskolai végzettségénél magasabb szintű szakképesítéssel, szakképzettséggel rendelkezik, feltéve, ha az a munkakör ellátásához szükséges.

(3) A képzettségi pótlékra jogosító munkaköröket és képzettségeket a szervezeti és működési szabályzat (ügyrend) mellékletében kell feltüntetni.

(4) A képzettségi pótlék mértéke:

a) felsőfokú iskolai rendszerű képzésben, továbbképzésben szerzett további szakképesítés, szakképzettség esetén az illetményalap 50%-a,

b) akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzésben vagy iskolarendszeren kívüli felsőfokú szakképzésben szerzett szakképesítés, szakképzettség esetén az illetményalap 40%-a,

c) iskolarendszeren kívüli középfokú szakképzésben szerzett további szakképesítés, szakképzettség esetén az illetményalap 30%-a.

(5) A több feltételnek is megfelelő köztisztviselő csak egy, a magasabb összegű pótlékra jogosult. A (4) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott több, a képzettségi pótlék szempontjából azonos szintű oklevél vagy szakképesítés esetén is csak egyszeres pótlék állapítható meg.

(6) A felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselő nem jogosult képzettségi pótlékra, ha a (4) bekezdés c) pontjában meghatározott további szakképesítéssel rendelkezik.

Ktv. 49. § (1) A köztisztviselő minden naptári évben – külön juttatásként – az adott közigazgatási szervnél a tárgyévi munkavégzési kötelezettsége időtartamának arányában legalább egyhavi illetményére jogosult. Ezt az összeget legkésőbb a tárgyévet követő első hónap 15-éig kell kifizetni.

(2) A 18. § (1) bekezdése, valamint az Mt. 107. §-a szerinti időtartamot – ide nem értve a sor- és tartalékos katonai, a polgári szolgálat, illetve a bármilyen jogcímen igénybe vett fizetés nélküli szabadság teljes, továbbá a keresőképtelen betegség 6 hónapot meghaladó időtartamát – a külön juttatásra jogot adó időnek kell tekinteni.

(3) Ha a közszolgálati jogviszony év közben megszűnik, illetőleg a köztisztviselőt áthelyezték, legalább egyhavi illetményének időarányos részét az utolsó munkában töltött napon ki kell fizetni. A juttatás kifizetését a közszolgálati igazolásra rá kell vezetni.

(4) Az (1) és (3) bekezdés szerinti juttatás mértékének alapja a kifizetés esedékességekor irányadó illetmény.

(5)

Mt. 151. § (2) A munkavállaló részére távolléti díj jár:

a) a 107. § a) pontjában meghatározott távollét miatt kiesett munkaidőre;

b) a 107. § b) pontjában meghatározott esetben két munkanapra;

c) a 107. § d) és f) pontjában meghatározott esetekben;

d) a munkaszüneti nap (125. §) miatt kiesett időre;

e) a szabadság (131-132. §) időtartamára;

f) a szoptatási munkaidő-kedvezmény [138. § (5) bekezdés] idejére;

g) a munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott munkavégzés alóli felmentés időtartamára.

(3) Ha a munkavállaló a munkáltató engedélye alapján mentesül a munkavégzés alól [107. § h) pontja], az emiatt kiesett munkaidőre megállapodásuk szerint jár díjazás.

Mt. 152. § (1) Ha a munkavállalónak átlagkeresetet kell fizetni, részére az átlagszámítás alapjául szolgáló időszakra (a továbbiakban: irányadó időszak) kifizetett munkabér időarányosan számított átlaga jár.

(2) Az (1) bekezdés szerinti átlagszámításnál a munkabér esedékességétől eltérő időben kifizetett munkabért az esedékes bérfizetési napon teljesített kifizetésnek kell tekinteni.

(3) Az átlagkereset számításánál időbér esetén a személyi alapbért az átlagkereset esedékessége időpontjában érvényes összegben kell figyelembe venni.

(4) Az átlagkereset-számítás alapjául az utolsó négy naptári negyedévre kifizetett munkabérek szolgálnak.

(5) Ha a munkavállaló munkaviszonya a négy naptári negyedévnél rövidebb, az átlagkeresete számításakor a nála számításba vehető naptári negyedév(ek), negyedév hiányában az utolsó naptári hónap(ok)ra kifizetett munkabért kell figyelembe venni.

(6) Az irányadó időszakban kifizetett, de az irányadó időszakot meghaladó, meghatározott időtartamra járó munkabérnek, továbbá az irányadó időszakon kívüli időben kifizetett, de az irányadó időszak alatti munkavégzés alapján járó munkabérnek csak az átlagszámítás alapjául figyelembe vehető időszakra eső – a (8) bekezdés szerinti osztószám figyelembevételével számított – (időarányos) részét kell az átlagszámításnál a kifizetett munkabér összegébe beszámítani.

(7) Ha a munkavállalónak a munkáltatónál fennálló munkaviszonya egy naptári hónapnál rövidebb, átlagkereseteként a távolléti díjával azonos összeg tekintendő.

(8) Az egy órára, illetve az egy munkanapra járó átlagkeresetet úgy kell kiszámítani, hogy a munkavállaló irányadó időszaki munkabérének együttes összegét osztani kell az adott időszakban munkában töltött, valamint a munkabérrel fizetett, de munkában nem töltött órák, illetve munkanapok számával (együtt: osztószám).

(9) Az a naptári negyedév – az (5) bekezdés szerinti naptári negyedév(ek) hiányában az a naptári hónap -, amelyben a munkavállalónak kifizetett munkabéréhez osztószám nem tartozik, az irányadó időszak meghatározásánál nem vehető figyelembe.

(10) Ha munkaviszonyra vonatkozó szabály fizetési kötelezettség megállapításánál havi átlagkereset alkalmazását írja elő, akkor egy havi átlagkereseten a munkavállaló egy napi átlagkeresetének a huszonkétszerese értendő. Órabér esetén az egynapi átlagkereset az egy órára megállapított átlagkereset és a munkavállaló napi teljes munkaidejének a szorzata.

Mt. 154. § (1) A munkabért – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – a magyar törvényes pénznemben kell megállapítani és kifizetni. (Azt utalvány vagy más formában fizetni tilos). E rendelkezés nem zárja ki azt, hogy a munkáltató kollektív szerződés rendelkezése vagy a munkavállaló megbízása alapján a munkabért vagy annak meghatározott részét a munkavállaló bankszámlájára átutalja.

Ktv. 49/A. § (1) A köztisztviselőt az e törvény 42-49. §-a alapján megillető illetmény kifizetése a köztisztviselő által választott pénzintézetnél nyitott bankszámlára történő átutalással, bankszámla hiányában postai úton történik.

(2) Az illetmény bankszámlára történő átutalása és egyszeri felvétele, illetve a postai úton történő illetménykifizetés a köztisztviselő részére költségtöbbletet nem okozhat.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben szabályozott fizetési módokra legkésőbb 1999. január 1-jéig kell áttérni.

Mt. 158. § (1) A munkabért a munkavállaló munkahelyén, illetve a munkáltató telephelyén kell kifizetni. Italboltban vagy más szórakozóhelyen munkabér csak az ott dolgozóknak fizethető ki; ettől érvényesen eltérni nem lehet.

Ktv. 71. § (2) bekezdés d) pont: az Mt. 158. §-át azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az (1) bekezdés első mondatának rendelkezésétől az e törvény 49/A. §-ában szabályozott fizetési módok esetén lehet eltérni.

Mt. 158. § (2) A munkabért munkaidőben kell kifizetni, kivéve, ha munkaviszonyra vonatkozó szabály eltérően rendelkezik.

(3) A munkabért a munkavállalónak kell kifizetni, kivéve ha erre mást felhatalmaz, illetőleg bírósági vagy más hatósági határozat ebben korlátozza.

Mt. 155. § (1) A munkavállaló részére járó munkabért, ha munkaviszonyra vonatkozó szabály, vagy a felek megállapodása eltérően nem rendelkezik, havonta utólag egy ízben kell elszámolni és kifizetni. Ha a munkaviszony egy hónapnál rövidebb ideig tart, a munkabért a munkaviszony végén kell elszámolni és kifizetni.

(2) Ha a munkavállaló részére járó munkabér vagy annak része alapjául szolgáló eredmény csak egy hónapnál hosszabb idő múlva állapítható meg, azt ennek megfelelő időpontban kell kifizetni. Előleget azonban – legalább havonta – ilyen esetben is fizetni kell.

(3) A munkabért – ha munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása eltérően nem rendelkezik – a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig kell kifizetni. Ha a bérfizetési nap pihenőnapra vagy munkaszüneti napra esik, a munkabért legkésőbb a megelőző munkanapon kell kifizetni.

Mt. 156. § A sorkatonai vagy polgári szolgálat teljesítését követően harminc napon belül munkaviszonyt létesítő vagy a fennálló munkaviszonyában tizennégy napon belül tovább foglalkoztatott munkavállaló részére két hétre járó személyi alapbérét – kérésére – előre ki kell fizetni. Az így kifizetett bért – eltérő megállapodás hiányában – két hónapon belül két részletben lehet levonni. Ha a munkavállaló munkaviszonya előbb megszűnik, a vissza nem térített bér munkabéréből levonható.

Mt. 157. § (1) Ha a munkavállaló a bérfizetési napon jogos okból nem tartózkodik a munkahelyén, illetve a munkáltató telephelyén, akkor kérésére munkabérét a bérfizetés előtti utolsó itt töltött munkanapon kell kifizetni vagy a munkáltató költségére a tartózkodási helyére kell megküldeni.

(2) Ha a megszakítás nélkül igénybe vett szabadság időtartama a tíz munkanapot eléri, a munkavállaló kérésére a munkáltató köteles a munkavállalónak a szabadság megkezdése előtt két munkanappal kifizetni

a) a szabadság idejére eső bérfizetési napon esedékes, valamint

b) az igénybe vett rendes szabadság idejére járó munkabért.

(3) Ha a 155. § (2) bekezdésének esetében a munkaviszony a kifizetés előtt megszűnt, a munkabért a munkáltató köteles az esedékesség napján a munkavállaló által megadott címre elküldeni. Az elküldés költségei a munkáltatót terhelik.

Mt. 159. § Késedelem idejére a polgári jogi szabályokban meghatározott kamat jár. (ld. Ptk. 301. §)

KSZ. 72. § (1) Illetményelőleg folyósítható a határozatlan időre kinevezett köztisztviselő részére. Az illetményelőleg egyszeri mértéke legfeljebb a kérelem benyújtásának napján hatályos minimálbér ötszöröse lehet, visszafizetési határideje a felvételt követő hatodik hónap utolsó napja, de legkésőbb a tárgyév november 30-a.

(2) Az illetményelőleg folyósításának rendje:

a) a köztisztviselő az illetményelőleg iránti kérelmet az erre szolgáló nyomtatványon (XI/3. sz. melléklet) közvetlen vezetőjének adja át, aki azt továbbítja az köztisztviselő felett munkáltatói jogokat gyakorló vezetőnek (kivéve, ha ez az elnök), aki a kérelemben foglaltak támogatásáról nyilatkozik és továbbítja azt a döntéshozónak;

b) az illetményelőleg folyósításáról a Hivatali Központ Gazdasági főosztálya a kérelem hozzá történő megérkezésétől számítva 7 napon belül dönt, azt – a munkáltató jogkört gyakorló vezető támogatása esetén – csak fedezethiányra hivatkozással tagadhatja meg;

c.) a jóváhagyott kérelmet az igazgatósági személyügyi szervezet, illetve a Hivatali Központban az engedélyező küldi meg a Hivatali Központ gazdasági főosztálya részére, amely haladéktalanul intézkedik az illetményelőleg folyósításáról.

(3) A kérelem elbírálásánál előnyben kell részesíteni azt a köztisztviselőt, aki az alábbi körülményekre tekintettel kéri az illetmény-előleget:

a) 30 napot meghaladóan keresőképtelen állapotban van;

b) közeli hozzátartozója súlyos beteg;

c) maga vagy gyermeke 2 hónapon belül házasságot kíván kötni;

d) közeli hozzátartozóját temetteti el, feltéve, hogy egyéb, a kegyeleti ellátás körébe tartozó munkáltatói támogatásban nem részesül;

e) gyermeke vagy unokája születése, a kérelem benyújtását megelőző 6 hónapon belül;

f) illetménye nem éri el a havi nettó 70.000.-Ft-ot;

g) az APEH-hel tanulmányi szerződést kötött, és képzési költségeihez kéri az illetményelőleget;

h) saját, szülője illetve gyermeke lakása karbantartásához, felújításához, átépítéséhez, akadálymentesítéséhez kéri az illetmény-előleget, feltéve, hogy az APEH-től munkáltatói lakástámogatásban nem részesül.

(4) A (3) bekezdésben szereplő körülmények fennállása esetén sem adható illetményelőleg:

a) annak a köztisztviselőnek, aki a korábbi illetményelőleget még nem fizette vissza, illetve

b) ha a szervezet Illetményelőleg Kerete erre nem nyújt fedezetet.

(5) Az engedélyezett illetmény-előleg évente összesen nem haladhatja meg az APEH éves illetménykerete 1%-át (Illetményelőleg Keret). Az Illetményelőleg Keret szervezetenkénti felhasználásának nyilvántartása a Hivatali Központ gazdasági főosztályának feladata.

Mt. 160. § A munkavállaló részére munkabéréről részletes írásbeli elszámolást kell adni. Az elszámolásnak olyannak kell lennie, hogy a munkavállaló a kiszámítás helyességét, valamint a munkabérből való levonások jogcímét és összegét ellenőrizni tudja; ettől érvényesen eltérni nem lehet.

Mt. 161. § (1) A munkabérből való levonásnak csak jogszabály, végrehajtható határozat vagy a munkavállaló hozzájárulása alapján van helye; ettől érvényesen eltérni nem lehet.

(2) A munkáltató a munkavállaló részére történt előlegnyújtásból eredő követelését a munkabérből levonhatja.

(3) Egyebekben a munkabérből való levonásra a bírósági végrehajtási jogszabályok az irányadók.

(4) E rendelkezések irányadók a szakszervezeti tagdíj levonására is. A munkáltató a levonásért, illetve a tagdíjnak a szakszervezet részére történő átutalásáért ellenértéket nem követelhet.

Mt. 162. § (1) A munkabér jogalap nélküli kifizetése esetén, ezt a munkavállalótól hatvan napon belül, írásbeli felszólítással lehet visszakövetelni.

(2) A jogalap nélkül kifizetett munkabért az általános elévülési időn belül lehet visszakövetelni, ha a munkavállalónak a kifizetés alaptalanságát fel kellett ismernie vagy azt maga idézte elő.

(3) A munkáltató a munkavállaló munkaviszonnyal összefüggő tartozásainak megtérítésére irányuló igényét írásbeli felszólítással érvényesítheti.

Mt. 163. § Tilos az olyan bérlevonás, amely a munkáltató, annak képviselője vagy közvetítő személy javára szolgál annak fejében, hogy a munkavállaló munkaviszonyt létesítsen, vagy azt megtartsa.

Mt. 164. § (1) A munkavállaló a munkabérére vonatkozó igényéről előre nem mondhat le.

(2) A levonásmentes munkabérrész nem ruházható át.

(3) Munkaviszonyra vonatkozó szabály a jövőben esedékessé váló munkabérigény átruházását megtilthatja.

(4) A munkáltató nem élhet beszámítással a levonásmentes munkabér-követeléssel szemben vagy egyébként, ha azt munkaviszonyra vonatkozó szabály tiltja.

(5) Az (1)-(2) bekezdésben foglalt rendelkezésektől érvényesen eltérni nem lehet.

Ktv. 49/B. § (1) Belföldön kiküldetést teljesít az a köztisztviselő, aki a kiküldő közigazgatási szerv székhelyétől vagy egyébként állandó telephelyétől eltérő helyen végez munkát.

(2) A kiküldetésben levő köztisztviselőnek az élelmezésével kapcsolatos többletköltségei fedezetére a kiküldetés tartamára élelmezési költségtérítés (a továbbiakban: napidíj) jár.

(3) A napidíj mértéke a költségvetési törvényben meghatározott illetményalap egy munkanapra eső összegének 25%-a. Kiszámításánál havonta 21 munkanapot kell figyelembe venni és azt tíz forintra felkerekítve kell megállapítani.

(4) A napidíj átalányként is elszámolható, ha a köztisztviselő havonta, rendszeresen kiküldetésben végez munkát. Az átalányt a napidíj és a havi átlagban kiküldetésben töltött naptári napok figyelembevételével kell meghatározni.

(5) A napidíj fele jár, ha a kiküldetésben töltött idő a 8 órát nem éri el.

(6) Nem számolható el napidíj, ha a kiküldetésben töltött idő a 4 órát nem éri el.

Ktv. 49/C. § A közigazgatási szerv a köztisztviselő önkéntes kiegészítő nyugdíjpénztári tagságához egyéb juttatásként támogatást nyújthat. A központi költségvetés támogatásának részletes szabályait a Kormány határozza meg.

Mt. 153. § (1) A munkáltató köteles a munkavállalónak megtéríteni azt a költségét, amely a munkával kapcsolatos kötelezettségek teljesítése során a munkavállalónál szükségesen és indokoltan merült fel, továbbá a munkáltató érdekében felmerült egyéb szükséges költségeket, ha az utóbbihoz a munkáltató előzetesen hozzájárult.

Vhr. 3. § A köztisztviselő jutalomban részesíthető. A jutalmazás eljárási rendjét a hivatalvezető állapítja meg.

Vhr. 4. § (1) A köztisztviselő 25, 30, illetve 40 évi közszolgálati jogviszonyban töltött idő után jubileumi jutalomra jogosult. A jubileumi jutalom az említett közszolgálati jogviszonyban töltött idő betöltésének a napján esedékes.

(2) A jubileumi jutalom

a) 25 évi közszolgálati jogviszony esetén kéthavi;

b) 30 évi közszolgálati jogviszony esetén háromhavi;

c) 40 évi közszolgálati jogviszony esetén öthavi

illetménynek megfelelő összeg.

(3) A köztisztviselőnek nyugdíjazásakor ki kell fizetni

a) a nyugdíjazása évében esedékessé váló jubileumi jutalmat;

b) a 30 év közszolgálati jogviszony után járó jubileumi jutalmat, ha a jubileumi jutalomra jogosító szolgálat idejéből 2 év vagy ennél kevesebb van hátra;

c) a 40 év közszolgálati jogviszony után járó jubileumi jutalmat, ha a jubileumi jutalomra jogosító szolgálat idejéből 5 év vagy ennél kevesebb van hátra.

(4) Ha a közszolgálati jogviszony a köztisztviselő halála miatt szűnik meg, a (3) bekezdésben foglalt szabály alkalmazása alapján járó jubileumi jutalmat az örökösnek kell kifizetni.

Vhr. 11. § (2) A köztisztviselő a Ktv. hatálybalépésének a napjától e rendelet szerint jogosult jubileumi jutalomra, ha 1992. július 1-jét követően tölti be a 25, a 30, illetve a 40 éves közszolgálati jogviszonyát.

(3) Az a köztisztviselő, aki korábbi jogszabály alapján már részesült jubileumi jutalomban, e rendelet alapján a 25, illetve a 40 évi közszolgálati jogviszony után járó jubileumi jutalomra ismételten nem jogosult.

Vhr. 1. § A rendelet hatálya kiterjed

a) a Pénzügyminisztérium, a pénzügyminiszter felügyelete alá tartozó költségvetési szervek és a Magyar Nemzeti Bank

b) a központi költségvetési szervek és ezek felügyelete alatt működő költségvetési szervek

c) a helyi önKormányzatoknál és azok intézményeinél a pénzügyigazgatási feladatkört ellátó

d) a gazdálkodó szervezetek [Ptk. 685. § c)pont] pénzügyi-gazdasági feladatot végző

dolgozóira, továbbá

e) a szolgálati jelek tekintetében [2. § (2)] a Vám- és Pénzügyőrség (a továbbiakban: testület) hivatásos állományú tagjaira (a továbbiakban: pénzügyőr).

Vhr. 2. § (1) A közgazdaság, a pénzügyek tudományos megalapozásában, oktatásában, hazai és nemzetközi viszonylatban kifejtett kiemelkedő tevékenység, vagy huzamosabb időn át nyújtott átlagon felüli teljesítmény elismerésére a pénzügyminiszter

a) HELLER FARKASRÓL elnevezett szakmai díjat alapít,

b) MINISZTERI ELISMERŐ OKLEVELET és

c) EMLÉKLAPOT

adományozhat.

(2) A pénzügyőr kimagasló szolgálati érdemének (érdemeinek) megbecsülése

a) Vám- és Pénzügyőr Szolgálati Érdemérem, és

b) Vám- és Pénzügyőr Szolgálati Érem

(a továbbiakban: szolgálati jel)

odaítélésével történhet.

Vhr. 3. § (1) Az elismerések adományozására javaslatot a Pénzügyminisztériumban, illetve a pénzügyminiszter felügyelete alá tartozó költségvetési szerveknél a munkáltatói jogot gyakorló vezetők, a központi költségvetési szervezet vezetője, továbbá a gazdálkodó szervezetek és intézmények vezetői, a szakmai és tudományos szervezetek, illetve önKormányzatok vezetői terjeszthetnek elő.

(2) Külföldi állampolgár elismerése esetén be kell szerezni a Külügyminisztérium egyetértését.

(3) Nem javasolható a pénzügyi vagy szakmai tevékenység elismerésére, aki jogerős fegyelmi határozat vagy bírói ítélet hatálya alatt áll, illetve ilyen eljárás van ellene folyamatban.

(4) Az elismeréseket a miniszter vagy megbízottja adja át.

(5) Az elismerésre méltatlanná vált személytől az adományozó az elismerést visszavonja. Méltatlanná válik az elismerésre az, akit jogerős bírói ítélettel a közügyektől eltiltottak, vagy fegyelmi úton elbocsátottak.

(6) Az elismerés vagy visszavonás tényét a Pénzügyminisztérium hivatalos lapjában közzé kell tenni.

Vhr. 4. § A pénzügyminiszter által adományozott elismerésekkel kapcsolatos részletes szabályokat a melléklet tartalmazza.

Vhr. 5. § E rendelet a kihirdetése napján lép hatályba.

1. A HELLER FARKAS szakmai díjjal emlékérem, az adományozást elismerő oklevél és az érvényben lévő köztisztviselői illetményalap ötszörösének megfelelő összegű díj jár.

2. Évenként legfeljebb öt szakmai díj adható. A díj odaítéléséről az adományozás elbírálására kinevezett bizottság javaslata alapján a pénzügyminiszter dönt.

3. Az elismerés átadására minden év augusztus 20-án, első ízben 1992-ben kerül sor.

1. A miniszteri elismerő oklevél az átlagosnál eredményesebb munkát végző személyek részére, vagy nyugállományba vonulás alkalmából adományozható.

2. Ez az elismerés első ízben legalább 5 év pénzügyi szolgálati idő után javasolható. Indokolt kivételtől (nyugdíjazás) eltekintve ugyanazon személy 4 éven belül ismételten nem terjeszthető fel elismerésre, de ugyanannak a személynek több ízben is adható.

3. Emléklappal a jelentős konkrét feladatot végrehajtó személyek tevékenysége ismerhető el.

4. A miniszteri elismerő oklevél, valamint emléklap kitüntetésekben csupán a Pénzügyminisztérium, illetve a pénzügyminiszter felügyelete alá tartozó költségvetési szervek dolgozói részesülhetnek.

1. Szolgálati jel elismerést kaphatnak azok a pénzügyőrök, akik a testületnél átlagon felüli kimagasló teljesítményt nyújtanak, huzamosabb szolgálati viszonnyal rendelkeznek, feladataikat önállóan, folyamatosan magas színvonalon végzik.

2. A Vám- és Pénzügyőr Szolgálati Érdemérem a szolgálat terén átlagon felüli teljesítmény elismeréséül adományozható.

3. A Vám- és Pénzügyőr Szolgálati Éremmel a testületnél 10, 15, 20, 25, 30 és 35 éves szolgálati idővel rendelkezők munkája ismerhető el.