Címke: virtuális repülés

RepülésJövő Központ

„Nem lehet csak úgy kényünk-kedvünk szerint megváltoztatni az építkezés miatt a talajviszonyokat,” mondja Nancy Dorighi, a A RepülésJövő Központ managere. „Ha egy repülőtér új épületeit vagy kifutóit akarjuk felépíteni, most már lehetőség van előtte szimulációkkal megnézni, hogy hogyan lehet a környezet tulajdonságait belevenni a tervekbe. És ez még csak a kezdet. A RepülésJövő Központ várja majd még a repülőgép tervezőket és repülési szakembereket is, hogy megnézhessék, vajon az új fejlesztésű gépek hogyan illeszkednek be a meglévő repülőtéri infrastruktúrába. A gép lehetővé teszi azt is, hogy új hardwereket és softwereket teszteljenek rajta. Dorighi szerint „azt is tervezzük, hogy egy zajmodellt is beépítsenek, ami segítségével a hangokat is lehetne tesztelni.” A még távolabbi jövőben a NASA tervezi, hogy kialakítson itt egy 360°-os űrirányító szobát, más bolygók robotikus felderítésének szimulációjához. A virtuális-torony ötlete egy korábbi projekt során alakult ki, amelynek Felszíni Mozgás Tanácsadó volt a neve. Ezt a programot Ames 1994-ben kezdte el kifejleszteni azzal a céllal, hogy csökkenthesse azt az időt, amit a repülőgépek a földön töltenek a kifutókon közlekedve. 1997-ben az atlantai Hartsfield Nemzetközi Repülőtéren a Tanácsadó átlagosan egy percet lefaragott a járatok gurulóidejéből, ami kb. 20 millió dollárnyi üzemanyag megtakarítást jelent. A RepülésJövő Központ a Tanácsadó program tesztelő állomásaként lett megépítve. 1999 decemberében a központ aláírta az első két megrendelését. Dorighi szerint megrendelésenként minimum 50.000 dollárt fognak kérni. Még ekkora bevételek mellett is, állítja Dorighi, mindent meg fognak tenni, hogy ne váljanak „közprédává”, mint egy másik kutatóintézet San Franciscóban. „Alapvetően semlegesek vagyunk, tudományt szolgáltatunk,” állítja. „Kiszámoljuk az adatokat és előállítjuk a teszteredményeket, de a NASA nem áll senkinek az oldalán.”